A remény bajnoka – novella kötet a cselgáncsozóból lett újságírótól

Valahol bizonyára a legkiszolgáltatottabb emberek problémáira egy arénás VIP-belépő vagy dedikált könyv áráért látszatmegoldásokat kínáló sarlatánok helye is megvan a teremtésben, de azért érezzük, a profitorientáltságon túl miért nem állja ki ténykedésük az őszinteség próbáját (tisztelet a kivételeknek). A kulcsszó a fedezet – ezúttal nem sportszakmai értelemben. Ha az nincs a kijelentés mögött, csak üres frázis (legyen önmagában mégoly igaz tartalmú is), a történet pedig elcsépelt. 

Az élet úgy hozta, hogy Balogh Zoltánnak, illetve debütáló kötetének nincsenek „fedezetgondjai”. A magát immár szentendrei lakos létére is örök debreceniként definiáló szerző pályáját cselgáncsozóként kezdte, idővel tudását inkább másoknak adta át, míg ígéretesen alakuló edzői karrierjét derékba nem törte egy fatális baleset. A sport világától azonban nem távolodott el, kerekesszékesként új életet kezdve, a tatamin szerzett tapasztalatait, olvasottságát és ragyogó íráskészségét kamatoztatva sportújságíróként helyezkedett el, s 2023-ban első könyve is megjelent. Biztosak lehetünk benne, hogy ilyen életúttal a háta mögött az ő tollát nem a filléres megmondás szándéka vezeti, s nem találgat róla, hanem tudja, milyen lehet valódi mélységekből visszajönni.

Kis használati utasítás a kötethez: az alcím sportos novellákat (is) ígér, ezt azonban kezeljük nagyvonalúan! Akadnak ugyan elbeszélések, amelyekben hangsúlyos a „sportos” vonal, de ebből van kevesebb, jellemzően a novellák csak annyiban kapcsolódnak a sporthoz, hogy egyik-másik szereplő történetesen – sportoló. Az esetek többségében cselgáncsozó, az önéletrajzi ihletettség egyértelmű jeleként. Ehhez kapcsolódik a könyv egyik nagy erénye: laikus olvasóját beavatja a küzdősportolók sajátos, senki máséhoz nem hasonlítható világába, a versenyeket megelőző fogyasztás gyötrelmeibe, a küzdelem lélektanába, az ellenfél kiismerésének kulisszatitkaiba. Szép ívet rajzol a kötet keretes szerkezete: az ereje teljében lévő dzsudoka egyes szám első személyben elbeszélt Szaunamonológjával indít, és a szerző által immár kerekes­székből szemlélt küzdősportgálával zár (A remény bajnokai). 

Utóbbi már nem novella, hiszen az írások két fejezetbe csoportosulnak: az első, a terjedelmesebb a novelláké, az Énidők címet viselő második pedig válogatás Baloghnak a Presztízs Sport és Pannon Presztízs hasábjain publikált szerkesztői előszavaiból és Facebook-oldalán közölt írásaiból, kiegészítve kifejezetten a kötetbe szánt művekkel. Ezek témája (is) igen változatos, olvasható itt – a többi között – levél édesanyjának, visszaemlékezés a falusi nagyszülőknél töltött időkre, óda az Unicumhoz és a csabai kolbászhoz, kocsonyafőzési tippek, vallomás a futballról és a debreceni salakmotor-őrületről, az elkötött rendőrautó históriája, szívszorító búcsú a tízévesen elhunyt unokaöcstől. Azaz, minden az élet legapróbb örömeiről és legnagyobb tragédiáiról.
A kötet oroszlánrészét kitevő novellákat pedig – akár „sportosok”, akár nem – több tényező tartja össze egy kvázi novellafüzérré. Az egyik a helyszín, Debrecen, ahol csaknem mindegyik elbeszélés az elejétől a végéig játszódik, felbukkan számos fogalom – a Vénkert, a Loki, a Nagyerdő… –, amely hozzátesz a cívisváros miliőjéhez. 

A másik a különböző neveken megjelenített, de alapvetően a szerző személyiségjegyeit és élettörténetét magában egyesítő, több novellában feltűnő bohém könyvmoly karaktere, aki gyerekként a futballért bolondul, később mégis a cselgáncsnál horgonyoz le. 

A harmadik, a legfontosabb pedig a szellemiség. Olyan általános élethelyzetekről olvashatunk, amelyek a saját életünkből is ismerősek, vagy ha onnan nem, akkor filmekből. (Különösen figyelemreméltó a novellaláncon belüli novellalánc, az apa-fiú ciklus, s annak legfájdalmasabb epizódja, a soha meg nem született fiához beszélő iskolaigazgató története.) Mégsem keltik a közhelyesség érzetét, mert ezt a könyvet nem hollywoodi szkriptdoktorok írták, hanem egy ember, aki valóban szereti a sportot, a családját és az életet, s ez „átjön” az elbeszéléseken is. 

Pozitívum még, hogy bár a felvetődő témák esetében valós veszély, hogy túl nagy adag szentimentalizmust kapunk a nyakunkba, ezt itt inkább sikerült elkerülni, mint nem.
Motivációs trénerek figyelmébe: így is lehet! 

(Balogh Zoltán: Kapáslövés. Sportos novellák és egyéb írások, Kék Európa Stúdió, 2023)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. február 24-i lapszámában jelent meg.)