TALÁLATOK A(Z) Népsport CÍMKÉRE

1930-ben már kolumnákat írtak róla a lapok. Egy frissen érettségizett, aki a Ferencvárosba tartott.

Platthy József gumilabdává változtatta Sellőt, akit gyorsan el is adtak egy holland milliomosnak.

Az ötven évvel ezelőtti korosztályos kontinentális tornán öt aranyat nyert a magyar küldöttség.

„Úgy harcolt, mintha tényleg ez az egyetlen és utolsó alkalma lenne a siker eléréséhez.”

Sok kapcsolódási pontra csodálkoztunk rá Temes Judit és egy másik úszólegenda, Csik Ferenc életében.

Hoffer örült a győzelemnek, de úgy vélte: „Ezekből a játékosokból hiányzik a közös munka.” 

Három gólra ötöt kapott a magyar labdarúgó-válogatott a németektől.

A helyi lapok pedig nem válogattak a címekben:     „A sport megcsúfolása”, „Merénylet a versenyzők ellen”.

1960. Nemcsak a 4:1-es Fradi-győzelem jelentett napokig témát, hanem a durva játék és a szurkolói viselkedés is.

1940. Amikor kibontották „a magyar futballért harcoló sportemberek zászlaját”.

Száz évvel ezelőtt a háborús körülmények tették kedvezményezetté a BEAC-ot és a MAFC-ot.

A közvetlen utódok úgy tartották, iskolát teremtett a vízilabdában – ötvözte a múltat a jelennel.

„Nem véletlen, hogy a Szovjetunió fejlett sportja mutat irányt nekünk ebben az esetben is.”

Ma az olimpia már nem igazán emlékeztet arra, amilyen a spanyol főnemes alatt volt.

Európai szenzáció is volt, hogy 1940 nyarán villanyfényes tornát rendeztek az Elektromos-pályán.

A fél világ hiányzott, a másik fele azonban felhőtlenül ünnepelt az első szocialista olimpián.

Platkó Ferencet, a szép kezű vasesztergályost felmentették a profi vád alól.

Író, költő, filmrendező, teoretikus, publicista volt egy személyben. És még valami: a futball javíthatatlan szerelmese.

1920. Gigli hangja örökre a komolyzenéhez láncolta – ellenben tévedés, hogy végzett volna a Zeneakadémián.

Roppant valószínű, hogy a BTC kapusa közreműködött abban, hogy a Nemzeti SC ne essen ki az első osztályból 1920-ban.