Ha a földkerekség tetszőleges pontjain találomra megkérdezünk embereket, mi jutott el hozzájuk a 2024-es párizsi olimpia ökölvívó-küzdelmeiből, sőt az egész olimpiából, a többség azt mondaná, hogy két női súlycsoportban is „férfi” nyert. Jellemző adalék, hogy a Google keresőjébe a sportolók közül tavaly épp az egyikük, Imané Helif nevét írták be a legtöbben a világon. Nyilván nem Cristiano Ronaldóét, mert őt már mindenki ismeri, Helifet viszont eddig szinte senki, most és így lett híres-hírhedt. Jó marketingje ez a sportágnak? Aligha. Tenni kellene ellene? Mindenképpen, főképp, hogy – bár teljesen más okok miatt – momentán a következő, 2028-as Los Angeles-i ötkarikás játékok műsorából hiányzik a bunyó, noha három kivételtől (1896, 1900, 1912) eltekintve mindig szerepelt. Arra, mondjuk, van egy pezsgős vacsorás fogadásom, hogy három és fél év múlva is ott lesz, mert annál rosszabb már nem lehet, mint legutóbb. S ez most nem a bokszolók vagy inkább a pontozóbírók sara, mint a korábbi csalásoknál, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség (IBA) áldatlan és nemtelen csatájának következménye. Ám látszik az alagút vége, mégpedig egy sporttörténelmi folyamat részeként, hiszen az IBA ellenpontjaként megalakuló „szakadár” szervezetet, a World Boxingot (WB) – amelyhez épp a napokban csatlakozott a magyar szövetség (MÖSZ) – tárt karokkal várja a NOB.
A NOB, amely kívülről és objektíve nézve egyértelmű felelősnek tekinthető az említett párizsi transzgenderbotrányért. Mi, magyarok is megittuk a levét (Helif a negyeddöntőben Hámori Lucát múlta felül) az olimpiai szervezet dacosságának, hiszen döntéshozói kizárólag arra koncentráltak, hogy a persona non gratának kikiáltott IBA szakvéleményének épp az ellenkezőjét csinálják. S mivel az IBA az előző évi világbajnokságon eltiltotta a hiteles vizsgálatokkal bizonyítottan férfi genetikai állományú algériai Imané Helifet és a tajvani Lin Jü-tinget, a NOB (az IBA helyett már Tokió óta maga szervezve az ötkarikás ökölvívóversenyt) „természetesen” engedte őket indulni az olimpián, azzal az enyhén szólva sem tudományosan hitelesített indokkal, hogy az útlevelükben az áll: nők. Egészen bizonyos, ha az orosz beágyazottságú és vezetésű, ezért politikailag manapság nehezen vállalható, karanténba kerülő nemzetközi bokszszervezet fordítva dönt és az említett vitatott nemű sportolók hóna alá nyúl, akkor éppen fordítva történik, még a ring környékére sem mehettek volna.
Sokaknak feltűnhetett, hogy más sportágban nem volt hasonló balhé, pedig a súlyemeléstől az úszáson át az atlétikáig máshol is régóta napirenden van (kellene, hogy legyen) a női versenyzők esélyegyenlőségének védelme. Nos, mint írtuk, a NOB logikus módon – ugyan kik értenének jobban az adott sporthoz és fő versenyük megszervezéséhez, mint maguk az adott sportot űzők? – a nemzetközi szakszövetségekkel rendezteti meg a különböző sportágak ötkarikás tornáit. Ezek a nemzetközi szakszövetségek pedig (egyébként nagyjából egységesen) kezelték sok minden más mellett a transzgenderkérdést is, szándékaik szerint gátat vetve az esélyegyenlőtlenségnek, védve női versenyzőiket. Mivel ugye a bokszban vezetői válság mutatkozott és interregnum következett be, nem volt, aki betartassa a szabályokat, így jöttek elő az objektív helyett a szubjektív döntési ismérvek, meg is lett az eredményük.
Az eset egyik friss fejleménye, hogy az IBA az ötkarikás ügyekben jellemzően jól tájékozott insidethegames.biz portál szerint beperli a NOB-ot, egészen pontosan hivatalos panaszt nyújt be Stefan Blätter svájci főügyészhez, sőt, Franciaország és az Egyesült Államok főügyészénél is hasonló lépést tervez, egyszersmind jogi lépésekre ösztökéli a márciusig még Thomas Bach vezette NOB döntése által hátrányos helyzetbe hozott ökölvívókat is. „Az IBA átfogó és ingyenes jogi támogatást fog nyújtani bokszolóinknak ezekben a perekben, mivel ez az emberi jogok egyértelmű megsértése, és olyan bűncselekmény, amelyet meg kell büntetni. Bachnak teljes felelősséget kell vállalnia, és meg kell térítenie az okozott károkat, ha a bíróság vagy bármely más intézmény úgy dönt” – nyilatkozta Umar Kremljov, az IBA elnöke. Szövegében sok az igazság, de részben azért nyilvánvaló bullshit, hiszen szervezetét a NOB már lassan két éve kitette az olimpiai mozgalomból pénzügyi, sportszakmai és vezetési problémákra hivatkozva (maradjunk annyiban, az ukrán háború és Kremljov makacs partizánharca inkább számított), másrészt eleve az utolsókat rúgja a teljes nemzetközi elismerés előtt álló WB-vel szemben.
A magyar szövetség már említett csatlakozása az új társasághoz 75. tagszervezetként pontosan a NOB elvárásainak mennyiségi szegmensét valósítja meg, mondhatjuk úgy is, királycsinálók lettünk… Persze jönnek majd a többiek is, mindenesetre a november óta immár Kovács „Kokó” István vezette MÖSZ pontosan látta, merre kanyarodik az út, a Hámori Lucát ért méltánytalanság ellenére nyilvánvaló volt, a magyar ökölvívásnak az olimpiai mozgalmon belül kell maradnia, függetlenül a más törésvonalak mentén zajló bozótharcoktól. Kevesen ismerik a bunyó világát, szereplőit jobban, mint Kokó, aki elképesztő versenyzői pályafutását (amatőrként és profiként is mindent megnyert, amit lehetett) befejezve már mintegy két évtizede felelős vezető, alelnök az egyik fő hivatásos szervezetnél, a WBO-nál, sőt, az IBA-előd AIBA főtitkáraként is dolgozott 2021 tavasza és 2022 nyara között, épp Umar Kremljov keze alatt… Egyszóval ha ő nem látja a helyes irányt, akkor senki, ráadásul maga mellé vette főtitkárként dr. Nagy Zsigmond nemzetközi sportjogászt, így a paragrafusok útvesztőiből is kitalálnak. A hagyományos debreceni Bocskai István-emlékverseny idén már a WB szabályaival és súlycsoportjaival zajlik, az IBA-nál működő pontozóink, vezetőbíróink, egyéb funkcionáriusaink átvitorlázhatnak emide, szóval minden sínen van. Legfőképpen persze az eredményeknek kellene végre újra jönniük, Hámori és Kovács Richárd ötödik helye Párizsból már nagyon hiányzott a sok szűk esztendő után: az eddigi utolsó magyar olimpiai érem még mindig Erdei Zsolt lassan negyedszázados bronza 2000-ből, Sydney-ből, s a mostani helyezések előtt tizenkét évvel volt legutóbb ötödikünk, 2012-ben Londonban Harcsa Zoltán.
Az amatőr ökölvívás tehát nemzetközi és hazai szinten egyaránt megpróbálja a hajánál fogva kihúzni magát a gödörből, s a jelek szerint még mindig van esélye. Volt már arra hasonló példa, hogy egy-egy sportág megmenekült, a birkózás például 2013-ban, bár ott nem kellett másik világszervezetet alapítani, csak az indolens és agresszív svájci elnököt (korábban sok machinációt levezénylő bírót), Raphaël Martinettit kipenderíteni, néhány NOB-nak tetsző szabályt bevezetni, s persze nem ártott a nagypolitikában elképzelhetetlen, itt megvalósuló Oroszország–USA–Irán tengelyt is kiépíteni. Az akkor még nagyjából mindenhol szalonképes Vlagyimir Putyin a sportág sorsáról döntő szentpétervári NOB-közgyűlés házigazdájaként az ülés előtt kijelentette, nagyon szereti a birkózást… Volt dzsúdósként, teszem hozzá. Az öttusa más utat választott, mert bár itt is megtörtént a nemzetközi tisztújítás, a sportág megcsonkítását, akarom mondani megújítását, a lovaglás kicserélését a „Ninja Warriorra” még az évtizedeken át regnáló volt UIPM-elnök, Klaus Schormann vezényelte le.
Ne feledjük, egy másik német sportdiplomata, Thomas Bach éppen a NOB éléről távozik márciusban, s akárki követi az elnöki székben a hét tülekedő utódjelölt közül, még egy ekkora transzgenderbotrányt nem engedhet meg magának és az olimpiai mozgalomnak, mint amekkora a párizsi ringben zajlott. Főképp, hogy a témában a világpolitikai széljárás is változott: az Egyesült Államok régi-új elnöke, Donald Trump – mint ismert – nemrég aláírta azt a rendeletet, amely megtiltja a transznemű sportolóknak a női kategóriákban versenyzést. Ha tavaly nyáron is ő lett volna az elnök, azóta se tudnánk, s nem is keresnénk a Google-on, ki az a Helif…
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!