ALAPVONAL. Kell a párbeszéd, ez vitathatatlan, ám ennek a magyar úszósportnak sokkal inkább támogatásra, összefogásra van szüksége ahhoz, hogy felvegye a versenyt a nagy nemzetekkel – ne feledjük, ez a parányi ország az egyike annak a háromnak, amelyik a medencés világbajnokságok 1973 óta íródó történelmében minden alkalommal (!) szerzett érmet.

„Sok traumát kellett már kihevernem, de ez a legfájóbbak között van” – mondta Jászapáti Petráról.

„Ha érmet szerzek száz háton, nem tanultam volna eleget belőle, és két év múlva nem lennék olyan jó ezen a távon, mint amilyen szerintem leszek.”

ALAPVONAL. A férfi kardcsapat a világranglista éléről kezdheti a következő idényt, a női kardozók a negyedik, a férfi párbajtőrözők a második helyen állnak.

NS-VÉLEMÉNY. Ez a fiú már megnyert mindent.

„Sok edzővel beszélgettem a tbiliszi világbajnokságon, mindenki óriási teljesítménynek tartja a magyar vívók szereplését – én maximalista vagyok, nem tudom ezt ilyen határozottan kijelenteni.”

NS-vélemény. A magyar vívók hat érmet szereztek.

„A világbajnoki aranyaknál minden összejött, viszont ennek a bronznak ugyanúgy tudunk örülni, mint a világbajnoki címeknek.”

A kilenc asszó közül csak Koch Máté tudott kettőt megnyerni.

Szűcs Luca, Katona Renáta, Battai Sugár és Pusztai Liza négyese Japánt múlta felül magabiztosan.

A női kardozók alulmaradtak a franciákkal szemben az elődöntőben.

Mesterük szerint a magyar lobogóért, egymásért és a családtagjaikért vívnak férfi párbajtőrözőink a csapatversenyben a gyengébb egyéni teljesítmények után.

„Haragszom magamra! Folyamatosan jönnek elő a döntőbeli szituációk, és velük párhuzamosan a kérdés: mit lehetett volna jobban csinálni?”

„Az olaszok kiénekelték a szánkból a sajtot, de most már legalább erre a taktikai elemre is fel tudunk készülni.”

Ebből nem épülhet fel hamar, így biztosan nem indulhat a milánói játékokon...

NS-VÉLEMÉNY. Az arcát a kezébe temette.

„Nagyon nehéz éven vagyok túl, egy olyan éven, amelyik mentálisan sok szempontból jelentett kihívást számomra.”

„Bíztam abban, hogy el tudom kapni Noutchát, sajnos, ennek a közelében sem voltam…”

„A fiúk megértették, hogy nem kiugró teljesítmények kellenek, hanem fokozatosan kell haladnunk, néha bizony el is kell bukni, mert csak így építhetjük fel magunkat.”

A hatodik asszóig megint minden rendben ment, onnantól nem volt visszaút a mieink számára.