TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ha csak azt az egyetlen, 1993 augusztusában szerzett Fradi-gólt veszem alapul, akkor három évtizedes távlatban talán a berúgásos szabályváltozás lenne az egyik legjobb újítás a hülyébbnél hülyébb ötletekkel és módosításokkal amúgy is agyonterhelt futballban.

ALAPVONAL. Számtalan olyan információ jön velem szemben a világhálón, ami nem tartozik rám. Magánügy. Ez még akkor is igaz, ha a szereplők maguk is jókedvűen lubickolnak a nekik kattintást hozó hírekben. Miközben félnek is attól, hogy mi minden láthat napvilágot róluk, legyen elég csak a pályán, a kispadon lévők sugdosására utalnom, amikor a szájukat eltakarva mondanak nyilván fontos dolgokat, ám tartva a „leolvasás” veszélyétől.

ALAPVONAL. Pedig nemhogy több emberöltő, egyetlen esztendő kimagasló teljesítményeit is bajos mérlegre tenni. Ezt igazolja szinte minden alkalommal az Év Sportolója Gála. A voksolás során a sportújságíróknak a bevett fordulat szerint az almát kell a körtével összevetniük, de egyszer valaki találóan jegyezte meg: még ennél is rázósabb a feladat, az almát a lopótökhöz mérjük. Ráadásul nem ritkán roppant bőséges a termés.

ALAPVONAL. Koncentráljunk azonban egyelőre a kézilabda-vb-t megelőzően kirobbanó felháborodáshullámra, amelyet a nemzetközi szövetség Covid-vizsgálatok protokolljának érthetetlen szigorítása váltott ki.

ALAPVONAL. Cristiano Ronaldo már csak múzeumi darab, egy korábban egyébként tényleg nagyszerű futballista torzója, aki azt hiszi, még mindig a csúcson a helye, de amikor rájön, hogy a kutyának sem kell, PR-megmozdulások tömkelegével igyekszik bizonyítani, küldetéstudatból ment Ázsiába.

ALAPVONAL. Pelé a fölkészültségére kényes, folyvást gyakorló lélek, aki rendkívüli technikai, tanulhatatlanul ösztönös képességeket is kapott a sorstól. A küzdés és a játék mint művészet megszállottja volt egy emberben ő.

ALAPVONAL. Egyértelműen korszakhatárhoz ért a válogatott – ezért jelzésértékű az is, hogy a 22 éves Szoboszlai Dominik lett az új csapatkapitány –, s jó hír, ha nem is lépnek egymás sarkára a tehetségesebbnél tehetségesebb új futballisták, van kikből válogatnia Marco Rossinak.

ALAPVONAL. Kovács István esete azért is különleges, mert a játékvezetők többnyire összezárnak, de őt valamiért nem fogadták be. Érdekek? Ellentétek? Ki tudja. Meg aztán nem is a kívülállóra tartozik, nekünk csak a szomorúság jut, mint mindig, ha kiderül, hogy valami nem tiszta.

ALAPVONAL. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ha a rajongásig szeretjük a sportot, ha mesterségesen a sportra szűkítjük érdeklődési körünket, életterünket, akkor megszűnik számunkra és körülöttünk az energiaválság, a háborús helyzet, a koronavírus a maga ki tudja már, hányadik mutációjával – de az nem önámítás, hanem lélekemelő realitás, hogy e csoda egy mérkőzés, egy verseny erejéig igenis bekövetkezhet.

ALAPVONAL. LUCIFER Hiú törekvés! Mert egyént sosem / Hozandsz érvényre a kor ellenében: / A kor folyam, mely visz vagy elmerít, / Úszója, nem vezére az egyén. / Kiket nagyoknak mond a krónika, / Azok mind, kik meghallották, mi a kor dala.

ALAPVONAL. Most sokkal nagyobb szükség van példaképekre, mint korábban bármikor. A Fegyvernekyvel, Ocskayval kapcsolatban említett tulajdonságok egyre kevésbé tűnnek fontosnak, mindent átsző az üzlet, a rossz értelemben vett karrierizmus, a csillogó, álságos és felületes világ.

ALAPVONAL. »Munkamódszerünk egyszerű. Megbecsüljük, mennyi pénz folyik be a jegy- és bérletértékesítésből, illetve a merchandisingból, aztán megnézzük a várható költségeinket is. Ami pedig marad, azt megkapja a menedzserünk.«

ALAPVONAL. Nem tudom, ki hogy volt vele, de bennem, a bevallottan Messi-rajongóban is olyasfajta telítettségérzést keltett a pályafutása beteljesüléséhez érkező argentin futballzseni ünneplése, mint amikor az ember túl sok émelyítően édes süteménnyel terheli meg a gyomrát.

ALAPVONAL. Az elmúlt héten életének 88. évében elhunyt Hertzka Györgyről írok. Útimarsall volt, utaztatta a magyar válogatottat, fogadta a hozzánk érkező csapatokat, a magyar futball vendégeit, akik közül nem távozott senki rossz szájízzel tőlünk. Nálam ez az igazi diplomácia, ami ugyebár a hozzáértők szerint háttérművészet. Ismétlem: művészet.

ALAPVONAL. A sport azonban e tekintetben is üdítő, szenteste közeledtével mondhatom úgy is, üdvözítő kivétel. Itt nincs kényszerhelyzet, nincs kényszermegoldás sem. A választás lehetősége mindig adott. Nem is feltétlenül jó és rossz, hanem akár jó és még jobb között.

ALAPVONAL. Elfogultan néztem a vb utolsó meccsét tehát, s hogy örülhettem a végén, nem felejtem el, s azt sem bizony, hogy e mérkőzés a futball csodájában való hitemet adta vissza valamennyire.

ALAPVONAL. Barney élete első vb-jén, 1991-ben a BDO-nál 1500 fontot keresett, miután az első körben kikapott Keith Sullivantől. Az akkori torna végső győztese, Dennis Priestley 26 ezer fonttal gazdagodott. Harmincegy évvel később egy második körös siker ennél alig ezer fonttal ér kevesebbet.

ALAPVONAL. Nyilván az argentin kapusnak sem kell a trófeával az ölében sértegetnie az őt kifütyülő szurkolókat, de azon sem kellene nagyon megbotránkozni, ha egy öltözőben a diadal után esetleg más csapatokon, nemzeteken élcelődnek a győztes labdarúgók, akik egész pályafutásuk során annyi sértéssel találkoznak, amelyek közül egy is verekedést idézne elő egy mezei kocsmában.

ALAPVONAL. Annál is inkább, mert ebben rejlik a futball-vb, a földkerekség legnépszerűbb játékának varázsa. Beleképzelni is alig merem magamat abba a borzongató érzésbe, milyen lehet arra a napra ébredni, amelyen hazád labdarúgó-válogatottja világbajnoki döntőt játszik? És arra nyugovóra térni – ha ez azon az ihletett éjszakán lehetséges egyáltalán –, hogy meg is nyerte?

ALAPVONAL. Budapest következő nyara tele van nem csak sportrendezvény-ígéretekkel, ahogy az illik is egy világváros esetében. A bokrétának egyértelműen az atlétikai vb ígérkezik. 2023-ban a sportág első világbajnokságának negyvenedik évfordulója lesz, így az elmúlt évtizedek hőseinek felvonulását is valószínűsíti.