BL határok nélkül – Moncz Attila publicisztikája

Kialakult a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének mezőnye, amely abból a szempontból szinte homogén, hogy hat korábbi győztes (Bayern München, Benfica, Chelsea, Internazionale, Milan, Real Madrid) is eljutott eddig, mindössze ketten (Manchester City, Napoli) ácsingóznak az első trófeájukra, és közülük is csak a Napoli újonc ebben a fázisban. A tulajdonosi szerkezetet illetően viszont messze nem ilyen egységes a kép, hiszen három gárda (Bayern, Benfica, Real) egyesületi formában, illetve szurkolói „tulajdonban” működik, a Napoli olasz kézen van, a további négy klubból kettő amerikai, egy-egy pedig kínai, illetve arab emírségekbeli „fennhatóság” alatt áll. Sorozatban ez már a harmadik olyan BL-kiírás, amelyben a nyolcas mezőny felét külföldi tulajdonban lévő egyletek alkotják, így azért egyre aktuálisabb lehet a kérdés, vajon ők mikor érzik úgy, itt az ideje az övéiknek is megmutatniuk a „csecsebecséjüket”.

Ha pedig egyszerűbben akarunk fogalmazni: mikor játsszák le (ha egyáltalán…) az első Bajnokok Ligája-mérkőzést Európán kívül? A kontinensünkön népszerűségét illetően egyedülálló BL-lel érdemben összevethető amerikai major sorozatok mindegyike rendszeresen dob legalább egy „csontot” a külhoni rajongóknak.

Az NBA Londonba, illetve később Párizsba delegált-delegál egy alapszakaszmeccset, az NHL a kiválasztott csapatok légiósaitól függően Csehországba, Finnországba vagy Svédországba visz találkozókat, az MLB járt már Japánban, Puerto Ricóban, Mexikóban és Nagy-Britanniában is, míg az NFL-nél a londoni összecsapások lassan fogalommá nemesednek, de a német és a mexikói drukkerek is élvezhettek már alapszakasz-mérkőzést.

Aláírom, az észak-amerikai kosárlabda, jégkorong-, baseball- vagy éppen amerikaifutball-ligában sokkal inkább létezik a rendszeres hosszú utazások kultúrája, mint az európai labdarúgásban. Természetesen első körben ezen sorozatokban szereplő együtteseknek volt szükségük a brandek nemzetköziesítésére, ugyanakkor mára az európai labdarúgás is eljutott arra a szintre, hogy pluszbevételek nélkül képtelen a jelenlegi működési rendszerét fenntartani. Persze, az adósság- és/vagy hitelcsapdában vergődő klubok számát látva már ez a szint is súrolja az eszementség határát, de amíg lehetőség mutatkozik pluszpénz bevonására, ezekkel élnek is az érintettek. Ne menjünk messzebb annál, ahogyan a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) a még nagyobb bevétel reményében gyorsan megváltoztatta a következő, a 2026-os világbajnokság lebonyolítási rendjét, és immár több mint 100 mérkőzést garantál média- és reklámpartnereinek.

És a „meccskihelyezés” ugyanilyen extra lehetőség az UEFA-nak, néhány európai klubnak, illetve televíziós társaságnak is. Nasszer el-Kelaifi, a PSG tulajdonosa már tavaly áprilisban felvetette, hogy a BL-nek át kellene lépnie a határokat, és újfajta, az amerikai, a közép-keleti vagy az ázsiai piacnak tetsző megoldással illene kirukkolnia. El-Kelaifi szavaira azért is érdemes odafigyelni, mert ő a vezetője az európai klubszövetségnek (ECA), emellett tagja az UEFA végrehajtó bizottságának, továbbá tulajdonosa a beIN Sports nevű sportcsatorna-hálózatnak, amely többek között az Egyesült Államokban, Franciaországban és a Közép-Keleten is szolgáltat. Vagyis a felvetés minden oldalában érintve van. Ráadásul úgy, hogy az ECA elérte az UEFA-nál, hogy beleszólhasson a szervezésbe, mert kimutatta, közösen hatékonyabb a munka, mint ha az európai szövetség egyedül végezné.

Ha pedig egy ilyen vezető azt mondja, „…minden Bajnokok Ligája-mérkőzésből szórakoztató eseményt kell faragni. A Super Bowl nagyobbnak tűnik, mint a Bajnokok Ligája-döntője, ez így nincs rendjén”, akkor előbb-utóbb konkrét lépések is következnek. Különösen akkor, ha az ECA megbízására készült egy tanulmány is a piaci terjeszkedésről, amelynek központjában a bevétel- és nézettségnövekedés állt. Hangsúlyozom, egyelőre ötletelésnél többről nincs szó, de azért Lasse Wolter, az ECA gazdasági és üzletfejlesztési igazgatójának szavai árulkodók: „Az Egyesült Államokban és Kínában, ahol a szurkolói elkötelezettség fiatalabb jelenség, mint Európában, az ifjabb generáció igénye és motivációja eltér az európaiakétól. Ezek potenciálisan hatalmas piacok, fontos, hogy proaktívan foglalkozzunk azzal, mit szeretnének az új drukkerek, ha maximálisan ki akarjuk használni a lehetőségeinket, illetve fejleszteni szeretnénk a sportágunkat.” (Kína azért jelenleg aligha menne át a szűrők mindegyikén, részben a politikai helyzet, részben pedig a koronavírus utáni nyitási politika miatt.)

A csaknem 40 oldalas tanulmány kimutatta, az új utakon sokkal szélesebb elérést lehet garantálni, a klubok építhetnek az új bázisra, illetve mélyíthetik az ott élő szurkolók érdeklődését és elkötelezettségét. (Manapság azért egy Manchester United, Real Madrid vagy Barcelona esetében nem lehet homogén angol vagy spanyol helyi táborról beszélni, a klubok világmárkák és világcégek egyben.) Ami persze magasabb költési hajlandósággal is együtt jár, így a bevételnövekedés rövid távon is kézzelfogható lesz. El-Kelaifi javasolta, hogy az UEFA és az ECA új együttműködése keretében jöjjön létre egy kreatív és szórakoztatórészleg is, amely például képes kezelni az időeltolódás és a jogértékesítés problémáját is, illetve dolgozik innovatív megoldásokon.

„Arrogáns dolog azt mondani, hogy csak azok láthatják például az Arsenalt, akik az Egyesült Királyságban élnek. Ez alapvetően globalizáció. Ha figyelmen kívül hagyjuk a növekvő piacokat, a versenytársak megelőznek bennünket, mi pedig végzetesen lemaradunk. Nézzük meg a klubok követőit a közösségi médiában – semmi közük a helyi közösségekhez. Ez már globális közösség, annak is kell lennie – helyi projektekkel, kezdeményezésekkel és prioritásokkal alátámasztva. Ahogyan például az NBA-ben vagy az NFL-ben teszik. Ez természetesen nem a helyi szurkolói bázis lekicsinylése, az ő kilencvenöt százalékuk továbbra is hozzáfér mindenhez” – jelentette ki az elnök.

Az európai Szuperkupa esetlegesen négycsapatossá bővítése és „Opening Tournament” (idénynyitó torna) néven futtatása például ilyen lehetne. Az első elképzelések szerint a Szuperkupában a BL-címvédő már nem az Európa-liga győztesével küzdene meg, hanem három kiválasztott csapattal. Biztos vagyok benne, hogy a kiválasztottak közé a Dortmund, az Atlético Madrid vagy éppen a mostani negyeddöntős Benfica, Napoli kettős sohasem kerül be. Mert velük nem lehet elérni olyan mértékű terjeszkedést, mint a BL-t az idén legfeljebb hírből ismerő Arsenallal vagy Manchester Uniteddel. De ha már az MU-t említettem az új utak kapcsán: a United a minap #LOVEUNITED fedőnév alatt Los Angelesben szervezett „kihelyezett” szurkolói falut könnyűzenei fellépőkkel, illetve olyan sztárvendégekkel, mint Diego Forlán vagy Andy Cole. Az esemény siker volt, csak a fő attrakció maradt el, mert a meccsen a Liverpool 7–0-ra kiütötte a Unitedet… Innen már csak egy lépés, amikor a technológiai vállalatok és a klubok összeállnak és lehetővé teszik, hogy egy közel-keleti futballdrukker virtuális helyet vásároljon egy európai stadionban, és az élő részvételhez hasonló érzékszervi élményben legyen része. A katari vb-n az újságírók már belekóstolhattak hasonlóba, ahogy néhány hete Csillag Péter kollégám remek riportjából kiderült.

Emiatt azt gondolom, az Európán kívüli BL-mérkőzések ideje nincs messze, megfelelő előkészítéssel 2027 őszén biztosan megvalósítható. Akkor kezdődik az első olyan periódus, amelynek közvetítési és marketingjogaiból még semmit sem értékesített az UEFA.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!