Győri örömkönnyek az öltözőben

A Győri Vasas ETO labdarúgócsapata a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) első két fordulójából az NDK-beli Chemie Leipzig (2:0, 4:2) és a bolgár Lokomotiv Szófia (5:3, 3:4) kiejtésével került a legjobb nyolc közé, majd az 1964. december 17-i sorsoláson a holland DWS Amsterdamot kapta a negyeddöntőben.

Érdekesség, hogy a győrieket a Hollandiában élő magyarok tájékoztatták az ellenfél erejéről több mint ötven levélben, hiszen akkoriban nem létezett még e-mail. A Győr csupán edzőmérkőzéssel készült, mert még nem indult el az 1965-ös, tavaszi-őszi lebonyolítású idény. Ráadásul a Tatabánya elleni 2:2 nem volt éppen hízelgő eredmény. Honi szokás szerint a magyar együttesek általában a tatai edzőtábor utáni néhány edzőmeccsel vágtak az évadnak. Ennek ellenére a csapatkapitány, Palotai Károly optimistán várta a kinti odavágót: „Nagyon, de nagyon akarunk. Ezt írja elő számunkra nemcsak szurkolóink és vezetőink megbecsülése, de a vidék labdarúgásának megbecsülése is.” A korabeli sajtó nem hozta nyilvánosságra, ám Papp Győző 1999-ben megjelent Felejthetetlen kupaszerdák című könyve megemlíti, az ETO ugyan szeretett volna Nyugat-Európában jó pályákon mérkőzni, de a sporthivatal nem engedélyezte a túrát… Így a győriek utolsó edzőmeccsüket is hóban játszották, február 21-én Almásfüzitőn győztek 4:1-re.

Hidegkuti Nándor edző így látta az amszterdami találkozó előtt az esélyeket: „A holland csapat játékosainak legtöbbje kemény, gyors lőtt passzokkal játszik. A hollandok nem adják el a labdát, legtöbbjük jól fejel, főleg a három 190 centiméteres legény korlátlan úr a levegőben. Csapatjátékuk is jó volt, meglepően fegyelmezetten tartották be a kapott taktikai utasításokat. Ezt a kívülálló is láthatta. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy vasárnap három tartalék is játszott, és ezek helyét szerdán visszafoglalják az állandó csapattagok. Aztán meg nem hiszem, hogy a közönség a mi mérkőzésünkön olyan csendes lesz, mint amilyen vasárnap volt. A harmincezer néző legfeljebb gúnyolta, de nem lelkesítette a csapatot.” A vasárnapi bajnoki eredményről a Népsport nem tudósított… A válogatott kapus, Tóth László ezt mondta: „Mindent elkövetünk, hogy pontos adogatással lassítsuk a lendületet és kizökkentsük őket a megszokott játékritmusukból.” Hidegkuti ehhez hozzátette: „A Mátéval megerősített védelem már sokszor bebizonyította, hogy mire képes nagy nyomás esetén. Ha pedig csatáraink is fegyelmezetten betartják a megbeszélt taktikát, nem kell majd szégyenkeznünk az eredmény miatt, amely valószínűleg közel lesz a döntetlenhez.”

A Győr az 1963. őszi bajnoki címének köszönhetően játszott a BEK 1964–1965-ös kiírásában. Palotai Károly és a középhátvéd Orbán Árpád már tokiói olimpiai bajnokként utazott az amszterdami odavágóra, Keglovich László pedig három év múlva, Mexikóvárosban állhatott a dobogó tetejére. Csupán egy megjegyzés, hogy mennyire erős volt a magyar futball: a felsoroltak egyike sem lett nagyválogatott. A DWS két legjobbja a kapus Jan Jongbloed és a középső védő, Rinus Israel volt, később mindketten a tulipános válogatott erősségei lettek, a hátvéd a Feyenoorddal BEK- és UEFA-kupa-győztes, vb-második, a kapus pedig kétszeres vb-ezüstérmes (1974, 1978). Említést érdemel még a szintén válogatott védő, Daan Schrijvers, aki Israellel együtt pályára lépett a magyar válogatott ellen Rotterdamban az 1966-os, 2:2-re végződő Eb-selejtezőn, amelyen Johan Cruyff első válogatottságán gólt szerzett.

Az Olimpiai Stadionban a vendégek lőtték az első gólt, a 21. percben Povázsai László átadásából Korsós István 14 méterről talált a kapuba. A DWS csupán a második játékrészben egyenlített 11-esből: az NS szerint Roode és Kiss küzdött, Tóth kapus feleslegesen kifutott, Roode ügyesen kapura továbbított, s Orbán csak kézzel tudta kiütni a labdát. A büntetőt Schrijvers értékesítette. Az NS egy meg nem nevezett belga újságíróra hivatkozva megállapította: „Mindkét csapat hihetetlen szívóssággal küzdött a győzelemért, s számomra az ismeretlen magyar csapat jelentette a nagy élményt, mert ilyen környezetben így küzdeni, ilyen fegyelmezetten játszani ilyen fontos mérkőzésen, csapatot alig láttam még!” Az NS kiemelte, a győriek teljesítménye azért is bravúros, mert a körülmények gátolták a felkészülésben. „Hidegkuti Nándor nemcsak testileg, hanem lelkileg is kiválóan készítette fel csapatát.” A mester ezt mondta a döntetlen után: „Aki a mérkőzést végignézte, tudomásul kellett vennie, hogy a holland csapat képes lehet arra is, hogy Győrött sikerrel helytálljon.” Hozzátette, a győri csatársornak fel kell javulnia, a védőknek meg ügyelniük, nehogy a vendégek lesipuskás gólt szerezzenek. Palotai szerint: „Hogy mennyire örültünk, azt szavakkal nehéz kifejezni. Összeborultunk az öltözőben a mérkőzés után, és bizony könnyesek voltak a szemek. Megkönnyebbültünk, mert tartottunk a DWS-től, a mérkőzés előtti magabiztos nyilatkozataik nem múltak el bennünk nyomtalanul. (…) A döntetlent megérdemeltük.”

Hazafelé a repülőn kitűnő hangulat uralkodott, s csak fokozta, hogy a holland pilóta – miután megtudta, kiket szállít – egy tiszteletkört írt le Győr fölött. Az amszterdamiak viszont keserűek voltak, edzőjük, Leslie Talbot így értékelt: „Nekünk semmi sem sikerült ezen a mérkőzésen. Amikor Geurtsen első lövése mellé szállt, arra gondoltam, Fortuna ez alkalommal a győriekhez szegődött. Igazam lett. Sajnos. Ennek ellenére nem vagyok elkeseredve, mert ahogy Isztambulban le tudtuk győzni a Fenerbahcét, Győrben is nyerni fogunk.”

A győri meccset is a bajnoki idény kezdete előtt rendezték, Hidegkuti bízott fiaiban: „Játékosaim mindannyian átérzik a feladat fontosságát, és fokozott akaraterővel készülnek a visszavágóra.” A DWS 0:0-t játszott az Enschede ellen idegenben. Nem hozott jó mérkőzést a Győr–DWS, már szinte mindenki a hosszabbításra készült, amikor a 87. percben Povázsai belőtte a mindent eldöntő gólt (1:0), az NS értékelésében többek között ez állt a továbbjutókról: „A játék szépségeiből ugyan ők sem tudtak többet bemutatni, mint az Amszterdam, de szívvel, akarással – és erőnléttel határozottan jobban bírták.” A szaklap szűkmarkú volt az elismeréssel, „talán csak az egész pályát bejátszó Oroszt lehet fenntartás nélkül dicsérni”, az ellenféltől az első találkozón nem játszó Dick Hollendert emelte ki. A döntő találat szerzője, Povázsai így emlékezett: „Ezt a gólt amíg élek, nem felejtem el, Palotai beadása után mindenki Jongbloed kapusra rohant, én pedig a tizenhatos vonalánál helyezkedtem, mert oda vártam az öklözést. Jól számítottam, mert a válogatott kapus pont hozzám ütötte a labdát. Nem sokat tétováztam, jobb lábbal ellőttem, s a bomba megtalálta a rést a lábak között.” Hidegkuti meghatódva nyilatkozta: „Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet, mint ahogy a mérkőzés után percekig beszélni sem tudtam az örömtől.” Leslie Talbot kesergett: „Hát, ez a labdarúgás… A kapusunk egyszer hibázott, és abból gólt kaptunk, a Győr pedig győzött és továbbjutott.”  Tény, Jongbloed a szívére vette a dolgot, mert sírva vonult le a pályáról…

Persze nem lennénk a hatvanas évek Magyarországán, ha a politika nem próbálta volna kicsit a sajátjának érezni a sikert. Lombos Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára leszögezte: „A mi városunknak és megyénknek munkában is helytálló dolgozói megérdemlik, hogy jól szórakozzanak. És a Győri Vasas ETO labdarúgói jó szórakozást nyújtottak számukra.”

De ki gondolta volna, hogy a magyar bajnok érdekelve lesz a legrangosabb kupa elődöntőjében?

Emlékeztető
BEK, negyeddöntő
1. mérkőzés, 1965. február 24.
DWS Amsterdam (holland)–Győri Vasas ETO 1:1 (0:1)
Amszterdam, 63 000 néző. V: Schwinte (francia)
DWS: Jongbloed – Flinkevleugel, Schrijvers, Piljman – Israel, Burgers – Roode, Vonhof, Temming, Lenz, Geurtsen. Edző: Leslie Talbot
GYŐR: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Keglovich, Győrfi, Orosz, Korsós, Povázsai. Edző: Hidegkuti Nándor
G: Schrijvers (74. – 11-esből), ill. Korsós (21.)

Visszavágó, 1965. március 10.
Győri Vasas ETO–DWS Amsterdam 1:0 (0:0)
Győr, 20 000 néző. V: Koczner (lengyel)
GYŐR: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Keglovich, Győrfi, Orosz, Korsós, Povázsai. Edző: Hidegkuti Nándor
DWS: Jongbloed – Flinkevleugel, Schrijvers, Piljman – Israel, Burgers – Roode, Vonhof, Temming, Geurtsen, Hollender. Edző: Leslie Talbot
G: Povázsai (87.)