Ember a vízben – S. Tóth János publicisztikája

Érzékletesebben aligha lehetne ábrázolni a Cleveland Browns-féle abszurdot, mint az Associated Press fotóján. Az NFL-csapat wide receivere, Corey Coleman magába roskadva ül a red zone-ban, s kétségbeesetten kap a fejéhez, pontosabban a sisakjához. Ha néhány pillanattal korábban képes megfogni DeShone Kizer passza után a labdát, touchdownt szerez. S a gólért járó hat pont épp elég lett volna a Brownsnak ahhoz, hogy győztesen jöjjön le a pályáról az erősen tartalékos Pittsburgh Steelers ellen, hiszen a meccs végül a hazaiak 28–24-es sikerével zárult. Ám az elkapás elmaradt, Kizer statisztikájába még egy incomplete passt, míg a Browns neve mellé egy újabb csatavesztést véstek be. A Cleveland tizenhat vereséggel, győzelem nélkül zárta az NFL 2017-es alapszakaszát. Hasonló vesszőfutásra a ligában ez idáig csak a Detroit kárhoztatott, a Lions 2008-ban szintén 0/16-os mérleggel tudta le a bajnokságot.

Nem kétséges, a történelmet a győztesek írják, s a vesztesek sorsa az, hogy erőfeszítéseik ellenére feledésre ítéltetnek. Ám akadnak bukások, amelyek oly mélyen karcolódnak a közösségi emlékezetbe, hogy évtizedek távlatából is kristálytisztán emlékezünk rájuk. Nyilvánvalóan e feketelistára kerül fel majd a Browns legfrissebb kudarcsorozata is. Ezzel a franchise – a már említett Detroit Lions mellett – olyan, szinte már lenyűgözően romos társulatokhoz csatlakozik, mint a szintén clevelandi Spiders baseballcsapata, amelynek 20/134-es mutatóval alkonyult be az 1899-es évadban, a Detroit Tigers (43/119-es mérleg az MLB-ben 2003-ban), a Philadelphia 76ers (9/73 az 1972–1973-as NBA-bajnokságban), illetve a Washington Capitals (nyolc győzelem, öt döntetlen, 67 vereség az 1974–1975-ös NHL-alapszakaszban).

Pedig amikor kevesebb mint két évvel ezelőtt Hue Jacksont kinevezték a Browns vezetőedzőjének, a klub alkalmazottai éljenezve fogadták az akkor ötvenéves trénert. Tapsoltak s lelkesen rázták a támadójáték gurujaként elkönyvelt szakember kezét. Azzal hitegették magukat, hogy neki sikerül visszahoznia a régi dicsőséget, tudniillik a franchise az ezerkilencszáznegyvenes, -ötvenes és -hatvanas években négyszer volt az NFL és szintén négyszer az AAFC bajnoka, s összesen tizenegy konferencia- meg tizenkét divízióelsőséggel büszkélkedhet.

A Jackson-féle kísérletből azonban szakmai Bábel, történelmi fuldoklás lett.

Ami széteshetett, az szét is esett.

S mivel a Buffalo Bills – 1999 óta először – végre-valahára bejutott a szombaton elrajtolt rájátszásba, az NFL csapatai közül a Browns vár a legrégebben, immár tizenöt szezon óta arra, hogy eljusson a playoffba. Ennél hosszabb rájátszásmentes periódus csak egy akad a négy nagy észak-amerikai profi ligában: a képzeletbeli dobogó felső foka a Seattle Mariners baseballcsapatáé, amelynek sorozatban tizenhatszor ért véget a bajnokság az alapszakasszal…

A clevelandiek kozmikus zuhanása már az előző, 2016-os bajnokságban elkezdődött, de ekkor még sikerült egy győzelmet összekaparniuk. Nem véletlen, hogy a 2016. december 24-i 20–17-es siker a San Diego Chargers ellen „karácsonyi csoda” néven került be a klubtörténetbe. Ha a minap sikerül Pittsburghben győznie, háromszázhetvenkét napja tartó nyeretlen időszakot zárhatott volna le a Browns. Így viszont még legalább nyolc hónapot kell várnia, hogy – esetleg – vége szakadjon a rémálomnak.

Amikor Jimmy Haslam és felesége, Dee 2012-ben megvásárolta a Cleveland Brownst, aligha sejthették, hogy a továbbiakban a csalódás lesz az alapélményük. A knoxville-i (Tennessee állam) központú Pilot Corporation kőolajipari vállalat vezérigazgatója egymilliárd dollárt fizetett a klubért az akkori tulajdonosnak, Randy Lernernek, s ugyanazzal a lendülettel értékesítette a Steelersben meglévő kisebbségi részesedését. A pénzéért ez idáig húsz győzelmet és hetvenhat vereséget kapott cserébe a Brownstól… Haslam igazán nem a viharos szenvedélyek embere, hiszen Hue Jackson az utóbbi két évad 1/31-es mérlege ellenére megtarthatta vezetőedzői állását, noha egymás után két ilyen pocsék éve kilencvennyolc szezon alatt egyetlen más gárdának sem volt az NFL-ben. Sőt, egészen decemberig várt azzal is, hogy kirúgja Sashi Brownt; mire a szakmai alelnök érdemei elismerése mellett összecsomagolt, már 0/12-vel állt a csapat.

Okkal gondolhatnánk, hogy a történelmi trauma nyomán a Cleveland észrevehetetlenné vált a sportpiac kéklő egén, ez azonban nem így van. Igaz, a Forbes magazin összeállítása szerint mindössze a huszonkilencedik legértékesebb vállalkozás az NFL-ben, s csupán a Cincinnati Bengalst, a Detroit Lionst és a Buffalo Billst előzi meg ezen összevetésben, de így is 1.95 milliárd dollárt ér. Majdnem egymilliárddal többet, mint Haslam színre lépésekor (977 millió dollár), s egyetlen év alatt öt százalékkal nőtt az értéke. Ez persze diszkontszint a top öthöz (Dallas Cowboys 4.8 milliárd dollár; New England Patriots 3.7; New York Giants 3.3; Washington Redskins 3.1; San Francisco 49ers 3) képest, sőt elmarad a franchise-ok két és fél milliárd dolláros átlagértékétől is, ám így sem lebecsülhető üzleti eredmény. A pénzügyi reputációt természetesen az elsőrangú televíziós szerződések alapozzák meg; az NFL csak a tévés jogdíjakból évente 3.2 milliárd dolláros gigabevételt vág zsebre.

Ezzel együtt persze a 0/16 stigmája csúnyán ráégett a Brownsra, amit kizárólag győzelmekkel lehet(ne) elhalványítani. De így is évekbe telhet, mire a csapat visszaszerzi borongó drukkerei bizalmát, noha egy 2006-os statisztika szerint még a Clevelandé volt a leghűségesebb szurkolótábor (e felmérés azt vizsgálta, az eredményekhez képest hány százalékos a stadionok telítettsége). Manapság ugyanis a permanens keserűség az úr Ohióban. Decemberben egy Paul Stark nevű rajongó gyászjelentésébe például bekerült, hogy „betegség miatti szenvedését csak súlyosbította a Browns reménytelen állapota”. S az alapszakasz befejezését követően sokan mások is felmondták a hűségesküt. „Lecserélni a tulajdonosokat, a vezetőséget, a szakmai stábot és a játékosokat!” „Cleveland szégyenei!”, „Hogy lehet Clevelandnek NFL-csapata?” „Idióták!” – szikráztak a nem éppen glaszékesztyűvel írt fricskák, ugyanakkor nem hiányzott a rózsaillattal átitatott gúny sem: „Ez a legkövetkezetesebb csapat az NFL történetében!” A komfortzónájukból kimozdítottak megjelentek a FirstEnergy Stadionban is. A Baltimore Ravens ellen papírzacskókat húztak a fejükre, amelyekre lebiggyesztett szájat rajzoltak, szemöldökmagasságban ezt pingálták fel: „Miért?”

A szombati napra pedig meghirdették a stadionhoz a „Tökéletes szezon parádéja 2.0” fedőnevű protestakciót. Az ötlet már novemberben felvetődött, amikor 0/12-es mutatóval volt elsüllyedőben a gárda. A szervezők akkor azt ígérték, ha váratlanul mégis becsúszna egy győzelem, az akcióra befolyó összes pénzt felajánlják valamely élelmiszergyűjtéssel foglalkozó helyi jótékonysági szervezet javára. A performansz hivatalos részét nem tervezték időrablóra: séta az Erie-tó partján álló stadion körül. Majd legott afterparty, „alkohol és vasakarat nélkül nem lehet túlélni a Browns szezonját” mottóval. Sokatmondó, hogy a szurkolói akció egyik támogatója az Exedrin fájdalomcsillapító volt; a gyógyszer gyártója 7683 dollárt adományozott a „Perfect Season 2.0” javára.

Hogy a jövő miként alakul, nehéz megtippelni. A kínos vergődés egyetlen haszna, hogy a 2018-as drafton az első négy választásból kettő a Clevelandet illeti meg. Nagy pózokban mostanság mindenesetre nincs hiány. Hue Jackson vezetőedző szezonzáró sajtótájékoztatóján már nyilvánosan bocsánatot kért azért, hogy nem sikerült győzelemre vezetnie a csapatot. Egyúttal jelezte, állja a szavát, s megmártózik az Erie-tóban, mivel ígérete ellenére a Browns nem tudta felülmúlni tavalyi 1/15-ös mérlegét.

A víz hőmérséklete egy-két fok körül van ezekben a napokban.