TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Itt van ellenben ma délután az MTK–Debrecen és a Puskás Akadémia–Honvéd kettős párviadal. A Honvéd előnye két pont, az MTK-é a semmiből visszatért remény és a nyerhetőbb mérkőzés. Akárhogy is, egyiküknek alá kell szállnia.

ALAPVONAL. Jó látni, hogy az olykor általunk, a média által is túlmisztifikált hősök sok tekintetben épp olyanok, mint mi. Például képesek ugyanúgy egyik pillanatról a másikra gyerekké válni, ahogyan mi. Más-más taposómalomból jövünk, ugyanoda érkezünk.

ALAPVONAL. A Fradi–Paks kupadöntő kapcsán bebizonyosodott, hogy a nagyszerű hangulathoz, a kilencven percen át ugráló, éneklő szurkoláshoz nincs szükség gyűlöletre. A csak magyarokat foglalkoztató paksi csapat teljesítményét – még ha ez a kabát a nekik a teljesen új légkörrel és a kimondottan jól játszó ellenféllel igen nagynak is bizonyult – mindenki elismeri. A lelátó népe nem az ellenfél pocskondiázásával foglalkozott, hanem a saját együttesével.

ALAPVONAL. Az az elképzelés a legjobb, hogy más sportágakból átvett minta alapján egy-egy futballcsapat, mondjuk, félidőnként kétszer visszanézethetne egy-egy szituációt. Ezzel az edzők szerepe, taktikai érzéke is nagyobb teret kapna, okosan kellene sáfárkodni ezekkel a lehetőségekkel, és több beszédtémát is szolgáltatna egy-egy fontos meccs után.

ALAPVONAL. Nyilván 1984-ben a szarajevóiak sem tudták elképzelni, hogy akkor modernnek számító ötkarikás létesítményeik rövidesen elenyésznek, inkább további világversenyeket tervezgettek.

ALAPVONAL. Az eufória, hogy itt lehetek, láthatom élőben a világ legjobb kerékpározóit, mindent felülírt. Mert különben nem nagyon érthető, mi a csuda jó abban, hogy ott állsz a tömegben, bizony lökdösődnöd is kell, néhány másodpercre látod a bringásokat, szinte semmit információd sincs, ez azonban egyáltalán nem érdekel, ott vagy, jó értelemben véve őrjöngsz, tapsolsz, kiabálsz.

ALAPVONAL. Arról nem beszélve, hogy az akadályok leküzdéséhez ész nem kell, miközben a lovaglás szellemi sport is, hiszen meg kell teremteni az együttműködés hátterét a lóval. Elképzelem az öttusázó klasszisokat, akik az olimpiára készülve, a cipelést gyakorolva úgy edzenek, hogy hazaviszik a nénikék kosarait a piacról… Mesés, ugye?

ALAPVONAL. A döntő azonban még hátravan. És ha széles e futballvilágon említeni kellene egy klubot, amelynek patinája, hírneve, kultusza, mítosza a Realhoz mérhető, én elsőként a Liverpoolt mondanám.

ALAPVONAL. És már érkezett is az ejnye-bejnye Nyonból. Remélhetőleg nem több ennél, de hogy nem bagatellizálható kihágásról lehet szó, az is jelzi, hogy a felszólítás nyomán Kovács játékvezető sürgősen törölte az egyik közösségi portálon közzétett képeket, illetve a hozzájuk társított, kétnyelvű – magyar és román – szöveget.

ALAPVONAL. Beckernek sohasem sikerült szilárd alapot teremtenie az életének, nem gazdagodott hasznos tapasztalatokkal, hanem felszállt egy sugárhajtású gépre, amellyel elképesztő vakrepülést mutatott be.

ALAPVONAL. A hazai szurkolók rendre szinte az első korongérintésétől az utolsókig skandálták Guy Lafleur nevét, csakúgy, mint azon a szomorú vasárnap estén, amikor a Canadiens a valaha volt egyik legnagyobb, ötszörös Stanley-kupa-győztes játékosa előtt tisztelgett.

ALAPVONAL. De megígértem, a futballmodernizálás kapcsán nem pufogok tovább, hanem maradok az „őszinte focis” történetfonalnál, amelynek a veleje most éppen a következő: Budapest-kupa-győztes lett a 43. Sz. Építők SK!

ALAPVONAL. Külön kategória – nálam a legkedvesebb – azoké, akik tanulnak. A már említett hetvenes években külön szabály vonatkozott az egyetemekre, főiskolákra. A lényeg, hogy aki nappali tagozatra jár, köteles az iskolája klubjában versenyezni. Ebből persze adódtak konfliktusok.

ALAPVONAL. A magyar jégkorong ugyanis eljutott oda, hogy az önmagáért való küzdéssel már ne érjük be, azt ne méltányoljuk. Ahhoz az elmúlt években túl sokat kapott, túl sokat fejlődött a sportág.

ALAPVONAL. Korondi Margit másfél hónapot késett halálhíre igen megfogott, s nem is a mai informatikai világban szinte érthetetlen csúszás miatt. Sosem láttam élőben, még képen is keveset, de a hat hölgy közül őt gondoltam, vagy képzeltem a legderűsebbnek, a leginkább életrevalónak talán, s – mi tagadás – férfiszemmel a legsugárzóbb lénynek is.

ALAPVONAL. Itt sokkal kevésbé egymás ellen versenyzünk, sokkal inkább önmagunkkal és egymásért. Aztán a célban megfogadjuk, hogy ilyet aztán tényleg soha többé, majd egy másodperccel később elkezdjük szervezni a következő évi csapatot.

ALAPVONAL. Azokat bírálom, akik rosszabb stílusban gyengébb teljesítményt nyújtanak légiósokra támaszkodva, legalább annyi pénzből, mint a Paks, mert ennek tényleg semmi értelme. Annak viszont van, amit – az utóbbi évek hazai és nemzetközi sikerei ismeretében – a Fradi csinál.

ALAPVONAL. Régen egyébként nem volt ennyi esély a trükközésre, az ítélet-végrehajtó nem torpanhatott meg nekifutás közben, így aztán sokkal kevesebb volt a könnyedén lepasszolt labda vagy éppen a löbbölés, a szakzsargon szerinti „panenkázás”. A rúgók többsége kinézte magának valamelyik sarkot, és megpróbált oda lőni.

ALAPVONAL. Az anno a dévai edzőközpontban készülő nagy tornászbajnokok közül több név is felvetődhetett, a szaktárca azonban minden bizonnyal a dicsőséglista alapján döntött: legyen a négyszeres olimpiai bajnok Szabó Kati! Az ötlet azonban kiverte a biztosítékot, Daniela Silivas erőteljesen hangot is adott megbántottságának.

ALAPVONAL. Emlékeztetek, hogy a grundon mennyivel egyszerűbb volt minden. Nem volt vonalazás, felső kapufa sem mindig, voltak is viták, de a játékosoknak eszükbe sem jutott centizni, méricskélni. Ha nagyon elfajult a vita, lehetett lökdösődés, nyomdafestéket nem tűrő szópárbaj, végső esetben pedig a labdát felkapta a tulajdonosa, és elszaladt vele. A megoldás nem gépi – emberi.