Új aranyifjú Manchesterben – Moncz Attila publicisztikája

A múltbeli tapasztalatok alapján a nagy sikerek eléréséhez mindenképpen szükséges igazolást hajtott végre a minap a Manchester United Jadon Sancho szerződtetésével. Merthogy az MU történetének első három BEK-, illetve Bajnokok Ligája-győzelmében is volt olyan futballista, aki szélsőként (is) nagyot alkotott, ráadásul nem csupán a pályán, hanem azon kívül is jelentős figyelmet követel magának. És nem csupán (vagy nem feltétlenül) társadalmi megnyilvánulásaival. Az 1968-as csapat egyik sztárja George Best volt, az 1999-esé David Beckham, a 2008-asé pedig Cristiano Ronaldo. Most pedig 73 millió fontért megérkezett az Instagramon és a Facebookon is a hétmilliós követőtábor felé haladó, előző csapatában, a Dortmundban a gólok és a gólpasszok mellett olykor a büntetéseket is gyűjtő Jadon Sancho. Ahogyan a tekintélyes The Guardian felvetette, a glamour faktort biztosan hozza magával, na de vajon elég jó lesz-e ahhoz, hogy 2013 után ismét bajnokká tegye az MU-t? Merthogy ez lenne a feladata – minimum!

Szakmailag, de nem máról holnapra képes lehet rá, és nem csupán a saját képességei miatt. Hanem például azért is, mert az érkezése Pau Torres vagy Raphaël Varane számára is üzenetjellegű lehet, mondván, „Srácok, én nyerni jöttem ide, gyertek ti is!” Hiszen kis túlzással oda mehetett volna, ahova akar, ráadásul a Chelsea-nél vagy a Manchester Citynél még azzal sem lett volna gond, ha elmondja az ilyen jellegű átigazolásoknál oly' gyakran hallott „gyerekkori álmom valósult meg” közhelyet.

Merthogy a Dortmundban világsztárrá előlépő támadó a londoni „ketrecfociban” nőtt fel, a Chelsea-nek szurkolt, aztán a City akadémiáján pallérozódott, mielőtt elment volna a BVB-be, és elsősorban a Liverpoollal „szemezett” a csapatválasztáskor. De ezek ismeretében legalább nem puffantotta el az említett közhelyet. Ezek a szavak pedig teljességgel természetesek: „Gyerekkori álmom valósult meg azzal, hogy ilyen ikonikus klub tagja lehetek. Biztos, hogy a családom büszke rám emiatt a nagy lépés miatt. Örökké hálás leszek a Dortmundnak, amiért megadta a lehetőséget, hogy nagy bajnokságban futballozzak, de mindig is tudtam, egy szép nap hazatérek Angliába.”

Az is igaz, van miért hálásnak lennie a BVB-nak, hiszen ő nem jutott több kortársa sorsára, nem őrült bele az angliai várakozásba, illetve nem ment el a kedve a futballtól, hanem vállalta a német kalandot, és a Borussiával win-win helyzetet hozott létre. A Bundesligában a legutóbbi három idényben 92 mérkőzésen 37 gólt és 48 gólpasszt (ebből hét eset kiharcolt tizenegyest jelentett) hozott össze (ráadásképp kétszer az év csapatába is bekerült), ami azt jelenti, hogy a kanadai táblázaton csaknem egyes a meccsenkénti átlaga! De hogy ne csupán a Bundesliga, hanem a nagyvilág térképén is elhelyezhessük, jöjjön egy másik adatsor. A 2018–2019-es évad kezdetétől napjainkig a top 5 bajnokság egyesített kanadai táblázatán a 10. helyen áll. Lionel Messi vezet 134 ponttal (91 gól, 43 gólpassz), Robert Lewandowski a második 115-tel (97+18), Sancho pedig 78-cal (37+41 – itt a kiharcolt tizenegyesek nem számítanak) a tizedik. A maga 21 évével messze ő a legfiatalabb, annyira, hogy az elitből hatan már 30 év felett járnak! Ha pedig csak a gólpasszokat nézzük, Messi és a 48-cal listavezető Thomas Müller mögött a harmadik.

Ilyen számok fényében Jadon Sancho a 73 millió fontos árával akár alkalmi vételnek is tetszhet, akadt olyan angol médium, amely egy Black Friday-akcióhoz hasonlította a megszerzését. Ez csak nyolcmillióval több, mint amennyit a Manchester City a legutóbbi sikerei fő letéteményesének tartott Rúben Diasért fizetett, már szintén a pandémiakorszakban. Csak a portugál védő, Sancho pedig támadó. Így már ő minden idők második legdrágább angol játékosa, mindössze új csapattársa, Harry Maguire került többe, érte 80 millió fontot adott a United 2019-ben. Ha nincs járványhelyzet, Sancho lett (így, kijelentő módban) volna az első 100 milliós angol futballista. A United türelme több mint 25 millió fontot „fialt”, hiszen már tavaly is vitte volna a támadót, de akkor a Dortmund még szigorúan tartotta magát a százas limithez. Csak a BVB-nál akkor még nem tudták, hogy egy évvel később, az első teljes pandémiaévben 75 millió euró (64.2 millió font) fontos veszteséget kell elkönyvelniük. Németországban pedig a felelős gazdálkodás sokkal fontosabb, mint a sikerek felelőtlen hajszolása – ha máshol nem, akkor a kétezres évek elején hajszál híján csődbe menő Dortmundnál ezt biztosan tudják.

A Borussiának pedig nincsenek meg azok a fegyverei, mint a „vörös ördögöknek”. A United egyetlen angol klubként beleillik a Real Madrid, a Barcelona és talán a Juventus, Bayern München kettős alkotta vonulatba, amely imázsjogokból és kereskedelemből jelentőset kaszálhat egy-egy átigazoláson. Márpedig, ha elfogadjuk a brit sajtó azon állítását, hogy Wayne Rooney 2004-es szerződtetése óta (Cristiano Ronaldo egy évvel korábban érkezett) nem volt ekkora jelentőségű MU-transzfer, akkor el lehet képzelni, mennyit kaszálhat a klub Sancho érkezésén. És ha Harry Kane valóban 150 millióért lesz a City, esetleg a Real Madrid játékosa, akkor a Unitednél sürgősen veregesse meg valaki az év végén távozó ügyvezető igazgató, Ed Woodward vállát. Tengernyi pénzt spórolt a klubnak, óceánnyi bevétel ígérete ellenében, úgy, hogy közben még a közösségi média népe sem zúdíthat rá szitokáradatot, hiszen valódi sztárt vitt az Old Traffordra. Jadon Sancho azért aligha a Daley Blind vagy a sérült térdű Bastian Schweinsteiger vonalát viszi tovább az egyletnél. Mondjuk a 25-ös mez helyett kaphatott volna olyat, ami több sikerrel kecsegteti, hiszen ezzel a számmal a hátán a közelmúltban Odion Ighalo, Antonio Valencia, Quinton Fortune és Jordi Cruyff játszott a Unitedben.

Woodwardnak pedig még akkor is jár a pacsi, ha hozzáteszem, hogy a vételáron megtakarított összeg egy részét beépítették az új szerzemény fizetésébe. Fabrizio Romano átigazolási guru azt mondta a Guardiannek, hogy Sancho heti fizetése 350 ezer font lesz (a Mirror csak 250 ezerről tud, a többség a szakembernek hisz), amivel a Premier League harmadik legjobban kereső játékosa lesz Kevin De Bruyne (385 ezer/hét) és David de Gea (375) mögött. És hogy az angol labdarúgás továbbra is a saját (vagy sajátos?) gazdasági szabályai szerint működik, annak alátámasztására álljon itt a posztonként legjobban keresők álomcsapata: De Gea (375) – Azpilicueta (145), Van Dijk (165), Maguire (162.7), Chilwell (190) – Jadon Sancho (350), Partey (250), Thiago (200), De Bruyne (385), Sterling (300) – Aubameyang (250). Ez 3 022 700 font, alighanem a magyar profi futballban nem egy olyan csapat akad, amely éves költségvetéseként is elfogadná a summát.

Ráadásul a United 2009 óta nem igazolt jobbszélsőt, bár Sanchóra nézve talán sértés, ha „csak” jobbszélsőként tekintenénk rá. Merthogy Dortmundban megtanították mindkét oldalon játszani, bár stílusában némi eltérés akad attól függően, hogy a pálya melyik részén szerepel. Ha a balon, inkább a gólokat szállítja, ha a jobbon, akkor a kreatív megoldásokat és a gólpasszokat. A Unitednél Beckham és Cristiano Ronaldo utódát látják benne, és ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, Gareth Southgate szövetségi kapitány a következő világversenyen aligha csak három meccset, illetve 97 percet ad majd neki. Oda ugyanis már nem a szigetről nézve lesajnált Bundesligából, hanem a Premier League kirakatcsapatából érkezik.