„Délután egy pillanatot sem aludtam, mert csak a versenyre koncentráltam – nyilatkozta Hosszú. – Nem akartam magam beleélni a világcsúcs-döntésbe, nehogy ez túlzottan elvigye a gondolataimat. Azt persze sejtettem, hogy nyerek, de ebbe sem akartam túlzottan belelovalni magam, mert ez mégiscsak egy világbajnoki döntő. Magára az úszásra egyáltalán nem emlékszem – ami egyértelműen mutatja, hogy ez jó volt, mert ez akkor van, amikor tényleg ki tudod zárni a külvilágot teljesen, és tényleg kiadsz mindent magadból. Az utolsó húsz-huszonöt méter van meg, mert akkor kezdett nagyon fájni mindenem, de a lényeg, hogy azért csak jött a fal.”
„Számomra a világcsúcs a csúcs. Az, hogy nálam gyorsabban senki sem úszott még az adott távon. Ez többet jelent az aranyérmeknél is. Rövid pályán már úsztam, de ötvenes medencében még nem, ezért jelent ez különösen sokat – ráadásul egy olyan cápadresszes csúcsot sikerült megdöntenem, amire 2009-ben azt mondták, valószínűleg soha, vagy csak évtizedek után fogják megjavítani. Most végre beleélhetem magam abba, amikor valaki elmondhatja magáról: egy varázslatos álma teljesült.”
Hosszú Katinka egyre közelebb került a cápadresszes csúcsok egyik „ledurvábbikához”, Ariana Kukors 2009-ben úszott, 2:06.15-ös római idejéhez: vasárnap délután már csupán hét tizedre volt tőle. Persze a „piros vonalat” így is nehéz volt megverni, a döntőben mégis óriási fölénnyel győzött, és végül 3 századdal tudta megjavítani a csúcsot.
Hetedik világbajnokságáról sem megy haza üres kézzel Cseh László, ami történelmi teljesítmény: ilyenre még soha, senki nem volt képes az úszósport történetében. Ez volt a 10. érme, amivel az európaiak közül beérte Pieter van den Hoogenbandot, és már csak Alexander Popov (11) és Michael Gross (13) áll előtte. Ráadásul egyértelmű, hogy a magyar világklasszis úgymond csak „előkarácsonyozott”, hiszen 50 pillangón egyáltalán nem volt tervbe véve a dobogó. Ha Lacinak hasonlóan jól kijön a fal, mint egy napja, akkor második is lehetett volna 23.06-os idejével – de így, a 23.15-tel megszerzett bronzra sem panaszkodott.
„Úsztam én már ezerféle számot, de igazából a mai napig nem tudom, hogyan kell egy jó ötvenes sprintet leúszni, mert ez annyira távol áll tőlem – mondta Cseh László. – A rajtom állítólag megint a leglassabb volt, bár szerintem még mindig jobb, mint a tegnapi – és szerintem a fal sem jött ki olyan jól, nagyjából ennek tudható be, miért nem sikerült jobbat úsznom, netán 23 alá mennem, amit egyébként szerettem volna. Ez az egész egy kirándulás volt, ami persze igen jól sikerült. Az éremnek nagyon örülök, de annak még jobban, hogy megkaptam a visszaigazolást: jó formában vagyok, megvan a sebességem, az pedig a kétszázon sem árt, ha az ember azért tud haladni.”
