Hemzsegtek a nehézsúlyú klasszis bunyósok a Ring Magazin 1975-ös világranglistáján

Szinte össze sem lehet hasonlítani az ötven évvel ezelőtti nehézsúlyú ökölvívómezőnyt a mostanival. Még úgy is a fél évszázaddal ezelőtti menők felé billen – jócskán – a mérleg nyelve, hogy a 2025. február végi rangsor sem gyenge… Nem feltétlenül fokmérő, de a jelenlegi listában az alsóházban a német Agit Kabayel és a brit Fabio Wardley veretlen – természetesen a súlycsoport vitathatatlan bajnoka, az ukrán Olekszandr Uszik is –, a kongói Martin Bakale, a horvát Filip Hrgovic és a nigériai Efe Ajagba egy-egy vereséggel áll legalább 17 győzelem mellett. Hrgovicnak van 17 sikeres csatája egy vereség mellett, amit Daniel Dubois-tól szenvedett el. Hogy mit hoz a jövő az ifjú vagy nem is annyira ifjú titánoknak, a jövő eldönti – maradjunk annyiban, sok függ a menedzseléstől (is).

Ötven éve is rengeteget számított a menedzselés, de egy idő után a nagymenők némi túlzással még akkor sem tudták elkerülni egymást, ha akarták. Egyébként nem akarták. Ha végigfutunk a bajnok alatti tízes listán, szembeötlő, a kategória bajnoka (Muhammad Ali) és első négy helyezettje – Ken Norton, Jimmy Young, Joe Frazier, George Foreman – a sportág nagy klasszisa, igen, még a közülük legkevésbé ismert Jimmy Young is, aki a tárgyalt időpontig négy vereséggel és két döntetlennel állt, 1975 februárjában az ötödik helyen listázott Ron Lyle-t verte meg, előtte a hatodik Earnie Sha­versszel bokszolt döntetlent. Jó, Alitól 1976-ban, Ken Nortontól ’77-ben kikapott, de ugyanebben az évben legyőzte George Foremant. Micsoda nevek!

S ha már a lista: Sylvester Stallone Chuck Wepner alakjáról mintázta Rocky Balboát az Ali–Wepner csatát követően, amelyet Ali nyert meg a 15. menetben technikai KO-val. De hogyan! Az 1975. márciusi összecsapás – amelyet a WBA, a WBC és a Ring Magazine övéért vívtak – 9. meneté­ben „Rocky” leütötte Alit, aki úgy került padlóra, hogy a lábára is rálépett, s ezt fotó is megörökítette. Amíg Alira számoltak, Wepner odaszólt az edzőjének, indítsa a gépkocsit, irány a bank, milliomosok lesznek, mire az visszaszólt, jobb lesz, ha megfordul, mert Ali éppen tápászkodik fel és elég dühösnek látszik… Csupán egy megjegyzés: a Richfieldben megtartott gála programjában bizonyos Larry Holmes – aki karrierje kezdetén Ali edzőtársa volt, az 1975-ös listán azért nincsen rajta, mert csak később, 1978-ban lett a súlycsoport világbajnoka Ken Norton legyőzésével – az első menetben elintézte Charlie Greent.

Érdemes elidőzni a lista nyolcadik helyezettjénél, Bugner „Jóskánál”, aki a Szeged melletti Szőregen született, március 13-án tölti be a 75. életévét. Kreul József néven jött világra, a profiboksz.hu értesülései szerint egy brisbane-i idősek otthonában él, és előrehaladott demenciával küszködik. Ezt egyik fia hozta nyilvánosságra, amikor 2023 februárjában az első Ali–Bugner mérkőzés 50. évfordulóján egy újságíró jelentkezett, hogy elevenítsék fel a csata részleteit, a korábbi kihívó fia szerint erre már nem volt képes. Joe Bugner Jr. azt is közölte, apja remek fizikai állapotnak örvend, de már őt sem ismeri fel mindig… Várja haza az asszonyt, aki pedig már régen elhunyt.

De emlékezzünk a szépre. Joe az 1956-os forradalmat követően édesanyjával Angliába került, a 193 centi magas srác bokszolni kezdett, amatőr múltja ellentmondásos: van, ahol 16 meccséről írnak, más forrásban a profi karriert megelőző találkozói után egy mínusz áll, a mértékadó boxrec.com egy győzelmet és egy vereséget rögzít. A hivatásosok közé 17 évesen állt, 21 volt, amikor a brit Henry Cooper legyőzése után a derekára került az EBU bajnoki öve. A hagyományos alapállású bokszoló erényei közé tartozott bátorsága, küzdeni tudása és pusztító ütőereje, ám fineszesnek egyáltalán nem mondható, s nem volt különösebben technikás, taktikus. Első hivatásos összecsapásán bizonyos Paul Brown kiütötte – a később vb-övig jutó Bernard Hopkins is zakóval kezdte profi pályafutását –, utólag erről azt mondta, rájött, bármekkora is termetre, ha állon vágják, elterül, mint a zsák. 

Bunyózott Wepnerrel is, a 35. meccsén került Henry Cooper „színe elé”, aki azt mondta a feltörekvő ifjúról, hogy hét menet alatt elintézi. Aztán Bugner 15 menetben pontozással megverte a már 36 esztendős Coopert. Joe Bugner (akkori mérlege: 43–4–1) 1973 februárjában Las Vegasban ringbe léphetett Muhammad Ali (40–1) ellen, Mr. Nagyszáj azt jósolta, a 7. menetben kinyírja a britet, de annak ellenére, hogy az első mentben felszakadt a szemöldöke, kiállta a 12 menetet, csupán egyhangú pontozással kapott ki, mi több, kivívta a nézők elismerését. Érdekes, hogy Bugner nem támadólag lépett fel, ami persze a dörzsölt Alinak kedvezett, igaz, a 8. körben elkapta a világ legjobbját, aki szokása szerint dumált ellenfeléhez: „Szép ütés, Joe! Próbáld meg még egyszer!”

Az összecsapást követően a győztes dicsérte is 22 éves ellenfelét „Jobban mozgott, mint gondoltam volna. Figyeljenek Joe-ra, mert néhány év múlva bajnok lesz.” Mondjuk, ez a jóslata nem jött be.

Bugner Jóska masszív, ütésálló bunyós volt, Ali után nem sokkal, 1973. július 2-án Joe Frazier ellen is ringbe lépett Londonban, s másik nagy nevű ellenfele is csupán pontozással diadalmaskodott ellene 10 menetben. Ráadásul a George Foreman elleni csúnya vereségét – a második menetben TKO-val kapott ki – követően bokszoló Frazier elég matt teljesítményt nyújtott. Ennek ellenére a vesztes elismerte: „Ő a legjobb, aki ellen valaha bokszoltam, ha nem is sokkal, de nyert.”

Évekkel később ezzel egészítette ki: „Ha életem leginkább halálközeli élményét kérdezik, ez az összecsapás volt Joe ellen.” Tegyük hozzá, jól bírta Frazier testre mért pörölyszerű horgait, igaz, az utolsó menetben fél térdre ereszkedett, végül kihúzta lábon. A profi pályafutását 69–13–1-es (41 KO–TKO) mérleggel záró Bugner karrierjének ebben a szakaszában szinte elnyűhetetlen volt, köszönhetően kiváló regeneráló képességének. Ali és Frazier után a jól csengő nevű Jimmy Ellis – igaz, ekkor már túl volt a zenitjén – következett 1974. november 12-én. A szőregi fiú 10 menetben pontozással verte meg az amerikait. 

Ezt követően alig több mint fél évet szusszant, s kiállt egy Ali elleni második csatára. 1975. június 30-án Kuala Lumpurban mérkőztek meg, Bugnert hivatalos malajziai szervek értesítették, hogy muszlimok célpontja lett. Kormányerők vigyáztak a testi épségére, Joe a tőle megszokott stílusban megszólalt, mondván, a „törpe” helyiek nem tudták volna megvédeni egy esetleges golyózáportól. Mivel az Egyesült Államokban a televízió közvetítette a mérkőzést, helyi idő szerint délelőtt kellett bokszolniuk szabadtéren, a majd’ 50 fokos trópusi hőségben. Bugner hiába dolgozott jobban a ringben, mint első találkozásuk alkalmával, Ali ismét jobb volt, de megint csupán pontozással nyert a 15 menet alatt. A világbajnok annyira kimerült a csatában, hogy a mérkőzés után infúzióra szorult.

A nyolcvanas évek második felében otthonául Ausztráliát választó Joe Bugner ezt követően még keményen nyomta a ringben, majd számos filmben (főleg Bud Spencer oldalán) szerepelt, érdekes módon a neki leginkább testhezálló Rockyban nem kapott szerepet, mert állítólag összeveszett Syl­vester Stallonéval, ahogyan a nehézsúlyú világbajnok, James J. Braddock életét feldolgozó A remény bajnoka főszereplőjével, Russel Crowe-val is.