Népsport: Kovács József bejárt a gyárba is

A Népsport 1973. január 19-i számának címlapján felhívás jelent meg „Ki az ön játékosa?” címmel. A szavazást abból az apropóból hirdette meg a sportnapilap, hogy a labdarúgást erősen kritizálták, különösen néhány futballista sportszerűtlen életmódját kifogásolták. A lap ugyanakkor felhívta a figyelmet: „Most is szép számban akadnak olyan labdarúgók, akik nem kímélik magukat a pályán, s példamutatóan élnek. Az ő igazságuk, a pozitív példákkal való nevelés érdekében közönségszavazást rendezünk.Kiről olvas mindig szívesen? Kit állítana sportolni kezdő fia elé példaképül?” Január 20. és 27. között lehetett voksolni.

Az első körben 276 szavazat érkezett, Géczi István (FTC, 97), Páncsics Miklós (FTC, 61), Kocsis Lajos (Bp. Honvéd, 43) volt a sorrend. A lap Gelei József 11-szeres válogatott kapust szólaltatta meg, aki aktív pályafutását befejezve korábbi klubjánál, Tatabányán edzősködött. Gelei kiemelte, hogy Géczi megérdemli az elismerést, akaratereje a többiek fölé helyezi, nem vesztette kedvét, noha olyan vetélytársai voltak a válogatottságért, mint Szentmihályi Antal, Varga László, Tamás Gyula, Fatér Károly és Gelei. Mentalitásáról elmondta, ha 11 Géczivel kellene kiállnia egy csapatnak, „kevesebb gondja lenne a mindenkori szövetségi kapitánynak”. A korábbi kapus Géczi klubtársát, Rákosi Gyulát is megemlítette, mint akinek megalkuvást nem ismerő játéka nélkülözhetetlen egy ilyen együttesben. „Tizenegy hozzájuk hasonló futballistával nem lehetne világbajnokságot nyerni, de olyan meglepetések sem érnék az edzőket, mint amilyenek manapság nem számítanak ritkaságnak.”Gelei hozzátette: „Legjobb tudomásom szerint Géczi sem remete. A zsíros ebéd után megissza a fröccsöt, szereti a társaságot, nem mindig fekszik le este nyolckor vagy kilenckor, de tudja, mit mikor lehet, pontosabban: mit mikor nem szabad megtennie, semmilyen körülmények között!”

Kétezer szavazat beérkezése után Géczi visszacsúszott az 5. helyre, Kocsis vette át a vezetést (377), Bene Ferenc (Ú. Dózsa, 331) és Kovács József (Videoton, 313) előtt. A Népsport a pécsi Széchenyi István Gimnáziumban végzett közvélemény-kutatást arról, hogy a diákok mely szempontok szerint választanak kedvencet. Eszerint a pályán nyújtsa a legtöbbet, a magánéletben is legyen fegyelmezett, tudjon hatni a többiekre, s maradjon szerény. Talán nem meglepő, hogy a Mecsekalján a pécsi kapus, Rapp Imre kapta a legtöbb szavazatot, őt Kovács József és Páncsics Miklós követte 17 tanuló véleménye alapján. Noha az NB I legidősebb játékosa, Rapp valamennyi mérkőzésen ott volt a pályán, sérülten is vállalta a játékot, s az sem törte le, hogy ugyan karnyújtásnyira állt a válogatottságtól, nem kapott lehetőséget. Kovács esetében számított, hogy „aki a pályán fegyelmezett, az bizonyára magánéletében is fegyelmezett”. Ezért példaképként állítható a többiek elé. Az újpesti Benével kapcsolatban ez is döntött: „Tetszik, hogy a pályán szerény, nem csinál jeleneteket, mint egyesek.”

A harmadik szavazatszámláláskor a Dózsa-csatár átvette a vezetést: Bene (586), Kovács (551), Kocsis (517). A lap Pető Gábort az újpestiek gyúróját kérdezte, aki a korábbi Megyeri úti futballistákról, Szusza Ferencről, Várhidi Pálról, Rajna Károlyról elmondta: „Ők is kiruccantak néha-néha, de mindig tudták, hol a határ, (…) vigyáztak egymásra. Nem akartak feltűnni azzal, hogy nagyvonalú életet élnek. (…) Egyet viszont nagyon komolyan vettek: szerdától tartózkodtak az alkoholtól.”Pető szólt a lilák korábbi balszélsőjéről, Halápi Istvánról is: „Volt valami tudat alatti fölényesség ebben a fiúban, az újpesti szurkolók ezért szinte elüldözték a Megyeri útról.”

A gyúró az aktuális csapatból egyformán kedvelte a két Dunait, Fazekast, Benét, Juhászt és a többieket, akik az együtt töltött évek alatt szinte hozzánőttek. Pető Gábor azt is megértette, hogy a drukkerek kíváncsiak a labdarúgókkal kapcsolatos intimitásokra: „Dívik egy tévhit, hogy a játékosok többsége, iszákos, lump fráter. Én a magam háza tájáról indulok ki, és azt mondom, hogy ez nem igaz. Mindenütt előfordulnak kilengések, de ez nem jelenti azt, hogy a játékosok általában részegesek.”

Egy nappal később Bene és Kovács helyet cserélt, a Vidi játékosa vezette a mezőnyt (973) Bene (811) és Páncsics (785) előtt. A korábbi szegedi kosaras – az 1959-es isztambuli Európa-bajnokságon negyedik helyezett magyar válogatott tagja –, dr. Merényi Kálmán, a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa fogalmazta meg elvárásait. Kedvence Páncsics, aki „ízig-vérig sportember, és a szó legnemesebb értelmében: ember”. Sohasem látta, hogy elvesztette volna a fejét, olyan eszközöket alkalmazott volna, amelyek nem valók sportpályákra. S noha csupán hallomásból értesült a sportember hétköznapjairól, „egy szó, mint száz, példásan élő, edző sportoló. És a jövőjére is gondoló ember!”Utóbbit azzal indokolta, hogy a védő jogot tanult. Az egykori kosaras nem tagadta, ha néhány évvel korábban kellett volna szavaznia, a szegedi gyökerű futballistára, Kozma Mihályra adja a voksát, ám amióta a Bp. Honvédhoz került, csupán felvillanásai voltak a Gerd Müllerhez hasonlított csatárnak: „Úgy tűnik, akaratgyenge. A jó, gólerős Kozmára pedig szüksége lenne a válogatottnak.”

A továbbiakban Kovács némiképpen növelte az előnyét (1317), Páncsics (1123) és Bene (1087) előtt. A Népsport egy zalai olvasó leveléből idézett, amelyben megemlítik, hogy a ZTE–Videoton mérkőzésen a Zete védője, Molnár László gipszkötéssel a karján is vállalta a játékot. Rá egyébként többen is voksoltak, noha csupán az első idényét töltötte Egerszegen. Edzője, Szőcs János szerint „talán csak erős láz tudná ledönteni a lábáról. (…) Csupán a tehetség nem lett volna elég ahhoz, hogy olyan teljesítményt nyújtson, mint amilyet sorozatban láttunk tőle. Akaraterő, példás magánélet nélkül nem ment volna.”Amikor a társai figyelmeztették, vigyázzon magára, így reagált: „A lábamra, vagy a fejemre adjátok a lasztit, ne a kezemre.”

Január 30-án eredményt hirdetett a Népsport: „Kovács József a legnépszerűbb labdarúgó!”Az első öt helyezett sorrendje: Kovács (2447), Bene (1983), Páncsics (1611), Géczi (1433), Kocsis (1419). A lap interjút készített Kovács Józseffel, aki elmondta, jobbösszekötőként kezdte, fokozatosan került a középső védő posztjára, Franz Beckenbauer a példaképe – már csak azért is, mert jókedvűen játssza a futballt. Gerd Müller a legveszélyesebb támadó, aki ellen játszott, a magyarok közül a salgótarjáni Kovács Istvánt tartja a legnehezebb ellenfelének. Egy Fiat 128-as gépkocsival jár, s ugyan a klub lakást ígért neki, egyelőre a nagybátyjánál lakik. Elvégezte a gépipari technikumot, s ha délelőtt nincs edzés, 8 és 12 óra között bent van a Videoton-gyárban. Hozzátette: „Nálunk ez kötelező, aki nem megy be, levonják a napot a béréből. Velem ez még nem fordult elő, mert szeretek bejárni.”

A Népsport nem mulasztotta megkérdezni a főnökét, Nyikos Ferencet, a Vosztok brigád vezetőjét:      „Jóska a Petőfi gyáregységben dolgozik, technikusként. Szerszámkooperátor. Tisztelettudó, rendes fiú. Nem a labdarúgók a gyár élmunkásai, de be­járnak, dolgoznak.”

A felvetésre, hogy sok baj van a labdarúgók magánéletével, Kovács így reagált: „Év közben egyáltalán nem fogyasztok alkoholt, nem is dohányzom.”

Elvégre sportember.