Lóversenypálya helyett

Ha valami csodamasina segítségével visszarepülnénk az időben, s megpihennénk mondjuk a Kutas-érában, azt látnánk, hogy akkor bizony rend volt. Már nem mi számítottunk a világ legjobbjainak, de még viszonylag erős, élvezhető, sikeres futball dívott itt; a világ még nem szaladt el mellettünk gyorsvonati sebességgel – mert nem akarták, hogy elszaladjon.

Szaladtak ehelyett kedvenc futballistáink, s nem is keveset: hol az erdőben, hol körbe-körbe a salakpályákon, hol pedig egészen különleges helyen – a Bp. Honvéd „négytüdejű” középpályása, Pintér Sándor úgy vágtatott végig a lóversenypályán a labdarúgók számára rendezett ügetőn, hogy talán még Kincsemet is lehagyta volna.

Központi irányítás volt, s mellé követelményrendszer – ma már senki sem sírja vissza az egykori MLSZ-elnök, Kutas István futballdiktatúráját. Hanem most valami hasonló történik: a Magyar Labdarúgó-szövetségben úgy döntöttek, hogy kézbe veszik az utánpótlásfutball szakmai irányítását, s berendelték közös edzésekre a tehetségesebb ifiket.

Azt mondjuk, az U17-es, U19-es válogatottak edzőtábora, összeköltöztetése, rendszeres felkészítése segítheti a sportágat. Azonban most más a módi: eleddig másról sem panaszkodtak a honi szakemberek, mint arról, hogy nagy szükség van az akadémiákra, a szűkebb, kontrolláltabb, önálló műhelymunkára, hogy idővel új és eredményesebb stílusa legyen a magyar labdarúgásnak.

Nem véletlen, hogy néhány éve ünnepnap minden egyes futballakadémia megalapítása. De most, 2009 januárjában jött a fordulat: újra központosítani kell. Nem csoda, hogy az MLSZ-ben kidolgozott program falakba, ellenállásba ütközik, főleg úgy, hogy az akadémiák részéről egyértelmű a panasz: a szövetség erőből politizál, hiszen nem térképezte fel, milyen munka zajlik a „futballgyárakban”, így az MLSZ-ben senki nem is tudhatja pontosan, egy-egy összetartás alkalmával miképpen lehet kiegészíteni a két-három-négy éve megkezdett képzést.

Az, hogy nincs összefogás, nem meglepetés; az ember csak azon gondolkodik el, mifelénk miért törvényszerű, hogy kéthárom évente éppen azok lesznek a vesztesei a parttalan vitáknak, akikről állítólag a történet szól...