„Hajrá, Kerület, első a becsület!”

Érzem benne azt a családias hangulatot, ami jellemezte a III. Kerületet, a könyv záró fejezetéig (1985), a megalakulás 100. évfordulójáig mindenképpen.
Óbuda, főként a régi városrész hangulata, semmi mással össze nem hasonlítható, nem véletlen, hogy egyik kisvendéglőjében alakult meg a klub huszonhét fiatalember lelkesedéséből 1887-ben, és az sem, hogy kik jegyzik a centenáriumra kiadott könyvet.

Peterdi Pál esetünkben nem újságíróként, humoristaként érdekes, hiszen az Árpád Gimnáziumban maturált, majd 1948 és 1967 között a III. Kerület úszóedzője volt. Nem is sikertelen, tanítványa volt az olimpikon (1964), magyar bajnok úszó, Korényi Olga, s az öttusában olimpiai ezüstérmes (1980), világbajnoki harmadik, sokszoros bajnok Horváth László („Vöri”). Az pedig szintén törvényszerű, hogy mindketten nemcsak neveltek, hanem mesteredzők is lettek.

Garasi Lajos pedig maga Óbuda. Ő szolgáltatta az adatokat Peterdi fogalmazásához, ám nem akármilyen forrásból. A sajátjából. Kilenc albumban, rizsszemnyi kézírással ő maga rögzített mindent a klub múltjából.

Ha már edzőknél tartunk, a könyvnek főszereplője Komjádi Béla, aki az MTK-ra megsértődve gyerekeit átigazoltatta a III. Kerületbe, ahol bajnokcsapatot fabrikált a srácokból. Hogy Óbudáról is egy nézeteltérés miatt távozott, azt tudjuk be Komi bácsi érzékenységének, mindenesetre a magyar póló első Európa-bajnok (1926: Barta István, Keserű Ferenc) és olimpiai aranyérmes (1932: Bródy György, Keserű Ferenc, Keserű Alajos) csapatában ott voltak óbudai tanítványai is.

A futballmúltjára is büszke lehet a klub, hiszen későbbi válogatottak sora pallérozódott a Hévízi úton. Az Aranycsapatból Palotás Péter, később Mészöly Kálmán, Müller Sándor, Garaba Imre, Esterházy Márton – emelek ki néhányat –, de a lényeg Mészöly jellemzése az óbudai hangulatról:      „Olyan szellem, amilyen ott volt, egy nagy klubban nem is alakulhat ki…”

Az pedig külön érdekesség, hogy az ökölvívás nagymestere, a Papp Lacit három olimpiai bajnoki címig vezető Adler Zsigmond a Kerületnek szerzett bajnoki aranyat 1925-ben.

A már említett Korényi Olga visszaemlékezése szintén plasztikus. Az úszólányokkal rendszeresen futballoztak (!), és ez a jó szokás megmaradt később is, hiszen még a könyv megjelenésének időpontjában is rúgták a labdát a lányok, amikor már csak a múlthoz volt örök kapocs a rendszeres hétvégi játék. Megjegyzendő, hóban, fagyban, sárban sem hagyták ki a hétvégi játékot.

Mindez persze nem a könyv, hanem – a tartalma. Amelyben – a hasonló jubileumi kiadványokkal ellentétben – ott az intés is:      „Edzőink nagy része nem kívánja továbbképezni magát. Azt hiszi magáról, hogy minden korszerű tudás birtokában van. Ez nem igaz. Előbbre lépésünknek egyik kulcskérdése, hogy az edzők tovább képezzék magukat.”

Hiába, „…első a becsület!”

(Peterdi Pál–Garasi Lajos: 100 évnek is egy a vége – a III. Kerületi TTVE története, 1887–1987, Statisztikai Kiadó Vállalat, 1986)

A színfalak mögötti világ beavatottjainak számító szürke eminenciások nagy feltárulkozásai akkor izgalmasak, ha a vallomást jegyzők kerülik misztifikált szerepük öncélú túlhangsúlyozását. Nos, Maurice Watkins könyve ilyen: bár a nevet hallva nem sokan vágnák rá, hogy a Manchester Unitednél több évtizeden át alkalmazásban álló igazgatóról, ügyvédről van szó, a 2021-ben, 79 évesen elhunyt háttérember valójában a klub láthatatlan mindennapjainak egyik fő figurája volt. A Sir Alex Ferguson manchesteri szerződéséhez vezető éjjeli skóciai autózás, a szurkolót mellbe rúgó Éric Cantona bírósági védelme vagy a berobbanó David Beckham, a fiatal Cristiano Ronaldo klubon belüli kezelése mind-mind az ő felségterületéhez tartozott. A halála óta fiókban heverő naplóhoz a kötet révén most bárki hozzáférhet, az előszót pedig nem más írta, mint Sir Alex Ferguson. (Maurice Watkins: Legally Red, Hodder & Stoughton, 2024) CS. P.