Népsport: negyven év után kikaptunk a franciáktól

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2025.03.26. 08:35
Dunai Edének (fehérben) ritkán sikerült a franciák fölé kerekednie (Fotók: Képes Sport)
Noha az MLSZ elnöke, Kutas István Bozsik Józsefet nevezte ki szövetségi kapitánynak, Cucu infarktusa után Moór Edével vágtunk az Eb-selejtezőnek. A csoportmeccsek dandárja 1975-ben várt legjobbjainkra. Előtte kikaptunk a franciáktól 2–0-ra. Házhoz mentünk a pofonért Párizsba.

Noha az MLSZ elnöke, Kutas István Bozsik Józsefet nevezte ki szövetségi kapitánynak, Cucu infarktusa után Moór Edével vágtunk neki az Eb-selejtezőnek. A csoportmeccsek dandárja 1975-ben várt legjobbjainkra. Előtte kikaptunk a franciáktól 2–0-ra. Házhoz mentünk a pofonért Párizsba.

Mielőtt elmélyednénk az 1975. március 26-án a Párizsban 2–0-ra elvesztett francia–magyar válogatott mérkőzés részleteiben, érdemes megnézni, milyen állapotban volt a honi labdarúgás. Moór Ede szövetségi kapitánysága ötödik találkozóján ült a kispadon, ezt még egy alkalommal megtehette, majd egészségi okból félre kellett állnia. Moór nem mást követett a poszton, mint Bozsik Józsefet, ám Cucu az osztrákokkal szemben 1974 szeptemberében a Práter-stadionban 1–0-ra elvesztett meccs után szívpanaszai miatt a háttérbe vonult. Moór jött, aki a Salgótarjánnal kiváló eredményeket ért el, a Szalay Miklós, Répás Béla, Básti István középpályássorral fémjelzett Stécét 1972-ben a bajnoki bronz­éremig vezette.

A magyar válogatott 1970 után 1974-ben sem jutott ki a világbajnokságra. Csapatunk hiába maradt veretlen az 1970-es selejtezősorozatban, az 1973. júniusi, svédek elleni 3–3 megpecsételte a sorsát. Illovszky Rudolf szövetségi kapitányt nem váltották le, utolsó találkozója a Jugoszlávia elleni (3–2) székesfehérvári összecsapás volt, Albert Flórián akkor búcsúzott a válogatottságtól – mi több, klubtársa, a szintén fradista Juhász István is, csak ő még nem tudta, hogy többször nem hívják meg a legjobbak közé…

Moór kapitányi státusát kényszer szülte: Kutas István, az MLSZ mindenható elnöke Bozsik Józsefet álmodta meg a kapitányi posztra, annak ellenére, hogy csupán 47 alkalommal ült a Bp. Honvéd kispadján edzőként, 1967-ben fejezte be munkáját, előtte szakosztályvezetőként dolgozott. Kutas hiteles szakembereket keresett a különböző posztokra, Cucut alkalmas szövetségi kapitánynak tartotta. Az Aranycsapat korábbi jobbfedezete mindig is a munka híve volt, a sportvezető négyéves ciklusban gondolkodott, ráadásul az 1976-os Eb-selejtező 1974 őszén rajtolt (Magyarország Luxemburggal, Walesszel és Ausztriával került egy csoportba). Az új szakvezető az olimpiai bajnoki címet és az argentínai vb-részvételt határozta meg célként. Az Ausztria–Magyarország találkozót követően Bozsikot azonban 1974 októberében szívpanaszokkal kórházba szállították, kis kiterjedésű infarktust állapítottak meg nála. Ekkor került képbe Moór Ede, aki a Luxemburg elleni idegenbeli Eb-selejtezőn 4–2-es győzelemmel mutatkozott be. Ám Walestől Cardiffban 2–0-ra kikaptunk, aztán jött Bulgáriával szemben egy vérszegény 0–0 Várnában, az évet Svájc szolnoki 1–0-s legyőzésével zárták legjobbjaink.

Pintér Sándor (fehérben) újoncként lépett pályára

A franciák elleni volt az 1975-ös év első válogatott találkozója, az NB I 19. fordulója után azt írta a Népsport: „Biztató formában válogatott jelöltjeink”. Moórnak csupán az okozott gondot, hogy Kozma Mihály, a Honvéd csatára a Haladás elleni bajnokin megsérült. A mieink az osztrákok elleni bécsi Eb-selejtezőre készültek, a franciák Portugália ellen. Az ellenfél technikai igazgatója az Ajax kétszeres BEK-győztes edzője, Kovács István volt, aki örömmel nyugtázta a St. Étienne kiváló BEK-szereplését, a francia bajnok az elődöntőben a Bayern München elleni meccs előtt állt. A temesvári születésű szakemberről azt írta az NS: „Amióta Kovács István a technikai igazgató, új szelek fújdogálnak a francia futballban. Sorra járja az egyesületeket, új szemléletet formál, korszerű módszereket terjeszt, tehetséges fiatalokat keres, és átformálja a válogatottat. Másfél év alatt 16 újoncnak adott játéklehetőséget. A mieink elleni találkozó lesz Kovács tizedik mérkőzése.”  Négy győzelem, két döntetlen és három vereség volt a mérlege, például a vb-bronzérmes lengyeleket 2–0-ra legyőzte a franciákkal, a világbajnok NSZK-tól 4–2-re kapott ki, Argentínától 1–0-ra. A technikai igazgató nem volt elragadtatva saját játékosaitól: „Remekül kezelik a labdát, jó az állóképességük, hazai környezetben harcosak, kemények, otthonosak a gyors összjátékban, de nem tudnak fejelni, s a kontratámadások felépítése pontatlan távoli átadások miatt gyakran megakad.” Hogy mit vár a mérkőzéstől? „A francia és a magyar futball között nincs jelentős tudásbeli különbség, a francia bajnoki mérkőzések talán valamelyest izgalmasabbak és színvonalasabbak. Szolnokon láttam a magyar válogatottat, alaposan ismerem a játékosokat, s meggyőződésem, hogy Párizsban többre lesznek képesek. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy mindkét csapat az útkeresés időszakát éli. Szoros lesz az eredmény!” A magyaroknál Pintér Sándor, a Bp. Honvéd középpályása is meghívást kapott a keretbe, Párizsban örömmel nyilatkozott: „Örülök, hogy itt lehetek, forróság önti el a fejem, És arra gondolok, hogy Ede bácsi esetleg beállít. Ha így lesz, tőlem lehet bármilyen a talaj!” „Ede bácsi” elmondta, „hétfőn két edzés lesz, teljesítjük a követelményrendszer előírásait”. Igen, akkoriban ez volt a rend, a válogatott mérkőzés előtt is teljesíteni kellett a tesztet… A szakvezető beszélt az összeállításról is, Dunai Edét azért állított a csapatba, mert jól helyezkedik és jól ért a játék szervezéséhez. Pintér személyé­ben újoncot avatott, mondván, „harcosabb, keményebb, mint Tóth András, kitűnő erőben van, képes bejátszani az egész pályát és a nehéz talajon jobban feltalálja magát”. Fazekas László végül Kozma sérülése miatt kezdett. Visszatért a legjobbak közé Kocsis Lajos, aki majd’ másfél évvel korábban az NDK-tól elszenvedett 1–0-s vereség alkalmával játszott címeres mezben. „Csikó” nem tagadta: „Egy ideig másokban kerestem a hibát. Ha keservek közepette is, de rájöttem, hogy igazuk van azoknak, akik bírálnak. Ami a magyar mezőnyben elég, kevés a nemzetközi porondon. Elismerem, hogy a válogatottban sokszor csalódást okoztam. Joggal bíráltak azért, mert hamar elfáradtam, nem volt megfelelő a gyorsasági állóképességem, kerültem az ütközéseket, tartózkodó voltam. Fél éve más a helyzet, nyugodtan mondhatom, hogy megváltoztam. Az edzéseken szorgalmas vagyok, jó az erőállapotom, gondolom, előnyére változott a játékfelfogásom is. (…) Ha Párizsban nem bizonyítom be, hogy ott a helyem a válogatottban, akkor nincs helyem a döntő fontosságú bécsi mérkőzésen!” Pintér izgult: „Csak az elején menjen a játék, mert én elég nehezen szoktam belelendülni.” Ám ne feledkezzünk meg a követelményrendszer teljesítéséről se: Pintér 12:14 perc alatt futotta le a 3000 métert, Horváth József 13 perc, Bene Ferenc 13:12 alatt.

Bene Ferenc (9) gólképtelen maradt

A Parc des Princes-ben inkább a labdát kellett volna futtatni… Az NS így összegzett a 2–0-s vereség után: „Arra igazán nem gondoltunk, hogy a franciák minden tekintetben felülmúlnak minket, a magyar csapatnak negyedóra szükséges, amíg némileg magához tér kábultságából, majd 0:2 után átmenet nélkül összecsuklik. És arra se, hogy most sem rúgunk gólt.” A szaklap bírálta Moór Edét is, mondván, „(…) csupán Nagyot hívta le a pályáról, pedig kézenfekvő lett volna az a megoldás is, hogy Fazekast és Benét szintén lecserélje.”  A szakvezető nem tagadta: „A játék lehangoló volt, számos játékos csalódást okozott, főleg a csatárok.” Bálint László szerint: „Tudom, most a közvélemény elmarasztal bennünket, és ez jogos is.”  Pintér: „(…) úgy jöttek a középpályán, mint a veszedelem. Néha azt sem tudtam, kit támadjak meg.” Az 1958-ban aranylabdás francia legenda, Raymond Kopa nem kertelt: „Hol vannak a magyar szélsők? Valamikor veszedelmesen támadtak a partvonal mentén. Most nincs lendület a játékukban. Bene csak vergődött a francia védők gyűrűjében.” Az ellenfél középpályása, Jean-Marc Guillou kritikusan fogalmazott: „Fantázia nélkül nem lehet futballozni! A magyarok játékában kevés volt a tudatosság, a tervszerűség Pedig nagyon tartottunk tőlük.” A L’ Équipe-ben ez állt: „1935 óta sohasem tudtuk megverni Magyarországot. Most sikerült. A magyar csapat néha emlékeztetett a régi együttesre, de csak nagyon ritkán.” A Le Figaro többek között rámutatott futballunk egyik legnagyobb hibájára: „Lassúak a magyarok!”

Egy hét múlva vártak ránk az osztrákok Bécsben Eb-selejtezőn. Az NS-ből azt is megtudhattuk, a követelményrendszer gyakorlatanyagát válogatottjaink a klubedzésen végzik el…

Felkészülési labdarúgó-mérkőzés
1975. március 26.
Franciaország–Magyarország 2–0 (0–0)
Párizs, Parc des Princes, 25 000 néző. V: Ohmsen (nyugatnémet)
FRANCIAORSZÁG: Charrier – Lopez (Merchadier, 83.), Trésor, Zvunka, Bracci – Huck (Papi, 73.), Michel, Guillou – H. Revelli (Parizon, 60.), Triantafilos, Bereta. Technikai igazgató: Kovács István
MAGYARORSZÁG: Mészáros – Kolár, Dunai III, Horváth J., Tóth J. – Bálint, Kocsis L., Pintér – Fazekas, Bene, Nagy L. (Tóth A., 59.). Szövetségi kapitány: Moór Ede
G: Michel (57.), Parizon (63.)

A kapus Mészáros Ferencre a két kapott gól ellenére sem lehetett panasz

 

Legfrissebb hírek

Bernd Storck: Gyönyörű utazás volt a 2016-os Európa-bajnokság

Magyar válogatott
1 órája

Egy hét volt hátra a háborúból… – nyolcvan éve hunyt el Csik Ferenc

Népsport
3 órája

Elítélték a szurkolót, aki füstbombát dobott a pálya felé a magyar–török meccsen

Magyar válogatott
23 órája

Jimmy Hogan egy évre visszatért az MTK-hoz

Népsport
Tegnap, 9:47

Vécsei Bálint szerint a vb-pótselejtező a realitás

Magyar válogatott
Tegnap, 8:58

Eredmény és karakter – Thury Gábor jegyzete

Magyar válogatott
Tegnap, 7:33

Szélesi Zoltán: Ne törjenek pálcát felettünk, akik nem látták a meccseinket!

Magyar válogatott
Tegnap, 7:33

George Pataki: Várom az új Puskást – NS-sportdiplomácia

Magyar válogatott
Tegnap, 7:14
Ezek is érdekelhetik