L’Équipe: 16 millió kattintás – A neves francia sportújság szerkesztőségében jártunk

Az 1946-ban L’Équipe néven alapított világhírű sportnapilap számos költözést élt meg, mostanság egy Szajna-parti irodaházban működik. Itt fogadta a Nemzeti Sport főszerkesztőjét, Szöllősi Györgyöt és főmunkatársát, Csisztu Zsuzsát a főszerkesztő-helyettes Jean-Philippe Leclaire, aki labdarúgó és atlétikai szakújságíróból lépdelt egyre feljebb a ranglétrán, s jelenleg a világ egyik meghatározó sportorgánumát irányító vezetőség tagja. Miközben körbevezette kollégáinkat a lapnál, számos érdekes adatra derült fény a múltból. Például az is, hogy a L’Équipe különféle néven futó, elsősorban az autó és kerékpársportra fókuszáló elődei már a múlt század elejétől működtek.

A párizsi olimpia a L’Équipe életében is fontos mérföldkő, a nagyjából százhetven fős stáb huszonnégy órában igyekszik kiszolgálni az olvasókat. Az talán nem meglepetés, hogy az egykor a reggeli croissant és kávé mellett olvasott sportnapilap nyomtatott verziója már csak kistestvér lehet az online elérések mellett – mint a világon szinte mindenhol. A délelőtt tizenegykor és délután háromkor a „motorokat berúgó” szerkesztőségi értekezlet számos dologról dönt; legkevésbé a másnapi címlapról, hiszen az olimpia alatt az esti döntőknek szinte minden nap van egy-egy új vagy újra megkoronázott francia hőse. Hősök, vagy inkább nemzetközi sportikonok portréiból nincs hiány a szerkesztőségi falakon sem. A leghíresebb L’Équipe-címlapok, a legendákról készült emblematikus portrék igazi inspiráló környezetet teremtenek a sportmániákusoknak.

„Az egész olimpiát úgy építettük fel, hogy az online-hírek domináljanak, vagyis ha már egyszer egy olvasó ránk kattintott, annyi és olyan színes hírrel akarjuk kiszolgálni, hogy mindig találjon olvasnivalót” – avatott be a stratégiai elképzelésekbe Leclaire főszerkesztő-helyettes, aki bemutatta az online-csapatot is, amelynek tagjai büszkén mesélték, hogy az olimpia hetedik versenynapja rekordokat döntött: 16 millió kattintást és a legkiemelkedőbb tartalom 1.2 milliós olvasottságot hozott az élő hírfolyamot követőknek! 

„Elképesztő ereje van a képeknek, érzékeljük, hogy az online elérést is döbbenetesen megdobja egy-egy jó kép, és a nyomtatott példányban is – a visszajelzések alapján – sokan a képeket keresik a leginkább, sőt emiatt teszik el emlékbe egy-egy példányunkat” – mondta a főszerkesztő-helyettes, miközben bemutatta a fotórovat vezetőjét, Francois Gillet-t, aki készségesen kereste ki az olimpia alatt kollégái által készített pazar és egyben kedvenc fotóit. Majd egy ennél is kedvesebb gesztussal átadott egy csokorra valót a párizsi olimpia magyar hőseiről készült kinyomtatott képekből. „Tizennégy fotósunk dolgozik az összes olimpiai helyszínt lefedve, napi 5-6000 képet készítenek, ebből 130-150 fotót használunk fel naponta. Hatalmas archívumunk is van, immár száz éve, az 1924-es párizsi olimpia óta gyűjtjük a fotókat. Az sem titok, nagyon sok hírügynökség tőlünk vásárol, úgyhogy ebben a formában is továbbélnek a képeink más sajtóorgánumok hasábjain” – mondta a szakember, aki azt a fotójukat is elővette, amelyen Léon Marchand és Milák Kristóf a 200 méteres pillangó döntője végén csapott a célba, s amelyik kép tökéletesen érzékelteti a víz alól a köztük alig tizedmásodpercekben mérhető különbséget. „Persze olyan kép is akad bőven az archívumunkban, amelyen Milák csap a célba elsőként” – tette hozzá a neves fotós.

A lapnál volt újságíró Gabriel Hanot is, aki annak idején a Bajnokcsapatok Európa-kupája (a BL elődje) életre hívását javasolta; nem is csoda ez, hiszen errefelé a labdarúgás szinte vallás. Olyannyira, hogy a L’Équipe valaha nyomtatott rekordpéldányszámát is az 1998-as franciaországi labdarúgó-világbajnokság döntője után regisztrálták, akkor 1,6 millió ember vette kézbe a győztes hazai csapat képével díszített címlapot. „Ma, akár az olimpia legsikeresebb napjai után is nagyjából 120-130 ezer eladott példán nyal lehet számolni. A franciák mostanra megérezték, mitől olyan nagyszerű esemény az olimpia, és ez a mi dolgunkat is megkönnyíti. Értik és szeretik a sportot, úgy ahogy Magyarországon is” – fűzte hozzá Jean-Philippe Leclaire, aki búcsúzóul arról is mesélt, hogy a szabadságát a Budapestért rajongó öccsénél, hazánkban töltötte az idén tavasszal. Végül pedig egy meglepő kérdéssel búcsúzott kollégáinktól: „Budapest mikor rendez olimpiát?”