Heysel: az európai futball legsötétebb napja

Feldühödött olasz suhancok hadonásztak letört kerítésdarabokkal a kamerák előtt, a lelátó juventusos része úgy nézett ki, mintha végigsöpört volna rajta egy tornádó, a liverpooliak a szurkolói nótáikat bömbölték a saját szektorukban, és ekkor még semmit sem lehetett tudni arról, hogy percekkel korábban milyen szörnyűségek történtek a brüsszeli Heysel-stadionban. Amint azt az utólagos vizsgálat is megállapította: a belga rendezőket súlyos felelősség terhelte a történtekért, hiszen ép ésszel felfoghatatlan, hogy miként lehetett a Liverpool-szurkolók szomszédságában a Z-szektorba jórészt a Juventus híveinek értékesíteni az úgynevezett „semleges” belépőket. Az angolok ráadásul eleve hírhedtek voltak arról, hogy keresik a bajt, az európai kupameccseken ritkán úszták meg az ellenfelek a szigetországi látogatók akcióit. Az olasz srácok emellett jó érzékkel egy hatalmas Reds Animals (a vörösök állatok) feliratú molinóval parádéztak Brüsszelben a meccs napján, ez volt az, ami csak olaj volt a tűzre, ha másért nem, emiatt a kevésbé vad Pool-drukker is úgy érezte, hogy viszket az ökle, és a stadionban több százan rohamozták meg a melléjük telepített juvésokat.

Irtózatos verekedésbe torkollott az addig csak verbális üzengetés, az 1930-ban átadott Heysel pedig eleve nem tartozott a modern arénák közé (1985-ben amúgy is még a mai, multifunkcionális futballkatedrálisok építési hulláma előtt jártunk, a meccs előtt a Liverpool FC hivatalos levélben jelezte, hogy aggódik a stadion állapota és a semleges, belga nézők lelátói elhelyezése miatt…), a Z-szektor oldalsó támfalai nem bírták a menekülő olaszok nyomását, akik közül több tucatnyian zuhantak a mélybe, és 39-en lelték halálukat nem sokkal a labdarúgóünnepnek szánt BEK-döntő hivatalos kezdési időpontja előtt. A teljességhez hozzátartozik, hogy a 39 halottból 32 volt olasz, négy belga, két francia és egy északír, miközben több mint hatszázan sérültek meg. A Heysel-tragédiának van előzménytörténete is, egy évvel korábban, amikor a Liverpool az olasz fővárosban tizenegyesekkel nyert a BEK-döntőben az AS Roma ellen, több angol szurkolót is megvertek és megkéseltek az olaszok, és nyilvánvaló volt, hogy a liverpooliak Brüsszelben kívánnak bosszút állni.

A kezdés több mint egy órát csúszott, az UEFA, az angol, az olasz és a belga szövetség, Brüsszel polgármestere, a belga belügyminiszter és a rendőrség közös döntése volt, hogy a Juventus halasztási kérelmének nem adnak helyt, és a BEK-döntőt a még nagyobb drámától tartva megrendezik. A világ televíziós társaságai élőben közvetítették a semmit, hiszen senki sem tudott érdemi információval szolgálni, a sajtótribünön is csak a suttogó propaganda segítségével terjedtek a semmivel sem alátámasztott félinformációk. A Magyar Televízió zenét sugárzott, a mérkőzés előtti összecsapással kapcsolatos konkrétumok csak jóval később hangzottak el.

És maga a mérkőzés? Nos, hiába álltak fel négy világbajnokkal (Gaetano Scirea, Antonio Cabrini, Marco Tardelli és Paolo Rossi), továbbá két világklasszis légióssal (az 1983-ban, 1984-ben, majd 1985-ben is Aranylabdával honorált francia Michel Platini és a lengyel Zbigniew Boniek) az olaszok, a címvédő és az európai futballt akkor már majdnem egy évtizede uraló Liverpool számított favoritnak. A nemzetközi, ám jellemzően brit játékosseregletből az ötödik BEK-győzelmére készülő angol csapatkapitány, Phil Neal, no meg a világ legveszélyesebb csatárduója, a skót Kenny Dalglish és a walesi Ian Rush emelkedett ki, jellemző, hogy a kezdőben négy skót és három ír kapott helyet, de még az afrikai kapus, Bruce Grobbelaar is a Brit Nemzetközösségből, Zimbabwéból érkezett.

A legendás liverpooli védő, az ír Mark Lawrenson már a 2. percben csúnya vállsérülést szenvedett, és Gary Gillespie jött be a helyére. Inkább a Pool dominált, de a Juvénak is megvoltak a maga helyzetei. Joe Fagan Liverpool-menedzser dolgát nem könnyítette meg, hogy rögtön a szünet után újabb játékosát (Paul Walsh) vesztette el sérülés miatt, ráadásul a második félidő derekán Boniek lépett ki a labdával a liverpooli védők közül, Gillespie jó méterrel a tizenhatoson kívül buktatta, ám a svájci André Daina játékvezető a kezdőkörből befújta a tizenegyest. Ezt Platini belőtte, és hiába szorongattak a hátralévő fél órában Dalglishék, a BEK-serleget nem Neal, hanem Scirea lökhette a magasba. Véletlenül sem jelenthető ki, hogy szándékosan csalták el a meccset a Juvénak, de arra azért nyugodtan mérget vehetünk, hogy az UEFA boldogabb volt az olasz sikertől, mintha az angolok nyertek volna.

Ezzel a Juventus lett az első olyan klub, amely valamennyi európai kupát legalább egyszer behúzta – egy évvel korábban éppen a KEK-et. Az angol csapatokra pedig lesújtott az Európai Labdarúgó-szövetség, amelyet személyesen Margaret Thatcher brit miniszterelnök is a minél súlyosabb büntetés meghozatalára kért: öt évre kitiltották őket a kupasorozatokból, ezt a FIFA is elfogadta, ám később a barátságos mérkőzést kivonta a büntetés alól, az angol válogatottra pedig eleve nem vonatkoztatta az eltiltást. A videofelvételek alapján összesen 27 angol szurkolót tartóztattak le emberölés vádjával, nagyjából a hatvan százalékuk volt liverpooli, nagy részüket az ilyen-olyan futballal kapcsolatos rendbontásokból a rendőrség már jól ismerte.

Fontos tény, hogy 1985 előtt 1976 óta mindössze egyszer (1983, Hamburger SV) fordult elő, hogy ne angol győztese legyen a legrangosabb európai kupának. A Liverpool egyenesen négyszer (1977, 1978, 1981, 1984) koronáztatott meg, a Heysel után viszont nemhogy öt, de összesen húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Isztambulban Steven Gerrardéknak összejöjjön az ötödik elsőség (az európai hadszíntérre pedig az 1991–1992-es UEFA-kupa-sorozatban térhettek vissza a vörösök). A Juve addigra további négy BEK/BL-döntőt játszott, és 1996-ban a győzelem is összejött a zebráknak. A 2004–2005-ös kiírásban találkozott legközelebb a két klub (bár szinte állandó BL-résztvevők, azóta sem…), a negyeddöntőben a liverpooli 2–1 után Torinóban 0–0 lett a visszavágó, és Rafa Benítez csapata meg sem állt a BL-győzelemig. Érdekesség, hogy 1985 januárjában az európai Szuperkupáért is ez a két klub csapott össze, Torinóban 2–0-ra nyert a Juve, a visszavágót a BEK-döntő utánra halasztották, de természetesen már sohasem játszották le…

A Heyselben pedig soha többé nem rendeztek labdarúgó-mérkőzést, 1995-ben le is bontották, és a helyén felhúzták a belga válogatott mai otthonát, a Baldvin király Stadiont, amely a 2000-es belga-holland Eb öt meccsének is otthont adott.

Bajnokcsapatok Európa-kupája, döntő
1985. május 29.
JUVENTUS (olasz)–LIVERPOOL FC (angol) 1–0 (0–0)
Brüsszel, Heysel-stadion, 58 000 néző. Vezette: Daina (svájci)
JUVENTUS: Tacconi – Briaschi (Prandelli, 84.), Favero, Scirea, Brio, Cabrini – Bonini, Platini, Tardelli – Rossi (Vignola, 89.), Boniek. Edző: Giovanni Trapattoni
LIVERPOOL: Grobbelaar – Neal, Lawrenson (Gillespie, 4.), Hansen, Beglin – Nicol, Whelan, Wark, Walsh (Johnston, 46.) – Dalglish, Rush. Edző: Joe Fagan
Gólszerző: Platini (58. – 11-esből)