NS-klub: még a Mágust is szóra bírta a fiatal Csurka Gergely

Egy csíkos spirálfüzetbe gyűjtötte Csurka Gergely a sportriporterek bakijait – tulajdonképpen születése pillanatától ő is az akart lenni, arra viszont hamar rájött, hogy a szénanáthája, így az örökös tüsszögése miatt a tévézésről és a rádiózásról le kell mondania, ám arról, hogy a sportról írjon, nem. Gyerekként figyelt és fülelt, s minden hibát, elszólást rögzített.

„Olyanokat például, hogy Gyulai István így fogalmazott: ez nagyon jó ugrás volt, csak korán letette a lábát, vagy hogy Kopeczky Lajos azt mondta, Szeles Mónika jól beszél jugoszlávul – elevenítette fel ezeket az éveket Csurka Gergely. – Éjjel-nappal néztem és hallgattam a sportközvetítéseket, így összeállt valamiféle gyűjtés ezekből a megnyilvánulásokból. Kő András fiának édesanyám volt az osztályfőnöke, és rendszerint ő volt az a szülő, aki az osztálykirándulásokra anyukám mellett elkísérte a gyerekeket. Épp az egyik aktuális kirándulást beszélték meg ők ketten, én pedig megmutattam neki a csíkos spirálfüzetemet. Andrásnak köszönhetően jelent meg az első írásom a Népsportban, a VII. Népsportban, vagyis a keddi számban. Az biztos, hogy legalábbis a szerkesztők körében nagy sikert aratott, mert András hamarosan szólt, ha van elég idéznivaló, akkor jöhetne egy második rész is. Nos, akadt, azaz két héten belül következett az újabb féloldalas cikk, ami akkor az álmok netovábbját jelentette, hiszen tizenhét éves voltam akkor.”

Hamarosan jött a folytatás is, immár a „terepen”, elvégre valahol mégiscsak el kell kezdeni a szakmát: vasárnaponként NB III-as mérkőzésekre küldték a fiatal gimnazistát, aki telefonon diktálta be a tudósításokat a Népsport gépíróinak.

„Mivel Andrásnak köszönhetően »VIP-gyerek« voltam, gyakorta osztottak be olyan meccsekre, amelyről egész összeállítást és három-négy sort is adhattam, nem csak a legjobbakat küldhettem be két mondattal a szerkesztőségbe – emlékezett Csurka Gergely. – Nem volt mindegy, hiszen akkortájt sorra fizettek minket. Idővel aztán jött az újabb szint: nyilatkozatgyűjtés az NB I-es mérkőzések végén az edzőktől. Egy ilyen alkalommal esett meg, hogy az MTK–Újpest rangadóra osztottak be, abban az időszakban, amikor Verebes József hónapok óta nem volt hajlandó nyilatkozni a Népsportnak. Én viszont színész édesapám révén a Fészek Művészklubból jól ismertem Bakos Antalt, az MTK intézőjét, és megkérdeztem tőle, Blumi bácsi, el tudja intézni, hogy a mester szóba álljon velem? Az öreg odament hozzá, és azt mondta neki, Józsikám, itt a Csurka Laci fia, rendes gyerek, mondjál már neki valamit. Verebes a győzelem miatt amúgy is boldog volt, átkarolt, és elkezdte értékelni a meccset. Aztán felmentem a sajtópáholyba, ahol Zombori Sanyiék a tudósításon dolgoztak, mondtam nekik, itt vannak a nyilatkozatok. Verebes is? Persze. A mai napig előttem van, menynyire kikerekedett a szemük.”