Történelmi lapszemle – Malonyai Péter publicisztikája

Senki sem tudja, tudhatja a történelmi napok reggelén, hogy estére fordul a világ. Így volt ez 1956. október 23-án is. A napilapok cikkei nem különböztek a korábbiaktól, még akkor sem, ha az emlékezet mást sugall.

Sokan mesélik ugyanis, hogy a forradalom rajtja, a délutáni tüntetés benne volt az aznapi Szabad Népben, ám ez nem igaz. Sőt. Az írószövetség közleménye szerepel a címlapon, benne, hogy „felvonulást, tüntetést nem szerveztünk, s ilyet nem is helyeslünk”. A felvonulás engedélyezését dél körül közölte rövid hírben az MTI, majd bemondta a rádió.

A politikai napilapok közül a sportról szólva a Magyar Nemzet határozott véleménnyel áll elő arról, hogy a november 22-étől esedékes melbourne-i olimpiára utazó küldöttségben rengeteg a kísérő. A lap glosszája gúnyos hangon tesz közzé felhívást az utazásra: „Kérjük a pályázókat, hogy összeköttetésük pontos megjelölésével (elegendő Hegyi, Sebes, Kelen, Kutas nevének említése is) pályázatukat még ma adják le, mert kiküldetésük nem tűr halasztást. Ez abból is megállapítható, hogy az önként jelentkezett kísérők egy része már hetekkel előbb elindult Melbourne-be.” Véletlenek persze nincsenek, hiszen a lap főmunkatársa volt Losonczy Géza, később a Nagy Imre-kormány államminisztere, a forradalom börtönben elhunyt mártírja.

A maga óvatos módján a Népsport is változásokat sürgetett. Az október 22-i számban Hegyi Gyulával készült interjú, az OTSB elnöke kénytelen bevallani: „Súlyos hiba volt a múltban, hogy a nyilvánosságot teljesen elhanyagoltuk és keveset törődtünk a közvéleménnyel.” A lap örül a futballválogatott nagy menetelésének (Jugoszlávia 3:1, Szovjetunió 1:0, Franciaország 2:1, Ausztria 2:0 – mind idegenben), de hozzáteszi, ne higgyük, hogy ezzel megoldódott a magyar futball valamennyi gondja. Még a válogatotté sem, hiszen hol a fiatalítás? Bukovi Márton szövetségi kapitány védekezésre kényszerült, elmondta, hogy a válogatott nem kísérleti csapat, nem lehet úgy betenni az ifjakat, hogy hátha…

Október 23. keddi nap volt, így a Népsport első oldalán a hétvégi futballbajnoki meccsekre pillantott vissza a lap. Például a Bp. Dózsa–Bp. Vörös Lobogó mérkőzésre (3:1), amelyen roppant durván beszéltek egymással és Major László játékvezetővel a pályán lévők. A bíró úgy vélte, ha minden megjegyzést megtorol, a végén egyedül maradt volna a füvön. A Népsport megállapítja: „Az utóbbi években elképesztően csúnya beszédmodor honosodott meg a labdarúgók között. Annyira megszokottá vált, hogy szinte észre sem veszik.”

A nap híre, hogy megvan az olimpiai csapat utazásának programja. A küldöttség első csoportja október 28-án délelőtt 8.30 órakor indul el a 91 személyes Armagnac óriásgéppel, és nyolc hosszabb-rövidebb idei tartó leszállás után november 3-án reggel 6.30 órakor érkezik meg Melbourne-be. A delegáció második fele október 29-án indul Ferihegyről egy 60 személyes DC-3-as géppel, s mindössze néhány órával az első társaság érkezése után, november 3-án 13.45 órakor érkezik meg.

Az MLSZ a külföldi túrák ügyében határozott. A szövetség leszögezte, hogy nincs kifogása a portyák ellen, de december 15. és január 25. között legyenek itthon a csapatok, mert „pihenniük kell a játékosoknak a jövő évi előkészületek miatt”.

A program szerint már vége volt a bajnokságnak, de éppen a túrázgatás miatt sok meccs elmaradt, a pótlásról megállapodtak a szövetségben. E szerint november 1. és 11. között kellett volna lejátszani a hét mérkőzést, ám erre nem kerülhetett sor, maradt végeredménynek az október 21-i állás, tehát: 1. Bp. Honvéd 29 pont, 2. Bp. Dózsa 26, 3. Bp. Vörös Lobogó 25. A Bp. Honvédnak egy, a Bp. Vörös Lobogónak négy elmaradt mérkőzése volt.

Az is hír, hogy az NB I 12 csapata tervezetet dolgozott ki a következő évi bajnokságokra (például az őszi–tavaszi rendszer visszaállítására), a bejelentés dátumát október 30-ra tűzték ki. Az erről szóló tájékoztató szintén elmaradt.

A nap eseménye volt, hogy az ifiválogatott Angliával mérkőzött meg. A Londonból érkezett hír szerint a Tottenham pályáján, a White Hart Lane-en sorra kerülő mérkőzésen arra kíváncsiak az angolok, hogy „mit tudnak Hidegkuti, Puskás, Kocsis, Bozsik, Czibor és a többi legendás hírű magyar labdarúgó utódai”. Az érdeklődésre jellemző, hogy „távolbalátón is közvetítik a találkozót”.

A mérkőzést 2:1-re elveszítettük, a gólunkat Kaszás László lőtte. Ugyancsak 2:1-re kaptunk ki a visszavágón két nappal később Sunderlandben a Roker Parkban, ekkor Sztáni István szerezte a gólunkat. Egyik meccsről sem kaptak tudósítást az olvasók, mert a lap nem jelent meg.

A korszak utolsó Népsportja bírálattal is szolgált. Egerben a mezőgazdasági kiállítást rendeztek, olyan sportpálya volt az otthona, amelyet mintegy 2000 diák használ. A rendezvény után szemét és trágya borította a pályát, a letakarításhoz még hozzá sem kezdtek, jóllehet megállapodtak abban, hogy tíz centiméter mélységben felboronálják az előzőleg megtisztított felületet, majd salakozzák, hogy a tetanuszfertőzés veszélyét kizárják. A megyei lap már négyszer foglalkozott az üggyel, az illetékesek azonban továbbra is hallgatnak. „Vajon mire várnak?” – kérdezi a tudósító.

Ezzel lezárult a Népsport első korszaka, november 26-án Sport néven indult újra az újság. Ekkor már tartott az olimpia, a forradalmat leverték, a lapnak pedig állandó rovata lett az Üzenetek Melbourne-be, ezzel a felütéssel: „Olimpiásaink érthetően nyugtalanok. Mindenki várja a hírt otthonról, szinte minden gondolata hazaszáll: mi történt itthon? Meg lehet ezt érteni, s mi, itthon maradottak, akik most szünet nélkül szurkolunk legjobbjainknak a minél jobb eredményekért, nem feledkezünk meg arról sem, hogy felhívjuk, megkeressük az itthoniakat és megkérdezzük: mi van?”

A lapot persze nem olvashatták a címzettek, de az üzeneteket naponta beolvasták telefonon a kintieknek. 

Az úszó Gyenge Valériának édesanyja üzent: „Ép a lakás, nem történt semmi baj, jól vagyunk. A család férfi tagjai dolgoznak, én itthon vagyok. A táviratot megkaptuk, nem kell aggódnod semmiért.” Az ökölvívó Papp Lászlót a felesége tájékoztatta: „Aranyos Lacikám! Bennünket, édesanyádat, engem elsősorban az érdekel, hogy egészséges légy, nagyon, ügyelj magadra. Mi hála Istennek kitűnően érezzük magunkat, valamennyien egészségesek vagyunk. Lakásunk a tűzharcok idején nem szenvedett károkat, még az ablak sem tört be. Élelmünk, tüzelőnk van, semmiben sem szenvedünk hiányt. Lacika az utóbbi hetekben is sokat fejlődött, egyre többet tud már beszélni. Gondolatban ott vagyunk veled Melbourne-ben. Izgatottan várjuk a rólad érkező híreket.”

A vízilabdázó Kárpáti Györgynek az édesapja szolgált hírekkel: „Bár a közelünkben, a Népszínház utcában nagy harcok voltak, lakásunk ép, mindnyájan rendben vagyunk. Nemcsak mi, hanem az újra megalakult FTC nagy családja is nagyon szurkol a csapatnak. Vigyázzatok magatokra, és mindent bele!” 

A tornász Keleti Ágnest édesanyja igyekezett megnyugtatni: „Édes Ágikám, nem igaz az a hír, amely néhány külföldi lapban jelent meg a halálommal kapcsolatban. Élek, jól vagyok, a lakás is teljesen ép. Remélem, hogy az átélt izgalmak ellenére is jó teljesítményre leszel képes a nagy versenyen. Sokszor csókollak és minél eredményesebb versenyzést kívánok.”

A szerkesztők hozzáteszik: „Úgy hisszük, nyugodtan állapíthatjuk meg: az olimpia résztvevői közül senki sem gondol annyit haza, mint a magyar versenyzők. Az itthon maradottak miatti aggodalom ott ül az arcokon, s talán még verseny közben is zavarja olimpiásainkat. Üzenetszolgálatunk, amelyet nyugodtan nevezhetnénk »Aggodalom Eloszlató Bizottságnak« is, éppen ezért teljes gőzzel dolgozik.”

A versenyzők pedig tették a dolgukat, a melbourne-i olimpián Magyarország 9 arany-, 10 ezüst- és 7 bronzérmet szerzett. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!