. „Úszom, fára mászom, annyit kell mondani, hogy »Én Tarzan, te Jane«, és milliókat keresek vele”

Születésnapos az amatőrként és profiként az olimpiát leszámítva mindent megnyerő, népszerű Madár.

Ma már csak emlék, amikor még az számított kivételnek, ha valaki nem vonult be katonának, és már arra a későbbi időszakra sem emlékeznek sokan, amikor az volt a különleges, ha valakit bevittek, hiszen hazánkban húsz éve sorkatonaság sem létezik.

A Los Angeles-i bojkott csak válasz volt. A szovjet blokk válasza az Egyesült Államok sportolóinak 1980-as moszkvai távolmaradására.

Hatvan éve még nem jött össze az első összeurópai magyar kupasiker.

Ötven éve távozott az angol válogatott éléről az 1966-ban vb-győztes kapitány.

NS-VÉLEMÉNY. Dortmundban futballozni és a Dort­mundnak szurkolni ma egyaránt menő.

Kilencven éve Budapesten és Prágában is tétmeccset játszott a magyar válogatott.

Az első koedukált Eb-n mindjárt hat magyar elődöntős, ha úgy tetszik, hat érem – tegye fel a kezét, aki ezt előre sejtette.

„Kisöreg, egyáltalán megengeded, hogy még két hétig játsszak? Aztán ígérem, bejelentem az elnöknek, hogy szegre akasztom a cipőmet...”

NS-VÉLEMÉNY. Meglepődni Marozsán Fábiánnal kapcsolatban lassan már semmin sem kell.

Sorozatunk befejező részében a császárt sportvezetőként is megismerhetjük...

Az 1990-es világbajnoki címmel úgy érezhette (joggal), hogy most már mindent elért, így aztán edzőként megmártózott a klubfutballban is.

Az aranylabdás ikon utolsó bajnoki meccsére busszal ment a Népstadionba 1974-ben.

Sokat nem pihent visszavonulása után, mert az 1984-es Eb kudarcát követően a játékosként mindent megnyerő Császár lett a német futball történetének ötödik szövetségi kapitánya.

A Milánó melletti Busto Arsizióban 113 ország 600 ökölvívója indult harcba a súlycsoportonkénti jellemzően négy kvótáért.

Csak kedvence, Oliver Kahn, illetve a maiak közül Manuel Neuer mérhető hozzá.

„Téged még csak csiszoltak, amikor én már fényes voltam…” – hányszor hangzott el ez a mondat, amikor vitába bonyolódott valakivel!

Kő András könyvének felülmúlhatatlan értéke, hogy felidézi az idehaza láthatatlan és szinte követhetetlen hivatásos karrier legfontosabb kilométerköveit.

Már akkor sem volt elég hó, de az osztrák hadsereg segített.