A Húsvéti Tornák az osztrák Hugo Meisl ötletére 1927 óta íródó történetében nem egy alkalommal előfordult, hogy magyar részről nem a Ferencváros és az Újpest volt a résztvevő. Így alakult ez 1954-ben is, Magyarországot a Vörös Lobogó (MTK) és a Bp. Honvéd képviselte. A Ferencváros (Bp. Kinizsi) távolmaradásának magyarázata, hogy az Európában túrázó brazil klubcsapat, a Flamengo feszes menetrendjébe nem illett bele, hogy a Kinizsivel lekötött találkozóját ne húsvét környékén rendezzék. A meccset nagypénteken játszották a Népstadionban – a Flamengo első brazil csapatként járt hazánkban –, ahol 80 ezer néző látta, hogy a Kinizsi 5:0-s vereséget szenved… Pedig két újpesti, Egresi Béla és Szusza Ferenc kölcsönjátékosként a magyar együttest erősítette.
A Népsport megírta, a Fla 1:1-es döntetlent ért el az Eintracht Frankfurt ellen és 2:2-t játszott a Milan és az Internazionale vegyessel. Játékosai egyöntetű lapvélemények szerint „nagyszerű labdaérzékkel rendelkeznek”. A dél-amerikaiak a Rapiddal is mérkőztek (2:2) húsvét hétfőn, az Austria–Bp. Honvéd találkozó után a Práterben (a Vörös Lobogó nem találkozott a Rapiddal, így az 1954-es klasszikus értelemben nem nevezhető Húsvéti Tornának). A tudósítás szerint „Probst erőszakos, alattomos játéka miatt a brazil együttes le akart vonulni a pályáról.” A Flamengo 2:0-s vezetésénél kezdett begőzölni a csatár, a második félidőben durvaságai miatt a brazil csapat vezetői bementek a pályára, követelve, hogy lecseréljék, ám nem történt meg.
A korabeli sajtóban nemigen találkozhattunk a húsvét szóval – ne feledjük, az ötvenes évek derekán jártunk –, de a Budapestre érkező Austriáról ez állt: „A hazai húsvéti labdarúgóműsor egyik érdekes eseménye lesz a szombaton sorra kerülő Bp. Vörös Lobogó–Austria mérkőzés.” Az Austria úgy időzítette érkezését, hogy nagypénteken játékosai ott lehessenek a lelátón a Kinizsi–Flamengo találkozón. Az ötgólos vendéggyőzelem során az osztrákok azt láthatták, amit az Népsport írt: „Gyors, korszerű labdarúgást játszott a brazil csapat.”
A Rapid elleni bécsi találkozót a Honvéd-futballisták bizakodó hangulatban várták, mondván, „legutóbb 2:0-ra győztünk a Rapid ellen, s a győzelmet szeretnénk most megismételni”. Az Austria Budapesten pályára lépő labdarúgói is optimisták voltak, de a Vörös Lobogó 2:1-re nyert, noha a vezetést az ellenfél szerezte meg a 29. percben, amikor a Gellér Sándorról kipattanó labdát, Walter Schleger belőtte. Még az első játékrészben egyenlített a Vörös Lobogó, Ernst Ocwirk átadását Hidegkuti Nándor elcsípte, majd Julius Ondreiska hálójába lőtte. A győztes gól is az „Öreg” nevéhez fűződik: a 65. percben Kovács Imre átadását vágta közelről a léc alá, a kapus csupán beleütni tudott a labdába. A tudósítás szerint együttesünk javára két 11-est is kellett volna ítélni, ám Dorogi Andor sípja néma maradt. A Népsport szerint „a sokkal többet támadó Vörös Lobogó győzelme nemcsak megérdemelt, hanem jóval nagyobb arányú is lehetett volna”. Hidegkuti „javuló formában játszott, nagyszerű érzékkel helyezkedett, kitűnő labdákat adott társainak, sokat lőtt, eredményesen”.
A Rapid–Bp. Honvéd találkozó előtt a Die Presse azt írta, „itt az alkalom bosszút állni a válogatott 1:0-s vereségéért”, ezzel mintegy megágyazott a hangulatnak. Kocsis Sándor fejelte az első gólt, aztán a házigazdák keménykedtek, Alfred Körner és Puskás Ferenc összecsapása után „Öcsi” rövid ápolásra szorult. A Honvéd Machos Ferenc révén lőtt még egy gólt, ám a játékvezető szerint előtte Czibor Zoltán kezezett. Feszült volt a hangulat, ráadásul a bíró lesről engedte el Erich Probstot, aki egyenlített. A második félidőben Probst nem a labdába, hanem Lóránt Gyulába fejelt, durva volt a mérkőzés, a magyar középhátvéd törlesztett, ezért kiállították. Ezt megelőzően Leopold Gernhardt és Czibor megmozdulását követően mindkettőjüknek el kellett hagyniuk a pályát. Az utolsó előtti percben Palicskó Tibor és Robert Körner csatáját követően a magyar balhátvédet is leküldte Steiner a pályáról…
Fel lehet tenni a kérdést, hogyan fajulhat el ennyire egy barátságos torna? Tény, a két ország futballja állandó versenyben állt egymással, presztízskérdés volt, melyiké a jobb. Ráadásul nem a futottak még kategóriáról beszélünk, hanem Európa – némiképpen kitágítva a világ – legjobbjai közé tartozó együttesekről. Magyar részről az ötvenes-hatvanas években más szempont is közrejátszott az eredményes szereplésben. A Honvéd kiválósága, Machos Ferenc később így emlékezett a húsvéti találkozókra: „Alig vártuk, hogy mehessünk Bécsbe bevásárolni. Ám tudtuk, ha nem nyerünk, nem hozhatjuk be a cuccot. Vagyis nem volt más választásunk, csapást kellett mérnünk az imperialistákra…”
A Népsport is leszögezte, hogy a 25. perctől igen durva játék folyt, ebben nagy részt vállalt a szimuláló Probst és az erélytelen játékvezető, Carl-Erich Steiner. Tény: „A Bp. Honvéd védelme Grosiccsal és Lóránttal az élén önfeláldozóan védekezett”, a kapus „a védelem egyik legjobbja volt, végig önfeláldozóan védett”, elöl „a megfélemlített ötösfogat azonban nem tudta tartani a labdát”. Sebes Gusztáv nem tagadta: „Amit Steiner játékvezetőtől láttunk, az a játékvezetés megcsúfolása. Úgy látszik, hogy ezt a mérkőzést nem volt szabad a Bp. Honvédnak megnyernie.” Josef Uridil, a Rapid trénere így látta: „Egy góllal jobbak voltunk. Beismerem, hogy a játékvezető ezúttal igen rossz napot fogott ki.” Népsport: „Kétségtelenül hiba volt az, hogy a Bp. Honvéd néhány játékosa az önbíráskodás útjára lépett, s a Rapid játékosainak durvaságára durvasággal, szabálytalansággal válaszolt. Ezt feltétlenül helytelennek tartjuk akkor is, ha a kezdeményezők a Rapid-játékosok voltak, a játékvezető pedig nem torolta meg ezeket a szabálytalanságokat.”
A Flamengo küldöttségét meglepte a durva játék, az pedig még inkább, hogy az osztrákok arra hivatkoztak, hogy Brazíliában sokkal durvább küzdelmet látni, mire a Fla vezetői emlékeztettek, a Rióban megforduló Rapid-futballisták is bizony sokat durváskodtak… A Die Presse nem tagadta: „Nem sikerült barátságos húsvéti hangulatot teremtenünk a Práter Stadionban. Be kell vallanunk, hogy a durvaságban Probst vezetett, s ez kárára vált a játéknak.” Hozzátette: „Puskás harcolt, s vitatkozott.” A Volksstimme kiemelte: „Steiner játékvezető a forró fejű játékosokat szabadjára engedte, ahelyett, hogy igyekezett volna erélyesen megfékezni őket.” A lap Machos gólját szabályosnak látta. A Wiener Zeitung a magyarokat hibáztatta: „A Honvéd nem tud veszíteni.”
Húsvéthétfőn – mintegy válaszul – Puskás Ferenc és társai 5:1-re lemosták az Austriát. Pazarul játszottak a kispestiek, Grosics azzal segített, hogy 2:1-es Honvéd-vezetésnél kiütötte Ernst Stojaspal 11-esét, aki korábban már értékesített egy büntetőt. A találkozón „a Honvéd ötletes, jó csapatjátékkal fokozatosan átvette a játék irányítását”, Grosics „végig biztosan védett, kifutásai is mindig sikerültek”, Czibor „ezúttal is a legmozgékonyabb csatár, állandóan változtatta a helyét, veszélyesen tört kapura”. Sebes elégedett volt: „Sokkal sportszerűbb körülmények között folyt le ez a mérkőzés, mint a szombati.” Heinrich Müller, az Austria edzője elismerésének adott hangot: „Nagyon tetszett a Bp. Honvéd játéka.”
EMLÉKEZTETŐ
Bp. Kinizsi–Flamengo 0:5 (0:2)
1954. április 16., Budapest
Népstadion, 80 ezer néző. Vezette: Harangozó
Gólok: Zezinho (6., 25., 85.), Benitez (69., 78.)
Bp. Vörös Lobogó–Austria 2:1 (1:1)
1954. április 17., Budapest
Népstadion, 30 ezer néző. Vezette: Dorogi (magyar)
Gólok: Hidegkuti (33., 65.), illetve Schleger (29.)
Rapid–Bp. Honvéd 2:1 (2:1)
1954. április 17., Bécs
Práter Stadion, 35 ezer néző. Vezette: Steiner (osztrák)
Gólok: Probst (35.), Körner I (44.), illetve Kocsis (11.)
Kiállítva: Gernhardt (47.), illetve Czibor (47.), Lóránt (83.), Palicskó (89.)
Bp. Honvéd–Austria 5:1 (2:1)
1954. április 19., Bécs
Práter Stadion, 45 ezer néző. Vezette: Seipelt (osztrák)
Gólok: Czibor (7., 47.), Kocsis (40., 61.), Puskás (70. – 11-esből), illetve Stojaspal I (32. – 11-esből),
Rapid–Flamengo 2:2 (0:2)
1954. április 19., Bécs
Práter Stadion, 50 ezer néző. Vezette: Gabler (osztrák)
Gólok: Körner I (33., 47. – 11-esből), illetve Benitez (2., 18.)