Jaj? Brüll a legyőzötteknek!

Bár a hazai ökölvívás története egészen a XIX. század elejéig nyúlik vissza, amikor gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós angliai utazásai során megismerkedett a sportág alapjaival (előbbi még elméletben foglalkozott a boksszal, utóbbi már kesztyűt is húzott 1822-ben), majd Esterházy Miksa jóvoltából az ökölvívás az 1870-es, 1880-as években sporadikusan meg is honosodott hazánkban (a gróf alapította MAC szervezte az első versenyeket, és a klub adta az első ökölvívómestert is Halász Zsiga személyében), a boksz csak a XX. század elején kapott új lendületet Magyarországon.

A svung, ha az egyleteket nézzük, elsősorban a MAFC-nak, az MTK-nak, illetve a MAC-nak volt köszönhető, egyénileg vizsgálva pedig főképp a legendás Tatich Péternek, akinek életútját már felelevenítettük  (Népsport, 2020. november 30.). „Ez a sportág, amely nálunk valaha igen szép művelésnek örvendett, az utóbbi évtizedben teljesen lehanyatlott. Valaha sokan űzték azt s voltak ezen a téren számottevő versenyeink és sportszerű eredményeink. (...) Egyleteink közül pedig a MAC-on kívül a BTC és az MTK is rendezett boxversenyeket. Az MTK versenyein Beck Artúr, egy Amerikából visszajött magyar boxolónk mutatott kiváló képességeket. Az utolsó évtized egyedüli feljegyzésre méltó eredménye az, hogy Brüll Alfréd, a kiváló sportfér­fi is pár év előtt egy angol középsúlyú professzionista bajnokot hozatott le a maga számára, akitől nemcsak ő maga, de több sportemberünk, így Stankovics, Weisz Richárd és az MTK több tagja is elsajátította a boxolást. Ezen kívül semmi sem történt az utóbbi időben e téren. Most azonban Tatits Péter, régi verseny boxoló és amatőr mester, több egyletet arra vett rá, hogy a boxolást újból karolják föl. Ezeknek az egyleteknek a tagjai feljárnak a MAC vendégszerető clubhelyiségébe, ahol Tatits Péter vezetése alatt gyakorolják magukat a boxolásban és formálisan trainiroznak”   – számolt be az ökölvívás régóta várt fellendüléséről, Tatich Pétert Tatitsként írva 1910. február 26-i számában a Nemzeti Sport.

A MAC-os Tatich mozgalma viszonylag hamar célt ért: 1910. december 11-én először rendeztek Magyarországon súlycsoportokra osztott versenyt, méghozzá a Nemzeti Lovardában. Az eseményen olyan nevek vettek részt, mint Balatoni (Gräfl) Károly, Kőhalmy József, Hajnal Béla, Bing Ede vagy az egyik Karátsonyi sarj. A középsúlyú versenyt megnyerő BEAC-os Bing a következő évben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy megírta az első magyar nyelvű ökölvívószakkönyvet, 1912-ben pedig azzal, hogy egyesületet váltva a rivális MAFC-ba igazolt. (A MAFC úttörő tevékenységét dicséri a Műegyetemen 1909-ben létesült korszerű edzőterem, valamint az intézmény falai között 1912. február 11-én lezajló első nemzetközi bokszviadal is.) Az említett 1910-es versenyen a „mérkőzés vezetők felváltva Tatics dr. és Brüll Alfréd voltak, kik mellett feladatához nem igen értő jury működött”   – állapította meg a Sport-Világ.

Na igen, Brüll.

A humanista sportvezető, bőkezű mecénás. Jelentős patrónus. Áldozatkész gavallér. Milliomos világfi. Minden idők legnagyobb magyar sportvezére. Mesteri sportpolitikus. Az MTK örökös elnöke. Szinte címkeként ragadtak rá (leginkább elismerése jeléül) Brüll Alfrédra ezek a szavak.

Az ember, aki a sportot, a sportolókat, a szívének oly kedves testgyakorlóit támogatta. Belenyúlt a zsebébe, és – adott. És lett sporttelep, új felszerelés, a bajnoki cím után jutalom, nyaralás, miegymás. De ő ennél sokkal, sokkal több volt. Ahogy Barcs Sándor írja:  „Több nyelven beszél kiválóan, s mindegyiken szellemes szónok. Olvasottsága és műveltsége bámulatra méltó. Mint birkózóbajnok kiemelkedik társai közül, vezetőként pedig a nemzetközi életben is közismert, magas, elnöki tisztségeket is tölt be világszövetségekben és hazai szövetségekben, s nemcsak itthon, de külföldön is bekopogtat csapata legyőzőjének öltözőjébe, hogy az ellenfélnek megköszönje a játékot, és hogy gratuláljon.”   Hozzáteszi még: Brüll all-round sportember.

Mialatt az 1912-es esztendő ökölvívó-eseményei után kutattunk, különleges fotóra bukkantunk a vonatkozó évi március 25-i Sport-Világban – azóta talán nem is publikálták újra. Az alatta lévő szöveg szerint:  „Brüll Alfréd, amint a Carpentier által legyőzött és teljesen alélt Sullivan angol boxbajnokot a monte-carlói match után öltözőjébe támogatja.”  Hogy hogyan csöppent Brüll egy profi ökölvívómeccs kellős közepébe a Földközi-tenger partján, azt már egy héttel korábban felfedte a lap:  „Brüll Alfréd, a MTK népszerű elnöke, hosszabb ideig a Riviérán időzött és szombaton tért haza. Brüll a Riviérán sem tagadta meg magát. Ugyanis idehaza köztudomású róla, hogy a sok jó tulajdonságai mellett egyike a legjobb betegápolóknak, és bármelyik versenyzőt vagy footballistát baleset ér, ő az első, aki segítségére siet. Ugyanezt tette Monte-Carlóban is, amint azt a kezünkbe került »Revue de la Riviera« című lapból konstatáljuk. Az előkelő folyóirat címlapján ugyanis egy kép van, amely azt a jelenetet ábrázolja, midőn a világhírű Carpentier–Sullivan box match legyőzöttjét, a majdnem eszméletlen Sullivant Brüll az öltözőbe támogatja.”

(Brüll és a boksz.) Az MTK első embere szerette az ökölvívást, klubjában is meg akarta honosítani. Ennek érdekében felfogadott egy angol trénert, Hamerlockot, aki a kék-fehérek belvárosi birkózótermében okította a boksz iránt érdeklődő klubtagokat. Mint Az Újság 1911. október 18-án írta: „Box-tréning hetenként háromszor, este 7-9-ig folyik. Felvilágosítással az egyleti titkárság az érdeklődőknek szívesen szolgál (IV., Ferencziek-tere 3.).”    A kezdeti lelkesedés azonban nem tartott sokáig, az 1911-es és 1912-es házi versenyeket követően, még a háború kitörése előtt alábbhagyott – az ökölvívó-szakosztály is megszűnt hamarosan. Még az is lehet, nem a lelkesedéssel volt a baj...

(Brüll és a betegápolás.) Brüll Alfréd nemcsak a sportban tartotta fontosnak, hogy segítséget nyújtson a sebesülteknek, sérülteknek, a civil életben is ennek szellemében cselekedett. 1907-ben például száz példányt adományozott az állami elemi népiskoláknak „az »Útmutatás az életmentés és az első segítség nyújtásra« czímű közhasznú műből”,   amiért gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter elismerésben részesítette. Az első világháborúban pedig a Magyar Vöröskereszt kötelékében tevékenykedett, főmegbízott-helyettesként Konstantinápolyba (ma Isztambul) is eljutott, ahol a magyar hadikórház egyik vezetője volt.

(Brüll és a francia Riviéra.) A Mediterráneum nyugati felében sokkal gyakrabban fordult meg az elnök: szinte második otthonának számított a Côte d'Azur. Hogy mikortól járt oda rendszeresen, nem tudni, 1908-ban mindenesetre már beszámoltak róla a hazai lapok, miután La Lorraine nevű motorcsónakjával megnyerte a 6000 frank díjazású motorcsónakversenyt Monacóban. A téli időszak egy részét rendszerint a Riviérán töltötte; ha módja volt rá, már decemberben elkezdte üdülését. A nizzai pihenőidőszak egész felnőttéletében végigkísérte. Nem ő lett volna, ha nem hív meg oda másokat is – labdarúgóit, az MTK vezetőit is gyakran vendégül látta. Amikor az Orth-utódnak kikiáltott Kalmár Jenő súlyos sérülést szenvedett 1929 őszén és már elhagyhatta a Park-szanatóriumot, Brüll Nizzába invitálta utókúrára. Az ifjú játékos heteket töltött akkor ott Brüll Alfréd és Preiszmann Lajos társaságában. A harmincas években a szintén talentumos Cseh II László járt Nizzában krónikus tüdőbetegségét kúrálandó.

1912. február 29., Stand de la Condamine, Monte-Carlo, Monaco. Georges Carpentier (francia)–Jim Sullivan (brit) középsúlyú Európa-bajnoki címmérkőzés. Carpentier győz a második menetben kiütéssel, és megszerzi a címet.

Brüll – az összecsapás megtekintése után – márciusban hazatér, és tovább készül a Hungária-sporttelep megnyitójára, majd rövidesen meghívót küld a Titanic-mentő Carpathia legénységének az MTK elleni jótékony célú mérkőzésre.