ALAPVONAL. Nálunk – mondjon bárki bármit – azóta is viszonylagos érdektelenség jellemzi a hazai kupasorozatot, eleink tettek róla eleget, hogy így legyen, a hagyomány pedig különleges dolog – a pénz, a marketing, a szóáradat nincs rá befolyással.

Nem véletlenül választottam címnek a klub indulójából vett jellemző sort, nálam a kottás-dalos buzdítások között az elsők között van.

ALAPVONAL. Kétségtelen, ahány eset, annyiféle. A hokisoké jól sült el, aligha véletlenül, mert ne feledjük, a jégkorong talán a legőszintébb, legegyenesebb sport a világon. A keménységével együtt. Galló Vilmos is bizonyította, minden tiszteletem az övé.

A Nagyvárad lett a bajnok, de a háború volt a legnagyobb ellenfél

Lakat Károly csapata kétszer legyőzte a spanyolokat – ott leszünk Tokióban!

ALAPVONAL. Udvarhelyi Gábor azt vallotta, amit Balczó András az öttusázókról, azaz homokra építik várukat. Mégis lehet maradandó. Esetében is, hiszen a klubunk, az öltözőnk falát díszítő alapelv követendő: politikai és vallásszabadság – ez a béke Margitszigete. Erről van szó, s nem az esetleges indulatokról.

ALAPVONAL. Ez legyen a legkisebb baja a csapatnak, de akad nagyobb is, és a jövőről egyelőre a legnagyobb jóindulattal is csak ennyi mondható: majd meglátjuk… Mindenesetre ma is elkelne egy profiper, csak éppen fordított előjellel. Jöjjenek igazi (ismétlem: igazi) profik – mind a vezetőségbe, mind a pályára.

A franciákat kétszer legyőzve Európa legjobbjai között a futballválogatott.

ALAPVONAL. Mifelénk sokan, sőt nagyon sokan szívesen turkálnak mások zsebében, bevallom, nekem nem kenyerem. Mondják, ha közszereplőkről, szűkebben a szórakoztatóipar jeleseiről van szó, nem lehetnek titkok, pedig dehogynem. Hidegen hagy, ki mennyit keres, ahogy másnak sincs köze ahhoz, hogy én mire vittem, viszem anyagilag. Nem beszélve arról, hogy már a kiindulópont is bizalmas, hiszen a futballistajövedelmeket (is) szerződés szabályozza.

NEKROLÓG – egy évtizeden át szolgálta klubját, kétszeres kupagyőztesként, bajnoki bronzérmesként, 11-szeres válogatottként vonult vissza.

1964-ben 0:3 után, itthon 4:0-ra legyőzve a Celticet bejutott a KEK-döntőbe.

ALAPVONAL. Ma már nem fontos a szurkoló, őrző-védő-támadók állnak őrt, védve a játékosokat. Mindenkitől. A klubok szigorúan ellenőrzik, mit szánnak alkalmazottjaik a nyilvánosságnak, miközben fogalmuk sincs, nem lehet, hogy mi volt a felek szándéka, miről beszélgettek. Az ellenőrök (cenzorok?) többsége kevesebbet tud az interjú szakmai követelményeiről, mint amennyi felhatalmazhatná őket valósan a felülbírálatra.

A világ legjobb bekkjének tartott vízilabdázó soha nem rejtette véka alá a véleményét.

ALAPVONAL. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha a sportolók is élnek a módival. A szerepek leosztva, a felek jól elvannak egymással. A sportszervezetek hirdetik az igét, ez az erkölcsi oldal, az egzisztenciális pedig, hogy a versenyzők közül jó néhány (na, annál azért több) igyekszik ügyeskedni.

NS-VÉLEMÉNY. Annyi külföldi volt a pályán, mint idegen­forgalmi főszezonban egy jobb szállodában.

A borúlátóbbnál is borúlátóbb volt mindenki 1924-ben az olaszok budapesti vendégjátéka előtt.

Igazi ünnep volt a Corinthian FC budapesti vendégszereplése 1904 tavaszán.

ALAPVONAL. Hogy keretbe zárjam a történetet, a végére »a« Fecsót idézem. Azt mondta ugyanis, hogy nem az érmek, a sikerek a fontosak, hanem hogy helytálljanak az életben, akik megfordulnak nála. Váljék rendes ember belőlük.

„Nem kevés elfogultsággal írok a könyvről, amelynek előzménye a film. Surányi András 1982-ben bemutatott mozija, az Aranycsapat, amelynek stábjában – a rendező mindmáig megtisztelő felkérésére – ott lehettem.”

Elmaradt a Budapest֪–Bécs 1944-ben, jött helyette a Fradi–Újpest – a nosztalgia jegyében.