1+1=2 – Malonyai Péter jegyzete

MEGHAGYOM A MATEMATIKÁT – engedelmükkel – a hozzáértőknek, még úgy is, hogy bizonyos Alfred Nobel nem tartotta a tudományágat érdemesnek arra, hogy a róla elnevezett Nobel-díjat megkaphassák a matematikusok. Nekik Abel-díj jár, Nils Henrik Abel matematikus nevét viselve. Igaz, csak 2002-től, de örömhír, hogy mindeddig már három magyar, az Amerikában élő Lax Péter (2005), Szemerédi Endre (2012) és legutóbb 2023-ban Lovász László kiérdemelte.

A matematika jelentős tudomány, viszont gólt nem rúg. Így aztán igazán méltatlan, hogy az NB I két tuti kiesőjénél, a Kisvárdánál és a Mezőkövesdnél szinte minden megkérdezett futballista előveszi, azt igyekezve a fejünkbe verni, hogy amíg a hárompontos heti kombináció ad esélyt, ők aztán tényleg mindent. Sőt, még annál többet is.

Meglehet, egyikük-másikuk bármikor levezeti a másodfokú egyenlet megoldóképletét, ám talán tudja, de legalábbis sejti, hogy nem ez a feladata. Vagy inkább lett volna. Őket – ha nem hiszik, nézzék meg a szerződésüket – futballozni szerződtették. Most pedig biztos, hogy a tabella végén álló két csapat, a Kisvárda és a Mezőkövesd kiesik.

„Ennek így kellett lennie, én már beletörődtem ebbe” – nyilatkozta március végén a Kisvárda sportigazgatója, Révész Attila, akit én az egyik legjobb vezetőnek tartok a magyar futballban. Az őszinteségéért elsősorban, s figyelve törekvéseit, hogy minél jobb legyen a futball Kisvárdán (népesség: 14 990 fő). Mezőkövesden (15 588) is mindent megtettek azért, hogy maradjon az elitben a csapat, ám a fák nem nőnek az égig. A fű is csak a fővárosban, legalábbis a Janikovszky Éva meséjéből készült remek filmben (Égig érő fű, 1979, rendezte: Palásthy György), ám ez olyan, mint a matematika, nincs köze a mi kis tucatbajnokságunkhoz.

Legfeljebb annyiban, hogy a szereplők zseniális színészek, Rajz János, Fónay Márta, Drahota Andrea, Dajka Margit, Ujlaki Dénes és a többiek a szakma (hivatás) nagyjai voltak. Ha a Kisvárda és a Mezőkövesd futballistáiban csak töredéke lenne az ő zsenialitásuknak, nem matekoznék én itt.

Mert a pályán mindig a játékosok bizonyítanak. Most is megtették, csak éppen az alkalmatlanságukkal, a kieséssel. Nézzetek a táblára! – mondom, és a Kisvárda esetében hozzáteszem, hogy szombaton is annyi külföldi volt a pályán, mint idegenforgalmi főszezonban egy jobb szállodában (túlzok – nem véletlenül).

És hogy visszatérjek a kiindulóponthoz, a két csapat esetében ez a képlet: 1+1=2.

Ennyi esik ki. Ők – megérdemelten.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!