Nyolcvan éve Bergen-Belsenben halt meg az MTK-szurkolók „liliputi” kedvence

Vágólapra másolva!

2025.02.23. 11:22

Címkék

A Nádler család bőröndkészítő vállalkozásának nem a silány minőségű áruk, hanem a holokauszt vetett véget. A família legismertebb sarja, Nádler Henrik válogatott fedezet 80 éve hunyt el egy németországi lágerben.

Aki a két háború között nem ismerte a Deák Ferenc tér 6. alatti, Anker-palotában működő bőröndüzletet és -műhelyt, az talán sohasem időzött hosszan Budapest belvárosában, annak ugyanis, aki ott dolgozott vagy lakott a főváros szívében, előbb-utóbb tudomást kellett szereznie róla. Az üzlet tulajdonosa Nádler (Nadler) Izsák Leib, a Galíciából bevándorló zsidó bőröndkészítő mester volt, akiről igen elismerően írt 1931-ben A magyar ipar almanachja: „Lembergben szab(adult) fel. Budapest, Wien és több külföldi város voltak gyakorlóhelyei. 1895-ben önállósította magát. Keze alól kiváló munka kerül ki. 4-5 segédet és 1-2 tanulót foglalkoztat villanyerőre berendezett műhelyében. Neje: Acht Róza. Bertalan fia bőrdíszműves, Henrik fia bőröndös m. és gyárvezető, Illés, aki érettségit tett, az üzlet adminisztratív vezetője.”

Nádlerék tehát családi vállalkozásban működtették üzletüket, amely 1909-től kapott helyet a frekventált Deák téri Anker-házban. A családfő a XIX. század kilencvenes éveiben telepedett le Budapesten, 1895 novemberében itt vette el lembergi születésű menyasszonyát is, a pár a VIII. kerületi Újvásártéren lakott a kezdetekben. Izsák még a világháború kitörése előtt is osztrák állampolgár, anyanyelve német, de beszél magyarul. A házaspárnak hat gyermeke született: Eszter/Emma (1897), Bernát/Bertalan (1898), Rozália/Gizella (1899), Henrik (1901), Illés (1902), valamint Renée/Reni (1911). Mind közül Henrik lett a legismertebb; az MTK futballistájaként válogatottságig vitte, tagja volt az 1924-es olimpián részt vevő magyar csapatnak, de nem játszott, míg klubjával hétszer nyert bajnoki címet – Pubi néven híresült el labdarúgókörökben.

Pubi…

Így hívta mindenki: csapattárs, ellenfél, edző, vezető, szurkoló, újságíró, családtag. Tán még a kuncsaftok is. Pubi, vagyis bubi, fiúcska. Gyermeki kinézetű, arcú fiatalember. Ilyen volt Henrik. Ráadásul édesapja alacsony termetét örökölte, százhatvan-egynéhány centire nőttek mind a ketten. A lapok sokat is élcelődtek Pubi „pubisága” miatt; ki rossz-, ki jóindulatból. Egy és még egy példa: „Nadler jó kvalitásokkal rendelkezik, liliputi országában állandóan válogatott lehetne. Így szegényke nagy technikájából él” (Bécsi Magyar Újság); „Tudvalevő, hogy Nadler tényleg nem magasabb, mint az ilyenkor tavasszal még fakarikákat kergető pubik” (Sporthírlap).

Nádlerék bőröndös családi vállalkozása a Deák téri Anker-házban működött

Ha igazán ment neki, ő volt a világ legjobbja. Ahogyan a csapattárs Molnár György is látta egyszer (Nemzeti Sport, 1927. július 5.): „A fiúk közül Nádler Pubi olyan szenzációs játékot produkált, amilyent még magyar half soha. Már közel 10 esztendeje játszunk együtt, de ilyen kolosszálisan még nem láttam őt játszani.”

Tipikus jellemzés a Sporthírlap hasábjairól, 1924. május 24-én: „Keményszívű, bátor játékos, istenáldotta tehetség, a született talentum minden erényével és hibájával. Kevés megfontoltság és sok intuíció. Inkább megérzi azt, hogy mit kell csinálnia; akcióiban több az ösztön, mint a tudatosság. Káprázatos technikája néha magával ragadja, éppen úgy, ahogyan a szónokokat elragadja néha orgánumuk szép zengése. Ilyenkor nem ura többé magának; nem a technika áll az ő szolgálatában, hanem ő rendeli magát alá a játékkedvnek. Ilyenkor súlyos hibákat követ el, bár dicséretére legyen mondva, hogy lelkes tűzzel igyekszik azt jóvátenni. Ha elveszik tőle a labdát, utánamegy, nem nyugszik egykönnyen bele abba, hogy alulmaradt a harcban.”

Ezenkívül nagy mókamester hírében is állt. Sporthírlap, 1925. július 11.: „A »kedélyszakosztályt« kiegészítik Nádler és Opata. Nádler Pubi a finom tónusú csínytevések szülőapja, aki azonban egyébként mindenben »benne van«.”

Hírnév ide vagy oda, az sem tudta megmenteni az életét. 1944-ben behívták munkaszolgálatra, és miután a családja másfél évig nem hallott felőle, kerestetni kezdte – miközben Illés is eltűnt. A középső nővér vagy fél tucat napilapban adott fel hirdetést 1946 áprilisában ezzel a szöveggel: „Ki tud közelebbi adatot öcsémről, Nádler Pubi (Henrik), az MTK válogatott futballistájáról, akit 1944. novemberben vittek el a Benczúr-utcából, a Józsefvárosi pályaudvarról? És ki tud öcsémről, Nádler Illésről, akit 1945. március végén a Vas megyei Bucsu községből vittek tovább? Budapest, Deák-téri Anker-palotai bőröndösüzlet tulajdonosai voltak. Keresi nővére: Székely Imréné Nádler Gizi bőrdíszműves, IV. Váci-utca tizenhét, félemelet.”

Székelyné nem járt szerencsével, 1950-re a két Nádler fiút halottnak nyilvánították. Német dokumentumok alapján Henrik a bergen-belseni koncentrációs táborban vesztette életét 1945. február 26-án azt követően, hogy a KZ Buchenwaldból odaszállították. A Jad Vasem úgy tudja, végelgyengülésben hunyt el.

A nővér az újságokban is kerestette eltűnt testvéreit a második világháború után

A családból a legidősebb fiú, Bernát vitte tovább a Deák téri üzletet, amíg vihette; Budapesten halt meg 1957-ben. Az elsőszülött Eszter szintén túlélte a holokausztot, bár jászvásári férje, a román állampolgárságú Rosenstein Miksa öngyilkos lett néhány nappal Románia 1944. augusztus 23-i kiugrása és a szövetségesekhez való átállása után (attól tarthatott, hogy a magyar hatóságok immár ellenséges hadviselő fél állampolgáraként tekintenek rá). Eszter 1981-ben hunyt el New Yorkban. Rozália 1959-ben a nyugati emigráns irodalmi lapban, az akkor épp Londonban székelő Irodalmi Újságban adott életjelt magáról; bizonyos jelek arra engednek következtetni, hogy Izraelben telepedett le. A legkisebb testvér, Renée – az egyik internetes forrás szerint – férjével ugyancsak elhagyta Magyarországot, és Izraelben vagy a tengerentúlon kezdett új életet. Ehhez képest az Ancestry genealógiai portál a 2002-es halálozási dátum mellett Budapestet tünteti fel halálának a helyszíneként.

Az édesanya, Acht Róza túlélte az ostromot, de súlyos cukorbetegsége a tavasz elején sírba vitte. A halotti anyakönyvi kivonata szerint 1945. március 4-én érte a halál a Dohány utca 16–18. alatti bérházban. Nádler Izsák már 1935-ben meghalt, Rózát az övével közös sírhelyre temették el a Kozma utcai izraelita temetőben. Pubi felesége, Friedmann Lili/Lívia (az MTK asztaliteniszezője, bridzsjátékosa a 20-as, 30-as években) és Pubi gyermeke egyaránt megmenekült, ami nem kevésbé köszönhető annak a ténynek, hogy a legszörnyűbb hónapokat nem a gettó területén, hanem a zuglói Egressy út 46.-ban vészelték át. Nádler Henrikné még a nyolcvanas években is élt.

A sportág történéseit a negyvenes évek vége óta nyomon követő szemtanú, Dobrotka Gábor szavai az Asztalitenisz című szaklap 1986. júliusi számában: „A napjainkban is élők közül azt is igen kevesen mondhatják el, hogy ott bábáskodtak sportágunk bölcsőjénél, arról még kevesebben beszélhetnek, hogy a sportág első aranykorszakának alkotói, tevékeny részesei voltak. A Magyar Asztalitenisz Szövetség megalakulása 1924-ben már a pingpongasztal mellett találta. 1926-ban Mechlovits Zoltán oldalán vegyes párosban országos bajnokságot nyert, s 1940-ben még tagja volt az országos bajnok MTK csapatának. Neve tizenöt éven keresztül egybeforrott a sportág történetével és egyesületének, az MTK-nak történelmével. (…) Tevékeny szereplője volt sportágunk két aranykorszakának, a Mechlovits- és Barna-korszaknak, figyelemmel kísérte a Sidó-, Berczik-, majd Jónyer-korszakot, s érdeklődéssel követte az 1986-os Európa-bajnokságon is versenyzőink szereplését. Személye feledésbe merült. A ma versenyzőiben nem ébreszt emlékeket. Én sem próbálkozom részére emléket állítani, csak felhívni a figyelmét azoknak, akik sportpályafutása során ismerték és becsülték, hogy Friedmann Lili – ha elfelejtetten is, de ma is itt él közöttünk.”

Jöjjön egy hasonló befejezés, csaknem negyven évvel a fenti gondolatok után. Mert ha nem tévedünk, és jól értelmezzük a Geni családfakutató-portál nem mindenki által elérhető adatait, Nádler Henrik és Friedmann Lili utódja – ha egész életében kerülte is a nyilvánosságot – még ma is itt van közöttünk.

Örülnénk és megtisztelne, ha jelentkezne.