A magyar hosszútávfutó favorit lett volna, egy évvel később mégsem vett részt az olimpián

Iharos Sándor csak 20 évesen kezdett el futni, edzője, Iglói (Ignácz) Mihály szerint addig csak „szaladgált”… A híres futó már aktív pályafutása befejezése után ezt nyilatkozta a Képes Sportnak: „Állítom, hogy az Iglói-»istálló« munkája új korszakot jelentett a világ távfutósportjában. A közös felkészülés 5-6 esztendejében a mi mesterünk összefogta és megújította az eddigi edzésmódszerek legjobb vonásait. Versenyző korában is kegyetlenül kemény ember volt, északi edzései során az ájulásig gyötörte magát.” Majd így folytatta: „Nekünk szerencsénk volt. Mindhárman laza, szálas izomzattal rendelkeztünk és olyan kitűnő ízületekkel, amelyek éveken át jól elviselték a hatalmas mennyiségű, monoton munka gyötrelmeit.” Iharos maga mellett Rózsavölgyi Istvánt és Tábori Lászlót értette, „Náci bácsi” keze alatt világklasszis futókká fejlődtek, tény, hogy Iglói forradalmasította a hazai közép- és hosszútávfutást. Naponta kétszer, finnországi tapasztalatai alapján nem ritkán háromszor is megfuttatta tanítványait, napi átlagban négy-öt órát, 28–44 kilométert futottak. Iglói módszereit a sportvezetőség olyannyira elismerte, hogy más sportágakban példaként állította. Nem véletlenül jelent meg Iharosról 1955 végén vers a Népsportban, ennek egyik versszakát idézzük: „Eredményét papírra vetni, Lapban kinyomtatni nem szabad, Mert mire a hír megjelenne, Iharos még jobbat szalad.”

Az atlétikai szakemberek nagy várakozással tekintettek az 1956-os melbourne-i olimpia elé. A Saturday Evening Post úgy vélte, futóink legalább három-négy aranyéremért versenyeznek. Az előrejelzés 10 000 méteren egyértelműen Iharost várta az első helyre.

IHAROS SÁNDOR

Született: 1930. március 10., Budapest Elhunyt: 1996. január 24., Budapest Sportága: atlétika (közép- és hosszútávfutás) Egyesületei: BEAC, Bp. Haladás (1948–1950), Bp. Honvéd (1950–1964) Edzői: Iglói Mihály (1950–1956), László Sándor, Simek Ferenc (1957–1964) Eredményei: 2xEb-6. (1954, 1500 m; 1958, 5000 m), olimpiai 11. (1960, 10 000 m), olimpiai 14. (1960, 5000 m) Edző: KSI (1963–1970) Elismerései: World Trophy, Európa legjobbjaként (1955), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)

Iharos Sándor Melbourne-t megelőzően részt vett az 1952-es helsinki játékokon, de 1500 méteren helyezetlenül végzett, 1955-ben egyéniben hatszor, váltóban egyszer javított világcsúcsot, az 1953 és 1956 közötti időszakban 11 világrekordot ért el, ebből nyolcat egyéniben. 1955. szeptember 10-én a másik nagy futó, a Vladimir Kuc 5000 méteren elért csúcsát adta át a múltnak, 13:50.8 percet ért el a Népstadionban a magyar–lengyel viadalon. A KS így jellemezt káprázatos futását: „(…) nem emlékeztet sem Nurmi gépszerűségére, sem Zátopek démonokkal játszó s mintegy önmagával küzdő futóstílusára. Iharos látszólag könnyed futásában, futás közben átszellemült, de mégis derűs arcában van valami a művészi harmóniából, a költői szárnyalásból, a képzeletből és fantáziából, az alkotóerőből.” Október 23-án ismét 5000-en futott világcsúcsot (13:40.6) – „mellesleg” a 3 mérföldes rekordot is megdöntötte.

Az olimpiát megelőző esztendőben egyéniben hatszor, váltóban egyszer javított világcsúcsot, az 1953 és 1956 közötti időszakban 11 világrekordot ért el, ebből nyolcat egyéniben. 1955. szeptember 10-én a másik nagy futó, a Vladimir Kuc 5000 méteren elért csúcsát adta át a múltnak, 13:50.8 percet ért el a Népstadionban a magyar–lengyel viadalon. A KS így jellemezt káprázatos futását: „(…) nem emlékeztet sem Nurmi gépszerűségére, sem Zátopek démonokkal játszó s mintegy önmagával küzdő futóstílusára. Iharos látszólag könnyed futásában, futás közben átszellemült, de mégis derűs arcában van valami a művészi harmóniából, a költői szárnyalásból, a képzeletből és fantáziából, az alkotóerőből.” Október 23-án ismét 5000-en futott világcsúcsot (13:40.6) – „mellesleg” a 3 mérföldes rekordot is megdöntötte.

Ezerkilencszázötvenöt decemberében Iglói vezetésével Iharos, Rózsavölgyi és Tábori ausztráliai edzőtáborba utazott, december 27-én a Népsport bokasérülése miatt három hónapos kényszerpihenőt jósolt a Iharosnak. Az 1955-ös teljesítményéért kiérdemelte a Helms-alapítvány 1936-ban alapított díját, a World Trophyt Európa legjobbjaként.

Ám az 1956-os olimpiára el sem utazott. Pedig 1956. július 15-én Szusza Ferenc válogatottbeli búcsúját, a lengyelek ellen 4:1-re megnyert futballmérkőzést követően 10 000 méteren – s közben 6 mérföldön – megjavította a világcsúcsot. Idézzük a Képes Sportot: „Káprázatosan könnyed és egyenletes futással, egymásután körözte le ellenfeleit és előnyét állandóan növelve, jóformán egyedül futva, egyszerre 12 mp-el javította meg Zátopek elérhetetlennek tartott világrekordját (…) egyszerre a melbourne-i olimpia 10 000 méteres futamának első számú esélyesévé lépett elő.”

Valószínűsíthető, hogy nem ki-kiújuló bokasérülése és Kuc kiváló formája tartotta távol Melbourne-től, inkább mentálisan nem volt felkészülve. Ebben közrejátszott a forradalom, ebben az időszakban nem tudott rendesen felkészülni, ugyanakkor rebesgették, hogy azért nem utazott el, mert szerelmét, a dobóatléta Laczó Ilonát nem nevezték az ötkarikás játékokra. Ugyan a csapat után ment Nymburkba, azt mondta, riporterként azért elutazik Melbourne-be, sőt, nem zárta ki, ha egészségi állapota engedi, rajthoz áll az olimpián. Ám Iglói a kemény munka híveként ellenezte ezt, Iharos és trénere össze is szólalkozott, aminek következtében a futó nem repült el Ausztráliába. Helyette Bécsbe utazott, de mentális állapotára jellemző, hogy 20 ezer schillinges tiszteletdíjért sem állt rajthoz egy 1500 méteres versenyen. Karácsony előtt már Brüsszelből üzent, hogy egybekelnek (1957. április 11-én össze is házasodtak), ám 1957 májusában honvágya miatt hazatért.

A futás azonban már nem ment úgy, mint korábban. Az 1958-as stockholmi Eb-n 5000-en csupán 6. lett, s hiába volt részese 1959-ben a 4x1 mérföldes váltó tagjaként még egy világcsúcsnak, a római olimpián a futottak még mezőnyében végzett (5000-en 10., 10 000-en 11. lett). Az 1962-es kontinensbajnokságon 5000 méteren nem jutott tovább a futamából, 1963-ban és 1964-ben nyert még kismezei csapatbajnokságot.

Noha 1963-ban a megalakuló Központi Sportiskola (KSI) atlétaedzője lett, kiemelkedően eredményes tanítványa nem volt, kilenc év után pedig elvált Laczó Ilonától. Benzinkutasként is dolgozott, de egyre inkább eluralkodott rajta a depresszió. Nem tudta feldolgozni, hogy zseninek könyvelték el, mégis kudarcot vallott a világversenyeken. Életének ebben a szakaszában nem élt már sportszerűen, továbbá érzékenyen érintette, hogy nyugdíját a létminimum alá csökkentették. Talán ennek is betudható, hogy 63 évesen agyvérzést kapott, az erkölcsi elismerés, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje sem javított depresszióján. Ahogyan fia, ifjabb Iharos Sándor nyilatkozott néhány évvel a legendás futó halála után: „Szép csendben feladta. (…) Tovább már nem akart küzdeni.”