Csodavárás helyett

Amikor a kiváló munkaerőnek számító Zoltay főhadnagy a Szent Mihály-napi ostromban míves beszólások közepette visszaküldte Allah kebelére az egri vár oldalán kapaszkodó hetvennyolcadik törököt, és abban a pillanatban feltűnt a hetvenkilencedik fej is, akkor érezhette magát úgy, mint most a Fenerbahce ellen készülő MTK játékosai.

Lelkesnek, izgatottnak, de eleve esélytelennek.

Ott egy világbajnok, két Európa-bajnok, nemzetközi klasszisok sora, nem mellesleg ötvenezer üvöltő szurkoló, nagy halom pénz és jelentős BL-rutin. Itt meg néhány ügyes magyar srác, ezerötszáz néző, jócskán megszorított büdzsé, és sima kiesés a Mika Asztarak ellen.

A százalékos esélyt néhány hasábbal odébb nyolcvan kontra húszban állapítottuk meg, némi elfogultsággal, hiszen az MTK-nak ekkora - a félreértések elkerülése végett: húszszázalékos - sansza nem biztos, hogy van. Tavaly az örmények ellen volt, tessék, mi lett belőle. De annak a meccsnek is megvan ám a haszna: lám, a Fenerbahcéban már a kedvenc ellenfelet látja az MTK, amely arra utal, hogy inkább a tisztes kiesésre hajt, mintsem a továbbjutásra.

De ez nem kritika, csupán ténymegállapítás: eljutottunk odáig, hogy a BL-selejtező második fordulójában a - nem kiemelt - magyar bajnoknak már egyetlen csapat ellen sincs esélye. Akkor pedig jöjjön csak a legkeményebb rivális. Egyrészt a négy-ötezer török szurkoló jó drága jegyekkel helyrebillentheti az éves büdzsét, másfelől pedig a korrekt, nem megalázó búcsút még valódi előrelépésként is el lehet adni. A magyar futballszurkoló ugyanis az asztarakok, vaduzok, ripók, rabotnicskik után már a tisztes vereséget is győzelemként értékeli, és bizony megsüvegelendőnek tartjuk, ha a Fener nem kettős sikerrel és közte négygyel jut tovább.

Úgyhogy mindenféle csodavárás helyett, csupán a pozitív végkicsengés miatt szögezném le: Eger 1552-ben nem esett el, Zoltay főhadnagy pedig bajsza alatt dörmögve nagy ívben vágta le azt a hetvenkilencedik fejet.