Közös, fárasztó edzés helyett koalák keresgélése a faágakon, ismerkedés a kengurukkal a pálmák árnyékában. Voltaképp kellemesebb program, nem vitás. Köszönet érte az ausztrál szövetségnek, amely a kedden kezdődő 13. női Világkupa előtt egy hétig vendégül látja a magyar válogatottat. A módfelett kizsigerelő kiutazás előtt kétkapus tréningekről szólt a fáma, aztán e hét közepén, immáron a helyszínen megvilágosodást nyert: a hazaiaknak momentán eszük ágában sincs Faragó Tamás csapatával gyakorolni, megvannak ők a mieink nélkül is. Ezek után joggal kérdezheti a kedves olvasó, akkor mi a csudáért hívták meg az auszik Sós Ildiéket, miért állják egy hétig a cehet a választ azonban egyelőre mindent tudó szövetségi kapitányunknak sem sikerült megfejtenie&
Puff neki, annál nagyobb "baj” sohase érjen egy együttest, hogy a télből a nyárba, a hazai való világból az álomvilágba repítik! Az ajándékba kapott lehetőséget mellesleg maradéktalanul aknázza ki az Európa-bajnok hölgykoszorú: csütörtökön – a Hotel Pagodából a városközpontban lévő Sebel szállodába költözésnek hála – vásárlással egybekötött séta szerepelt a programban, rá egy napra a gyönyörűen hullámzó Indiai-óceánban élvezte a napsütést, és hallgathatta a parton Faragó sztoryait (hogy például miként húzták ki anno az őrült sodrásban fejjel a homokba álló Csapó "Dudit” a tengerfenékből), míg pénteken az ötcsillagos, csodás állatkertben fényképezkedett. Maximum a magamutogatást mellőző kis koalamackók lustasága okozhatott némi bosszúságot a napszemüveges társaságnak, no meg kedvenc állata, a woombat elrejtőzése Szremkó Krisztinának, amit egy plüsswoombi megvásárlásával próbált ellensúlyozni centerünk. Azt hiszem, felesleges a kérdés, hogy ki ne kérne most odahaza az efféle bosszúságból…Mindazonáltal nem csak egyszerű turistaként teng-leng itt Nyugat-Ausztráliában a csapat, a napbarnított lányok ugyanis főleg az uszodában, a Challenge Stadionban tettek szert meglévő színükre. Abban a minden igényt kielégítő komplexumban, amelybe belépvén a labdát ellőni készülő, gatyáig kiemelkedő zseni, Kásás Tamás óriásfotója köszönti az egészséges életmódot szem előtt tartó, idejéből naponta minimum egy órát úszásra szánó – megtehetik… – perthi polgárt. Az 1998-as vizes világbajnokság színhelyén természetesen minden nap edzést vezényel Faragó, hol a nyitott, hol a fedett nagymedencében. A kanadaiakkal és a görögökkel is kétkapuztak már egyet a lányok, ráaádásul mindkét tréning a tervezett ideig tartott. Nagy szó ez itt, kérem, hiszen ellenpéldát is találni, nem is egyet. Többek között az olasz–amerikai és az ausztrál–kanadai meccsgyakorlatot kellett tíz perc alatt (!) berekeszteni – az ok: túlzottan vehemens, egymásnak ugró játékosok.Hiába, óráról órára fokozódik a feszültség, ahogy közeledik a rajt (a mieink az Egyesült Államok ellen indítják majd meg remélhető menetelésüket), úgy vibrál egyre jobban a levegő a startvonalról kilőni készülő lányok körében. "Nem bánnám, ha már kezdődne” – mormolta Stieber Mercédesz csapatkapitány, akinek szavai jól jellemzik mind a nyolc részt vevő együttes hangulatát. Klasszisunk az első meccsig is talált feladatot magának: említett Szremkó Krisztinával a láthatatlan Mikulás szerepét játszotta, és december 6-án az ablakok helyett minden csapattárs ajtaja elé helyezte el kedves csomagját egy papírfecnire vésett versikével megspékelve. A Mikulás így, ily távol a hazától, a 30 fokban sem hagyta cserben a lányokat, akik szombaton este a Vasas orvosi egyetemen doktorált kapusának, Horváth Patríciának a 25. születésnapját is megünnepelték. A torta kifogástalan volt, és ha a játék is ilyen lesz majd…