TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A futball ugyebár csapatsport, így fogalmilag minden edzés csapatépítő tréning. Ha nem az, valami nem stimmel.

ALAPVONAL. Csak most döbbenek rá, hogy már-már az ilyenkor, advent tájékán szokásos óhajainkat fogalmaztam meg. Pedig isten bizony, csak kézilabdázásról akartam írni.

ALAPVONAL. A tét, a kockázat felvállalása mutatta meg Panenka lelkierejét, szakmai nagyságát, s hozta meg hírnevét, mint ahogy Kariusnak is az lett a keresztje, hogy a fél világ látta a szerencsétlenkedését.

ALAPVONAL. Így fest, amikor egy sportvezető rendre hangsúlyozza, nekünk a versenyzők az elsők – ám a tettek azt tanúsítják, hogy egy frászt azok.

ALAPVONAL. Doha ugyanis, semmiség, 14 millió eurót kínált csak azért, hogy megrendezhesse a mérkőzést. Bónuszként pedig felajánlotta, hogy állja a két csapat 40-40 tagú küldöttségének utazási és ott-tartózkodási költségeit.

ALAPVONAL. Nálunk sem a hazai futball sajátosságaihoz igazodó, sem a profi világban másutt működő nyugdíjrendszer nem létezik.

ALAPVONAL. Az atlétika örök és felülmúlhatatlan, a természetes mozgásokkal kapcsolatos gyermeki álmaink legvalószínűbbnek tetsző megtestesítője.

ALAPVONAL. Még itt a régi világ. De már itt az új is. És nem látom, hogy ez utóbbi különösebben ragaszkodna a kézilabda Európa-bajnoksághoz, az olimpiához.

ALAPVONAL. A játék élvezetéről így aztán logikusabb lenne egyértelmű esélyesként beszélni, ám azt nemigen hallottam, olvastam, hogy na, végre egy nálunk gyengébb csapat, megszórjuk rendesen, játszunk egy jót, és annyi.

ALAPVONAL.Jó kérdés, hogy manapság ki venne fel valóban klasszikus műszálas mezt, s egyáltalán belefér-e a világ trendjébe (retrohullám) a dressz okozta kényelmetlenség – mármint hogy bököd, mint a fene!

ALAPVONAL. És ha Iniesta kiállása akár csak egy „sorstársának” erőt ad ahhoz, hogy a felismert, de az ilyen-olyan okokból a szőnyeg alá söpört problémáival – nem, nem a nyilvánossághoz – szakemberhez fordul, már megérte szokatlanul őszintének lennie.

ALAPVONAL. Örülnék, ha Dzsudzsák Balázs egyszer, akár pályafutása végeztével őszintén beszélne döntéseinek miértjéről, az előtte kinyíló vagy éppen bezáruló kapukról, mert ha valamit hiányolok még pályafutásával kapcsolatban, az az, hogy sohasem derült ki, mit miért választott.

ALAPVONAL. Megtehette volna, hogy elmegy a Real Madridba, hogy minimum kétszer annyit keressen, mint a Romában, de neki első volt a klub. Megmondta, az összes barátnőjét megcsalta, a Romát soha.

ALAPVONAL. A világbéke törékenysége napjainkban szerencsére végképp nem a montbéliard-i csarnok eseményein múlik, úgyhogy a magyar lányoknak ezért is minden okuk megvan rá, hogy kézilabdázzanak egy jót.

ALAPVONAL. Nem divat mifelénk a magabiztosság, ha az esélyekről faggatják a sportolót, leginkább mismásol, hétköznapibban: semmitmond. Hagyománya van ennek nálunk, feltehetően azért, mert mindenki attól fél, ha ne adj’ Isten nincs siker, számonkérik rajta, mit mondott – előtte.

ALAPVONAL. Aggódó vezetőink nem a vereségtől, hanem Papp László győzelmétől féltek! Nem „kockáztathattak” tehát! Egyszerűbb volt letiltani őt.

ALAPVONAL. Aki ugyanis NBA-meccsre téved, eget verő érdeklődést, ennek megfelelően lenyűgöző léptékű telt házat lát, olajozottan működő mechanizmust tapasztal a beléptető csapat tagjainak véget érni nem akaró mosolyú kedvességétől a büfé csillagászati árú sörkínálatáig.

ALAPVONAL. Következő állomáshelyén talán végre mellészegődik a szerencse. Világbajnok válogatott szövetségi kapitánya és Real Madrid-edző viszont valószínűleg már sohasem lesz.

ALAPVONAL. Az erkölcsi kötelességtudat néhány éve nemcsak lelki muníciót ad a hazai labdarúgásban a változtatások végrehajtásához, hanem pénzt, paripát, fegyvert is – a szakmailag hiteles munkához azonban idő, a tartós eredményekhez türelem kell.

ALAPVONAL. „Legyen Budapesten olyan szerethető kosárcsapat, amelyik képes megtölteni a csarnokot, a nézőknek ne a légiósokat és az epizodista magyarokat kelljen figyelniük, hanem a tehetséges, saját nevelésű játékosokat.”