V. ügyvezető

Persze tudom, korai még temetni, siratónénit rendelni, vagy az ENSZ BT segítségét kérni, de napról napra közelebb jutunk ahhoz, hogy megint páratlan létszámú maradjon az NB I.

Nincs ebben semmi meglepő, a téli szünetben megszoktuk már a visszalépéseket és kizárásokat, és ha a Szeged vagy a Sopron illedelmesen ki tudott szenvedni, akkor miért éppen a DVTK agonizálásán lepődnénk meg. Diósgyőrben úgyis szép helyi szokássá vált a csődbe jutás, más megközelítésből juttatás, de hát erről az azóta már az extra mínuszokban pihenő volt klubvezetők többet tudnának mesélni.

A mostani helyzet semmivel sem különbözik attól, mint amikor egyszerre két diósgyőri csapat két külön edzővel készült a pályán; mint amikor a kft. fél Borsod megyével telephelyet cserélt; mint amikor hetedosztályú mérkőzésekre járt a több száz fős szurkolótábor; vagy mint amikor egy Franciaországban élő magyar gyémántkereskedőnek kínálta szorgosan a csapatot V. ügyvezető (csak így, V., mert mihelyst lehoztuk mosolygós fotóját az újságban, a fél ország fültövön akarta vágni korábbi szélhámosságaiért, így legott külföldre illant).

Ezúttal nyilván a gazdasági válságra, a szerdától drágább benzinre, a befagyasztott orosz gázra, netán a miskolci szmogriadóra lehet fogni az általános pénztelenséget. Az indok voltaképpen mindegy, a gyakran cserélődő, mégis gyorsan egyformává váló vezetők többsége már évek óta brutális hülyeségekkel kínozza a diósgyőri játékosokat, akik – naivitásból vagy kényszerűségből – birkatürelemmel tartják nyitott markukat.

Igaz, szerencsétlen futballistának sok választása nincs, a legjobban még mindig akkor jár, ha lemond beragadt sok százezer forintjáról, s elporozva Miskolcról mihamarabb új klubot keres.

A pénztelen csapatot és a licencbizottság felelősségteljes munkáját egy mondatba sűríteni nyilvánvalóan butaság, ezt már sokszor hallottuk, így végszó gyanánt maradjunk annyiban: a jelek szerint csak egy futballbolond gazdag üzletember segíthet. Bár félek, V. ügyvezető is vele érkezik.