TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Rómába hat alkalommal, utoljára több mint hatvanévesen szervezett kerékpárutat. Tisztelői úgy mondták, Jelenits atya felült a nyeregbe Pesten, és le sem szállt addig, míg a biciklikormányt a Szent Péter-bazilika falának nem támasztotta.

A »csúcson kell abbahagyni« tézise már-már semmitmondó közhely ahhoz képest, hogy mennyi minden sürgetheti vagy tolhatja egyre távolabbra azt a bizonyos momentumot.

NS-PUBLICISZTIKA. Természetesen benne van a pakliban, hogy egy játékosmegfigyelő (bocsánat, divatos nevén scout) téved, aztán a szakmai stáb is rosszul méri fel a képességeket, és nem sül el jól egy szerződtetés.

ALAPVONAL. Okkal, hiszen például a Sportuszoda (nekem mindig az marad) szerelmeseiről vagy a futókról van szó, akiknek nem csupán a mozgás terepe a Sziget (így, egyszerűen és nagy kezdőbetűvel), a lelküket is megfogja minden: a fák, a bokrok, a sétányok, a levegő, az atmoszféra, és a többi.

ALAPVONAL. Ki mondhatná meg utólag, ha nincs ez az öt malőr, 1954-ben talán vb-t nyerünk, 1934-ben és 1962-ben minimum elődöntőt vívunk, 1978-ban és 1982-ben esetleg továbbmegyünk a csoportból. Vagy nem. De legalább tudhatnánk, mi lett volna, ha! Mint ahogyan az idén, ráadásul házigazdaként a németek sem tudták, nem is tudják már meg soha.

ALAPVONAL. Azután új ajtók is kinyíltak számomra, mert elkezdtem böngészni a megyei I. osztályú meg a BLSZ-es focitabellákat, aminek eredményeként addig ismeretlen világba csöppentem. Igaz, a Pestszentlőrinc kontra Szentlőrinc dilemma nem tűnt el villámgyorsan, de bíztam a későbbi megvilágosodásban. Meg az odáig vezető rögös útban.

ALAPVONAL. Lisztes Krisztián a harmadik legdrágább nyári szerzemény volt, de ő még nagyon messze jár attól, hogy nyereségként, nota bene, főnyereményként lehessen rá tekinteni.

ALAPVONAL. Szoboszlai Dominik közelebb játszik a kapuhoz, a múlt idényhez képest jóval előbbről vállalhat lövéseket vagy oszthat ki kulcspasszokat, a gólok és az asszisztok jobbára mégis elmaradnak – legalábbis egyelőre.

ALAPVONAL. Az »ezer méter egy óra alatt« jóslat amúgy elérhetőnek tűnt (és tűnik a mai napig), hogy a kicsivel több mint fél kilométeres küzdelem a nyílt vízi úszásra beállított adatelemzés szerint 26:20 percet vett igénybe, s történt mindez szeptember 10-én, vagyis a rákészülésre szánt egy hónap első harmadában… Az volt a legutóbbi olyan nap, amikor a Duna még magához engedett bárkit.

ALAPVONAL. Míg a VAR előtti időkben egyértelmű volt, ki hibáztatható a vélt vagy valós igazságtalanságokért, ma már ez a folyamat is valahol a »felhőben« zajlik. Érdekes módon a videóbíró egyes döntései okozta felzúdulás is legtöbbször hasztalan keresi címzettjét, miközben sűrűn felbukkan a régi, az emberi hibákat is bekalkuláló módszer iránti nosztalgia.

ALAPVONAL. No meg azért, mert utóbbi viadalon az »alapszakasz« határozza meg a végső sorrendet, a BL-ben ellenben csak azután jön a java, az egyenes kiesés. És roppantul csodálkoznék, ha az új módi érdemben átrendezné a legjobb nyolc már-már kőbe véshető összetételét. Mert bár szólamként jól hangzik, de a kontinentális szövetségnek eszében sincs, hogy a kicsiknek kedvezzen.

ALAPVONAL. A vívás sem maradhatott ki az »árvízi hajós« repertoárjából. Emlékezetes esetekkel. Egy alkalommal három óra alatt harminchat asszót vívott egyfolytában, sorban kifárasztva az ellenfeleit, majd Keglevich Sándor vívótermében megszakítás nélkül huszonnégyet, váltott ellenfelekkel.

ALAPVONAL. Minden pillanatban magabiztosnak tetszik, negyvenkét évesen még pontosan tudja, milyen a »Nicoflex szaga« az öltözőben,

ALAPVONAL. »Mindenki számára életre szóló élményt nyújthat, ha kilép a komfortzónájából és felfedezi, ami benne rejlik: az ismeretlent.«

ALAPVONAL. A balti államok összekapaszkodása a futballszervezésben is megmutatkozik, mégpedig európai szinten feltűnően erősen.

ALAPVONAL. Nekem smafu, hogy ki, milyen pozícióban futballozik, hány százalék a labdabirtoklás, az a fontos, amit látok.

ALAPVONAL. »Nevetnem kell, valahányszor felidézem azokat a perceket – mesélte évtizedekkel később Mihaela Penes gerelyhajító olimpiai bajnok – Legszívesebben megkértem volna a hangosbemondót, ismételje meg, amit mondott, annyira hihetetlen volt az egész.«

ALAPVONAL. Nem tévedés, a cikkben írva vagyon, »balkezes vezetéssel agyonsanyargatott magyar labdarúgás«, ám ettől még a szerző minden további nélkül nyilatkozatokat kért a szövetség vezéreitől – és ők szóba is álltak vele.

ALAPVONAL. Mint magyar embernek természetes, hogy lovagolni kell. Hogy úgy mondjam, én a coubertini öttusán – ami a hírvivő katona küldetése – nevelkedtem.

Ezen sportágak népszerűségéhez éppen a megalkuvás nélküli, győztes mentalitás járul hozzá, ami dinamizmussal ruházza fel a küzdelmet, és ami – az Independent publicistája szerint – »…a dicsőségért való küzdelemben operaházi látványosságot teremt az egyének, illetve a csapatok között«.