A Diósgyőrrel kétszer nyert Magyar Népköztársasági Kupát, 1977-ben és 1980-ban, utóbbi évben bajnoki bronzérmet is. Veréb György szerényen megjegyezte: „Pedig nem is én védtem végig abban az időszakban.” Ugyanakkor kiváló szakembernek tartja Szabó Gézát, nemkülönben Lakat Károlyt, aki 1979 novemberében kétszer is beállította az olimpiai csapatba: „A lengyelek elleni kettő nullás győzelem során transzban védtem, volt néhány bravúrom.”
Az ötkarikás együttes gerincét a DVTK adta, Lengyelország és Csehszlovákia ellen is kilenc diósgyőri lépett pályára. Veréb így emlékezett: „Tiszaújvárosban edzőtáboroztunk, Lakat azt mondta, ha már a védelem a DVTK-ra épül, álljak a kapuba, én ismerem a legjobban a bekkeket.” Arra a felvetésre, érez-e keserűséget amiatt, hogy nem védhette az A-válogatott kapuját, így felelt: „Egyáltalán nem! Nekem már az is nagy szó volt, hogy az olimpiai csapat tagja vagyok.”
Mi tagadás, jól ment neki. A Népsport szerint „olyan magabiztosan védett, mintha mindig ő őrizte volna az olimpiai válogatott hálóját”. A csehszlovákok ellen (3–0) sem adta alább: „Ritkán látható kapusteljesítményt nyújtott, gólnak látszó lövések egész sorát hárította, nemegyszer nagy bravúrral. Villámgyors volt, jól helyezkedett, mindig határozottan lépett közbe, nagyszerűen együtt élt a játékkal.”
Egy alkalommal az újpestiek szemét is kivédte, a Népsporttól 10-es osztályzatot kapott: 1981. október 7-én a Megyeri úton a DVTK 1–1-et játszott Törőcsik Andrásékkal. „Törő mellett Nagy László és Kiss Sándor is rohamozott, sohasem felejtem el, tizennyolc kettő volt a szögletarány, oda. Nem is a védéseimre voltam a legbüszkébb, hanem arra, amit az újpesti edző, Temesvári Miklós mondott.” Idézzük: „Minden tíz évben egyszer lehet olyan nagyszerű kapusteljesítményt látni, amilyent Veréb produkált.”
A remek kapusnak akadt még egy nevezetes meccse: miután 1998-ban a DVTK két egyese, Rácz Róbert és Nota Gyula is megsérült, Tornyi Barnabás edzőnek az az ötlete támadt, hogy a Videoton ellen álljon be az „öreg”. Veréb így emlékszik: „Egy hétig rágta a fülemet, hiába mondtam neki, ne hülyéskedjen, hogy vénembert állít a kapuba. Edzősködtem, fizikailag jó állapotban voltam, de lassan az ötvenet tapostam már…”
Noha mindkét térdét meg kellett operálni s protézist beültetni, büszke rá, hogy traumatológus fia végezte a műtéteket.
Miskolc, Diósgyőr mit adott? „Minden ideköt! Jólesik, hogy megismernek, s ezt a futballnak köszönhetem.”