Csak a galambok szenvedtek hiányt

Szokatlan volt az októberi időpont a vívóknak a világbajnokságra 1955-ben, ugyanakkor teszt is, hiszen egy esztendővel később a melbourne-i olimpián szintén ősszel rendezték a versenyeket. Ráadásul a tőrözőknek még a géphez is hozzá kellett szokniuk, először volt ugyanis náluk elektromos találatjelzés a vb-n.

Bay Béla szövetségi edző a világbajnokság előtt egy hónappal elmondta, hogy a vívónők már megbarátkoztak a géppel, de azzal is számolnak, hogy az új technika új technikát követel a páston is, ezért az erőviszonyok kissé megkavarodtak. Bay szerint a gép előnyben részesíti az egyszerű támadásokkal élő, robbanékony, gyors és keményen szúró versenyzőket a technikára építő vívókkal szemben.

A válogatás a fiatalítás jegyében történt, kardban kissé mesterségesen, mert – mint Bay mondta – „utánpótlásunk még nem üti meg az általunk megkívánt mértéket”. Így aztán örömhír volt, hogy a 45 éves, akkor ötszörös olimpiai bajnok Gerevich Aladár mozgásán nyomát sem lehet látni annak, hogy sérült volt, „kiderült, hogy nem is olyan kopott a térde”.

A küldöttség útja Rómába nem volt gond nélküli. Bécsben csupán nyolc percük volt, hogy elérjék a római csatlakozást, az olasz határ előtt pedig kiderült, hogy a vízumuk csak október 15-étől érvényes, s még csak 5. volt. Ezzel együtt simán átengedték őket, így már csak az okozott bosszúságot, hogy „Velencét egy óra helyett csak fél órát láthattuk, még annyi időnk sem volt, hogy kiadósan megebédeltethessük a galambokat a Szent Márk téren” – írta a Népsport tudósítója.

A világbajnokság rekordnevezéssel szolgált, 30 ország több mint 400 versenyzője indult. A harminc ország közül csak öt (Magyarország, Olaszország, Nyugat-Németország, Franciaország és Anglia) versenyzett valamennyi fegyvernemben.

És aztán már a viadal, színhely a 4000 néző befogadására kész Esposizione Universale di Roma.

Már az első napon érem: Olaszország–Magyarország 9:7 a férfi tőrcsapatok döntőjében. Nem sokon múlott az arany, „valósággal foggal, körömmel kellett kiharcolnunk ezt a győzelmet” – írta a Corriere dello Sport. A szoros meccs vezéráldozattal járt, Fülöp Mihály az Antonio Spallino elleni csörtében rosszul lépett, erősen bedagadt a bokája, a röntgen „peremtörést” állapított meg, így egyéniben nem indulhatott.

Ahol Gyuricza József remekelt. Úgy lett világbajnok, hogy London (1948) és Helsinki (1952) olimpiai bajnokát, Christian d’Oriolát kétszer is legyőzte.

Az első asszóban Gyuricza másfél perc alatt két egyenes támadással és egy védés-visszaszúrással 3:0-ra elhúzott, majd pengefogással 4:0. D’Oriola annyira ideges volt, hogy a fegyverpróbánál nem tudta eltalálni Gyuricza tőrének kosarát. Aki kapott egy visszaszúrásból eredő találatot, aztán egyenes támadása során állva maradt D’Oriola: 5:1. A második asszóban, a szétvívás során 4:2-nél hosszú perceken keresztül pengeütögetés folyt néhány érvénytelen találattal. Végül D’Oriola támadott, Gyuricza védett és a másik melle közepén ült a döntő találat: 5:2.

„Amikor D’Oriola ellen másodszor felálltam, azt gondoltam, hogy már nem fogom erővel bírni. Aztán ahogy bekaptam az első találatot, lenéztem a pást mellett a magyar csoportra, s az aggódó, féltő arcok erőt adtak” – mondta a győztes. A Corriera dello Sport pedig róla: „Őzlábú, hihetetlen gyorsaságú, pompás erőnlétű és egészen kivételes reflexű versenyző.”

Következtek a női tőrözők, és újabb arany. A csapatdöntőben találataránnyal nyertek a lányok. Az utolsó asszó döntött Nyári Magda és Renée Garilhe között. Nyárit nem lehetett feltartóztatni, két és fél perc alatt elintézte a franciák legjobbját (4:0). „Csodálatos, hogy Magda milyen nyugodt tudott maradni az utolsó csörtére” – mondta kétszeres olimpiai bajnokunk (1936, 1948), Elek Ilona.

Aki másnap egyéniben bronzérmet nyert, az arany Dömölky Lídiáé lett, aki a tudósítás szerint „szinte »besétált« az első helyre. Már a döntő hetedik csörtéjétől kezdve csak ő volt veretlen s alig voltunk túl a döntő háromnegyedén, amikor már eldőlt Dömölky világbajnoksága.” A győztes szerényen nyilatkozott: „Talán volt a női tőr egyéni döntőjében, aki jobban vív nálam, de abban a csütörtöki két és fél órában én összpontosítottam a legjobban.”

A párbajtőrözők bronzérme is siker volt, hiszen a négyes döntőben az első három helyről találatarány döntött. A fiúk csak a győztes Olaszországtól kaptak ki, az olaszok pedig a franciáktól. Ez volt az első világbajnoki érem a fegyvernemben. Nem véletlenül fakadt ki az olaszok világklasszisa, Edoardo Mangiarotti: „Hát már ebben a számban sem akartok bennünket békén hagyni?!”

Már csak a kardozók voltak hátra, ami megnyugtató lehetett – volna. Természetesen tőlük várta mindenki a legtöbbet. Hozták is az egyénit és a csapatot egyaránt, de hatalmas izgalmak közepette.

Csapatban az olaszok ellen az utolsó csörte döntött. A találatarány az olaszoknak kedvezett, tehát csak győzelem esetén lehettünk világbajnokok. A páston Kovács Pál és Roberto Ferrari, s az olasz 4:1-re vezetett. Kovács mégis magabiztosnak látszott. Nem kockáztatott, mindig kitempózta ellenfelét. Egymás után négy olyan találatot vitt be, amelyeknél még a nem éppen hozzáértő zsűritagok sem mertek vitatkozni. Mert az oldalbírák hozzá nem értésén könnyen elúszhatott volna a világbajnokság.

Egyéniben Gerevich Pál nyert Kárpáti Rudolf előtt. Kettejük csörtéjét Gerevich nyerte meg, azért is, mert Kárpátit felbosszantotta, kizökkentette egy bírói tévedés. Gerevich úgy állt fel a pástra Renzo Nostini ellen, hogy ha győz, már világbajnok, ha kikap, hármas holtverseny lesz kettejük és Kárpáti között. Nostini 4:2-re vezetett, a közönség tombolt. Bemondták a két percet. Gerevich támadott (4:3), majd védés visszavágással 4:4. Nostini indult támadásra, de Gerevich hasvisszavágása ült. Ezzel 5:4, Gerevich világbajnok, Magyarország pedig öt aranyéremmel zárt.

Hogy teljes legyen a történet, a gépzsűri nem igazán vált be. A tudósítás szerint: „Az a tapasztalatunk, hogy még több ember kell hozzá, mint eddig. Mert igaz, hogy nincsenek oldalbírák, de annyi a szerelő, hogy két versenybíróság is kitelnék belőlük.”

De ez nem a mi gondunk volt, nálunk mindenki a fellegekben járt.

Mit mondjunk, ez esetben joggal.