TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Érzékelhető, hogy minél nagyobb egy sportág, minél több pénz van benne, annál jobban igyekeznek a bíráskodás részt valóban semleges mederben tartani. Mert az üzlet immár túlontúl jelentős ahhoz, hogy holmi emberi gyarlóság befolyásolja a legfontosabb mérkőzések, versenyek végkimenetelét.

ALAPVONAL. A német labdarúgásban korábban nem töltött be ilyen magas pozíciót női vezető, de megkockáztatom, a világfutballban sem. Önmagában ezért is kíséri nagy figyelem Hopfen munkáját, az pedig még érdekesebbé teszi, hogy mit kezd a sporton kívüli világból érkező topmenedzser a Covid-korszakban a DFL-lel.

ALAPVONAL. Ezek a történetek jelentik a reményt a többnyire gépiessé, monotonná, sterillé váló profi sport világában, és talán ezek érintik meg legjobban a valós érzelmekre, hőstörténetekre vágyó szurkolók lelkét. Nincs és nem is kell visszaút a sporttörténelem hőskorába, amikor szórakozás volt a versenyzés, de...

ALAPVONAL. Állítom, a szülő–gyermek összemérés a sportban a legtanulságosabb, egyben a legkegyetlenebb. Kegyetlen, hisz e „mérés” a nyilvánosság előtt zajlik kíméletlenül, s mert a sportról való szurkolói ítéletalkotásban a pillanatnyi érzelmek az élet minden faktoránál meghatározóbbak talán, s az állásfoglalás is mindennél sommásabb lesz.

ALAPVONAL. Az átigazolási időszak utolsó napjai szélsőségesen feszesek tudnak lenni. Versenyfutás az idővel, verseny a riválisokkal, verseny a piaci kereslet-kínálat által mozgatott árakkal. Kicsit olyan, mint a tőzsdei őrület, azzal a lényegi különbséggel, hogy a »brókerek« itt nem virtuális papírokkal kereskednek, az üzleti tárgyalások mögött hús-vér emberek állnak.

ALAPVONAL. Udvarhelyi Gábor: Nézetem szerint egy edzőnek komplexnek kell lennie, az edzésen kívül is nevelnie, fejlesztenie kell a gyereket, akit rábíztak. Az edző nem szakbarbár! Nem az az elsődleges feladata, hogy olimpiai bajnokot neveljen, hanem hogy egészségesen adja vissza a rábízott gyereket a családjának.

ALAPVONAL. Évtizedeken át el sem tudtam volna képzelni, hogy téli olimpián valaha is együtt üvöltök a családdal, most pedig azt is megéltem, hogy egyébként igen szelíd és mindenkivel barátságos feleségem habzó szájjal átkozza Kanadát, amiért a versenyzője hátulról meglökte és felborította a mi lányunkat.

ALAPVONAL. Harci helyzet okán már láthattunk csodákat a labdarúgásban, elég arra gondolni, hogy az argentin junta 1978-ban minden fronton igyekezett megágyazni a csapat vb-aranyának, illetve ha nincs délszláv háború, akkor Dánia nem nyer Eb-aranyat 1992-ben.

ALAPVONAL. Tom Brady huszonkét NFL-idénye, illetve az azt megelőző időszak leginkább amiatt vált etalonná, mert üzen a világ összes sportolójának: ha kellően kitartó vagy, eltökélt és valóban hiszel magadban, hajlandó vagy áldozatokra, és nem riadsz meg olykor a nehezebb utat választani, akkor igenis felérhetsz a csúcsra.

ALAPVONAL. Ez volt az első olimpiám, amelyet saját – fekete-fehér – tévénken követhettem (volna) már. Némi lelkifurdalástól megverten, pofátlan csalásra vetemedtem. Úgy döntöttem, „elkaptam” az influenzát (tényleg szezonja volt, több társam valóban megbetegedett), s álló hétig nem mentem iskolába.

ALAPVONAL. E furcsa élethelyzetben ráadásul gyakorta előfordulhat, már nem az edzőnek, a szakmai feladattal megbízott futballalkalmazottnak van igaza, hanem annak, aki az oldalvonalon kívülről kiabálja be a meglátásait, és akinek ráadásul még elméletei is vannak...

ALAPVONAL. A hős, a legnagyobb azonban Rafael Nadal, és nemcsak pillanatnyilag. Valamennyi körülmény figyelembevételével talán nem túlzás azt állítani, hogy fordításával minden idők egyik legnagyobb fegyvertényét produkálta a vasárnapi melbourne-i döntőben. »Földönkívülisége« akár a sportorvoslás nagy sikerének is tekinthető.

ALAPVONAL. Luftballonnal játszottunk, ám a küzdelem hevességére jellemző, hogy a nagy, csupa üveg erkélyablak többször áldozatául esett egy-egy parádés vetődésnek. Eszem ágában sincs arra biztatni a kölyköket, hogy focipályává varázsolják a lakást, csak azt kívánom sugallni, hogy mindenhol teremthetünk grundot, ha – futballozni akarunk.

ALAPVONAL. Szóval csak nyugi, ne akarjunk skandinávok lenni. Tanulhatunk tőlük, de nem mindent. Nem is kell. Nekünk megvolt a mi utunk, és az is a csúcsra vitt. Nem tűnt el, csak mi tértünk le róla.

ALAPVONAL. Ez azt mutatja, hogy a topligákkal szemben nálunk sokkal több az esetlegesség. A gólok jelentős része nem úgy születik, hogy az egyik csapat ráerőlteti az akaratát a másikra, játékban a másik fölé nő és ennek köszönhetően talál be, hanem annak, hogy egy adott szituációt, szabadrúgást, szögletet jobban old meg.

ALAPVONAL. Ezért is tartom nagyra Szigeti Csaba merész vállalkozását, hogy ebbe a kikerülhetetlen problémahalmazba mégis fejest ugrott. Ezt csak olyan ember meri megkockáztatni, aki tetőtől talpig elkötelezett szűkebb pátriája sportmúltja iránt, akinek fontos szempont, hogy az utókornak megörökítse azon elődöket, akik megérdemlik az érdeklődést életük, cselekedeteik, teljesítményük alapján.

ALAPVONAL. Bevallom, a sajtóhelyek biztonságos fedezékéből sokszor pásztáztam a szurkolókat, nézőket. Néztem az arcokat, és képtelen voltam szabadulni az érzéstől: egyetlen apróságon, valamilyen megfoghatatlan csekélységen múlik, hogy a varázslatos lelátói hangulat, a hangulati feszültség valamiféle robbanásban törjön ki.

ALAPVONAL. Hetényi Zoltán, a debreceni hokis egy pillanatig sem éreztette a fehérvári vezetőkkel, játékosokkal, szurkolókkal, hogy különösen motivált és bizonyítani akarna volt klubjának, hogy talán még mindig ott lenne a helye. Egyszerűen beállt a kapuba, tette a dolgát, kizárva a külvilágot csak a játékra, a feladatra koncentrált.

ALAPVONAL. Eusébio mindig elismerően beszélt a magyarokról. Egy 1976-os interjúban Thékes Istvánnak elmondta, hogy Albert Flórián, Bene Ferenc, Mátrai Sándor és Mészöly Kálmán a hatvanas évek Benficájában is főszerepet kaphatott volna. Puskás Ferencről mint a nagy elődről szólt tisztelettel, s még Guttmann Bélát sem hagyta ki a sorból.

ALAPVONAL. Noha Ion Tiriac a hétből öt meccsen jégen volt, 1964-ben Innsbruckból már úgy tért haza, hogy eldöntötte: az olimpiával együtt 1958 óta íródó hokis éveit is lezárja, s csak a teniszre koncentrál.