TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Tekintsük a paksi nagy zakót olyan balesetnek, amely ugyan nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott, de jóvátehetetlen károkat nem.

ALAPVONAL. Remélem, látom még az első osztályban a Haladást.

ALAPVONAL. „A csapat sosem annyira rossz, de soha nem is olyan jó, mint azt az emberek gondolják.”

ALAPVONAL. A helsinki olimpia, a londoni 6:3, a budapesti 7:1 – rózsaszín fátylat vontak a koromsötét magyar valóság köré.

ALAPVONAL. Mindenütt sok a gyerek, akik így nem csupán a játék szeretetét, de a körülötte lévő miliőt is úgy szívják magukba, hogy azt idővel ők is képesek lesznek továbbadni. Az pedig senkit sem érdekel, ha nincs jegye a meccsre, az Oranje Parade bőven kárpótol mindenkit.

ALAPVONAL. Hiszen elvileg a futball még mindig a szurkolókért van, akik a belépőjegy megvásárlásával, az ajándéktárgyak beszerzésével, a sportcsatornák előfizetésével, a reklámok megnézésével fenntartják ezt a cirkuszt, amely most hiába percre pontos, profi és csillogó, tényleg kicsit unalmasnak tetszik.

ALAPVONAL. A nagy titok a táplálkozásban keresendő.

ALAPVONAL. Az öttusa pedig Párizs után megszűnik nálam, ezzel tartozom azoknak, akiktől rengeteget kaptam az évtizedek során.

ALAPVONAL. A futball Európa-bajnokságra kimondva-kimondatlanul a közelgő olimpia biztonsági tesztjeként is tekint a világ.

ALAPVONAL. A harmadik évezred »píszí« véleményalkotói e képeket nehezen illeszthetik be saját, elméletben létező világukba. Amelyből, gyanítom, hiányzik a sport egyik alaptézise is: minél többen állnak mögöttem, minél több embert képviselek, minél többüknek akarok örömet szerezni, annál jobban hajt a vágy.

ALAPVONAL. Ameddig ez nem történik meg, lehetnek sikereink, jó szövetségi kapitányaink, de ha egy váratlan tényező bekavar – az Eb-n a svájci szakvezető, Murat Yakin meglepetése –, a pályán nem lesz, aki erre megfelelőt lép.

ALAPVONAL. A kérdés csak az, van-e megoldás, orvosság, arany középút.

ALAPVONAL. Az elbukott döntő valójában a rendszerrel kapcsolatos utolsó illúzió elvesztését jelentette.

ALAPVONAL. A futball érzelmeket generáló ereje a legtöbb életjelenségénél radikálisabb.

ALAPVONAL. Megszólalni is alig tudsz, az orrod alatt a mikrofon, s ország-világ láthatja, hallhatja, miként reagálsz. Ezektől a pályaszéli gyorsinterjúktól senki sem várja el, hogy az élet nagy kérdéseit feszegessék, pedig a riporterekben mindig is ott bujkál a vágy: valahogy fülön csípni a csodát.

ALAPVONAL. A ma 70 éves Horkai György 1974-ben már a felnőttekkel végzett Európa élén Bécsben, befutott, legyen elég annyi, hogy a spanyoloknak és a Szovjetuniónak egyaránt három-három gólt lőtt. Innen egyenes út vezetett a montreali olimpiai bajnoki címig (1976), 22 esztendősen ez azért siker a javából, főként mifelénk, ugyebár.

ALAPVONAL. A szurkoló azt szokta meg, Marco Rossi válogatottja rendre felülmúlja önmagát, és azt tekintette alapnak. Németországban viszont csak a »basic« verziót kaptuk, ami még így is összehasonlíthatatlanul jobb annál, mint ahol ez a csapat tartott az olasz szakember 2018. júniusi hivatalba lépésekor.

ALAPVONAL. Áldozat volt a magyar válogatott az Eb-n? Nem. Elfogadhatóan teljesített? Igen. Hősiesen állt helyt? A skótok elleni utolsó negyedórától eltekintve nem. Többet érdemelt volna? Nem. Szégyellje magát hát mindenki, akin bármi is múlott? Végképp nem.

ALAPVONAL. Érdekes következtetésekre vezetett az is, ha a válogatott játékosok számát mértük a megye lakosságához. Kiderült, hogy Budapesten átlagosan minden 17 600. ember magyar válogatottnak születik, Hevesben ugyanakkor csak minden 106 000. újszülött öltheti majd magára a címeres mezt.

ALAPVONAL. Tudom, az ilyen jelenetek nem viszik előre az egyre inkább mechanikus futballt, ám vesztébe rohanó világunkban adnak némi reményt arra, hogy nem tűnt el minden, ami nem forintosítható.