Liverpooli túlkínálat – Bobory Balázs publicisztikája

A PL-CÍMVÉDŐJE TÖBBRE VÁGYIK az előző idényben elért eredményeknél. Ezt mutatja a vörösök aktivitása a nyári átigazolási piacon, rekordot döntögettek költésben, persze ezzel együtt az eladási oldalon is szép bevételre tettek szert, de a liverpooliak transzferpolitikája egyértelműen olyan, ami azt mutatja, mindenképpen a 21-re hajtanak, ehhez húztak most lapot. Engedjük is el az üzletek gazdasági oldalát, úgyis csak idővel derül ki, hogy a svéd Alexander Isakért vagy a német Florian Wirtzért kifizetett kilenc számjegyű euróköteg valóban megtérül-e és sikerekben mutatkozik meg. A szakmai oldal sokkal érdekesebb talán, hiszen a Liverpool menedzsere, Arne Slot láthatóan jól működő rendszert borított, és a fogaskerekek még nem úgy érintkeznek egymással, hogy ne legyen néha zavar, kihagyás. 

De nézzük a legfontosabb sarokpontokat! 

A szakmai stáb egyértelműen a támadószekcióban és szárnyvédő poszton szeretett volna erősíteni. Erre hol a józan megfontolás, hol a kényszer vitte rá. Ha az utóbbival kezdem, Trent Alexander-Arnold lelépése után egyértelműen jobbhátvédet kellett igazolni, az angol válogatott játékosnak lejárt a szerződése, nem akart hosszabbítani nevelőklubjával és a Real Madridba távozott. Slot Connor Bradley-t talán még nem érezte elég érettnek, hogy stabilan elsőként a frontvonalba küldje, ezért jött Jeremie Frimpong a Leverkusentől, csak éppen arra nem számított senki, hogy már az évad elején mindketten sérülésekkel küzdenek majd, és ezért kényszermegoldáshoz kell nyúlni – de erről később… 

A másik nem tervezett veszteség természetesen Diogo Jota, aki a felkészülés előtt tragikus balesetben vesztette életét. S bár a Liverpool még a portugál támadó halála előtt szerződtette Hugo Ekitikét, és folyamatosan ostromolta közben Isakot is, valószínűleg Jota maradhatott volna Cody Gakpo alternatívájaként akkor is, ha mindkét center érkezik. Mindkettő érkezett, de azt sajnos már sohasem tudjuk meg, hogy Jota milyen szerepet kapott volna az együttesben.

Aztán jöjjenek a tervezett transzferek. Egyértelműnek tetszett, hogy az előző évadbeli labilis teljesítménye után Darwin Núneznek mennie kell, a támadó Luis Díaz és Jota mögé szorult a rangsorban, egyre bizonytalanabbá vált a kapu előtt – mondjuk az meglepetés, hogy 26 évesen nem egy elit ligát, hanem Szaúd-Arábiát választotta; ilyen az, amikor a pénz diktál és nem a szakmai becsvágy. Aztán nagy örömünkre a balhátvéd poszton is változtatni akart Arne Slot, a lassan klublegendának számító Andrew Robertson egyre több hibája és sebességvesztése sok fejfájást okozott, a görög Konsztandinosz Cimikasz sem tűnt biztos megoldásnak, így sikerült megkaparintani az előző idényben a Bournemouthban kiemelkedő teljesítményt nyújtó Kerkez Milost, aki az eddigi összes tétmérkőzésen kezdőként kapott szerepet, és úgy tűnik, sikerül felvennie az angol bajnok tempóját. 

A végére hagytam a neuralgikus pontot, Florian Wirtz megszerzését, amely eddig a nyár egyik melléfogásának látszik, bár az évadból ahhoz még nagyon kevés mérkőzés ment el ahhoz, hogy ítélkezni lehessen. A Leverkusenből érkező játékmester eddig finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szerény véleményem szerint az elmúlt idényben a Liverpool remek középpályájának is köszönhetően nyerte meg a bajnokságot, a Ryan Gravenberch, Alexis Mac Allister, Szoboszlai Dominik trióval. Ha nem is futballoztak mindig látványosan, segítségükkel a csapat dominált a mérkőzéseken, elképesztően erős volt a le- és visszatámadásban, nem mellesleg egy-egy kontra esetén is visszaértek, ráadásul stabilabbnak tűnt a védekezés, ezt az új évadban kapott gólok száma is mutatja. Wirtz más rendszerben játszott a német együttesben, az egy szem csatár mögött szervezhetett, míg most az esetek többségében hárman vannak előtte, sokkal nagyobb teher hárul rá a védekezésben. Ehhez jön a Premier League kegyetlen tempója, fizikalitása, amihez egyébként is nehéz hozzászokni, és úgy tűnik, Wirtz egyelőre csak őrlődik a Liverpool tízeseként, nagyon kevés a jó megoldása, kulcspassza, kapura lövése. Nem kérdés, hogy ebben vártak tőle többet az előző évadban a posztján szereplő Szoboszlainál, de nemhogy jobb, egyelőre sokkal rosszabb a támadójáték vele, mint nélküle volt. Hazabeszélek, de talán az elmúlt meccseken látszott, hogy a Dominik nemcsak védekezésben, hanem támadásban is kulcsszereplő ebben a csapatban. A legutóbbi idény Liverpoolja többet birtokolta a labdát, nagyobb nyomást tudott helyezni az ellenfelére, és gördülékenyebb, ötletesebb támadójátékkal rukkolt ki, ami nemcsak a mi fiunk érdeme volt, sokkal inkább úgy tetszik, jobban illettek egymáshoz a puzzle-darabok, kiegészítették egymást a labdarúgók. 

Erről talán most Mohammed Szalah tudna a legtöbbet mondani, aki látványosan szenved az új bajnokságban, aminek több oka is lehet. Rá számtalanszor mondhattuk, hogy önző, nem adja vissza a labdát a feladónak, de az biztos, hogy Szoboszlaival kiváló játékkapcsolata alakult ki az elmúlt két esztendőben. Honfitársunk besorolta magát a hierarchiába, szinte csak Szalahot tömte labdával, nem mellesleg sokkal több védekezőmunka alól mentesítette, mint jelenleg a pályán gyakrabban elkalandozó Wirtz, aki labdavesztéskor hiányzik a posztjáról. 

Slot akkor lenne bajban, ha jobbhátvédjei közül legalább az egyik remek formában lenne, de most még sem Frimpong, sem Bradley nem tud kilencven percet végighajtani. Az edző ilyenkor nyúl a keret legsokoldalúbb játékosához, Szoboszlaihoz, aki életében nem játszott még jobbhátvédet, de olyan a futballintelligenciája, fizikai állapota, gyorsasága, hogy egy pillanat alatt alkalmazkodott és világklasszis teljesítményt nyújtott az előző két meccsen. E produkciók bőven megmutatták, hogy Dominikot óriási hiba „elpazarolni” ezen a poszton, minden szempontból többet tudna a játékhoz hozzátenni 8-as vagy akár 10-es pozícióban, csak ezekben az esetekben a világbajnok Mac Alllisternek, illetve a több mint rengeteg pénzért szerződtetett Wirtznek kellene új szerepkört találni, és ez esetleg nem tenne jót az öltözői hangulatnak, a hierarchiának. 

Egyértelmű, hogy Slotnak kellemes, mégis esetenként homlokráncoló gondjai akadnak, de amíg a csapat megnyeri a mérkőzéseket, rossz húzás nem létezik. Isak megszerzésével tényleg bombaerősnek tűnik a csapat, kerete mélységét tekintve is alkalmas arra, hogy végigérjen az erőltetett meneten, megvédje a címét és a Bajnokok Ligájában se hasaljon el a nyolcaddöntőnél, bárki is az ellenfél. A menedzsernek viszont sokkal többet kell gondolkodnia, pedagógusként viselkednie, mert lesznek érdeksérelmek, ebből fakadó sértődések, feszültségek, hiába hosszú az idény és rotálni kell. Nekünk, magyaroknak nem lehet eddig okunk panaszra, Szoboszlai és Kerkez meghatározó, előbbi talán már nélkülözhetetlen játékos, és persze ott van Pécsi Ármin, aki a legjobb helyen szerez rutint, csiszolja tovább a tudását. 

A válogatott vb-selejtezői után pedig már okosabbak leszünk abban, hogy a liverpooli szakmai stáb hogyan oldja meg a túlkínálatot, az évadot bomba formában és gólerősen kezdő Ekitiké rögtön Isak mögé szorul-e majd, illetve Wirtz halvány teljesítménye meddig jogosítja fel őt arra, hogy kezében tartsa a karmesteri pálcát. A mi fiaink köszönik, jól vannak, a múlt hétvégén róluk beszélt mindenki az Arsenal legyőzése után, a józan ész szerint nem kell attól tartaniuk, hogy a közeljövőben kispadra kerülnek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!