Kiss Nikolett (balra) és Kovacsics Anikó (jobbra) a siófoki felkészülési mérkőzések után Tokióban, a csoportkörben is megküzdhet az Ana Rodrigues Belo vezérelte brazil válogatottat
(Fotó: Dömötör Csaba)


TIZENHÁROM ÉV, KÉT OLIMPIA

Pontosan ennyi maradt ki női kézilabda-válogatottunknak, amióta 2008-ban Pekingben negyedik helyen zárt Hajdu János csapata, és rendkívül közel járt a bravúrhoz, hogy érmet szerezzen.

Az azóta eltelt tizenhárom esztendőben – döntse el a kedves olvasó, hogy ez szerencsés vagy szerencsétlen szám ebben az esetben – sok minden megváltozott, természetesen már más dirigál a kispadról, a keretben egyetlen olyan játékos maradt (Tomori Zsuzsanna), aki Kínában is pályára lépett, de legfőképpen a játék lett más, alakult át, a magyar válogatott pedig kevésbé vérmes reményekkel futhat neki a játékoknak.

Az utóbbi megállapítás egyáltalán nem pesszimizmusból fakad, csak az elmúlt évek tapasztalatai, eredményei egyszerűen nem predesztinálják Elek Gábor együttesét arra, hogy bátran ki lehessen jelenteni: nemzeti csapatunk újra éremközelbe kerülhet. Ettől függetlenül egy női csapatsortágban zajló eseményen bármi előfordulhat – természetesen az is, hogy a mieinknek kijön a lépés, borítják a papírformát, és emlékezetes szerepléssel és eredménnyel rukkolnak ki.

NINCS VILÁGKLASSZISUNK

Ha a tizenhárom évvel ezelőtti csapatunkra gondolunk, nyilvánvalóan az első szembeötlő tény, hogy világsztárok húzták a szekeret Pekingben. Pálinger Katalin és a Pekingben az olimpiai góllövőlistán 49 találattal a második helyen végző Görbicz Anita is karrierje legszebb időszakát élte, és mellettük csillogott többek között Tóth Tímea, Ferling Bernadett, a torna All Star-csapatába is beválasztott balszélső, Vérten Orsolya és az akkori legnagyobb ifjú reménységünk, a mindössze 21 éves Tomori Zsuzsanna. Ha a tokiói olimpiára készülő névsorra ránézünk, konstatálhatjuk, hogy tele a keret jó játékosokkal, akik esetenként a Bajnokok Ligájában is kimagasló teljesítményre képesek, de konstans módon mégsem tartják őket számon a legszűkebb elitben saját posztjukon.

A 2008-as játékokon Hajdu János a tornát megelőzően sok problémával küzdött, leginkább azért fájt a feje, mert a csapat vezére, esze, Görbicz Anita nem sokkal a rajt előtt háztartási balesetet szenvedett, leforrázta a lábát, az orvosok pedig jó esetben is háromhetes felépülési időt jósoltak neki. A győri irányító aztán már az első meccsen szerepet kapott a svédek elleni diadal alkalmával, és hét góljával sokat tett a sikerért. Aztán a brazilok elleni mérkőzést épphogy döntetlenre mentettük Tomori Zsuzsanna szabaddobásból elért góljával, a kiváló erőkből álló németeket pedig egy góllal vertük meg. Ezt követően viszont gyorsan jött két nagy pofon az oroszoktól és a dél-koreaiaktól, és a magyar csapatról joggal gondoltuk, hogy kételkedik az olimpiai aranyéremre aspiráló románok negyeddöntős legyőzésében. Végül katartikus élménnyé vált a Tadici-csapat ellen vívott mérkőzés, 34–30-ra nyertek a mieink, és így kerültek az elődöntőbe, amelyet végül két góllal buktak el az oroszok ellen, a bronzért vívott meccsen pedig óriási ellenszélben nem lehetett legyőzni a koreaiakat.

A válogatottban az ötkarikás edzőmeccseken bemutatkozó debreceni beállónak, Bordás Rékának (balra) is irányt mutat Tokióban Elek Gábor szövetségi kapitány
(Fotó: Török Attila)

 

EGYSÉGBEN AZ ERŐ

Ezzel együtt az már tizenhárom éve sem volt másként, hogy nagyjából hasonló erősségű csapatok esetében ki-ki meccsen a pillanatnyi forma, a felkészültség, a hangulat, esetleg a szerencse dönt. Vagy éppen a csapategység és ezen a téren úgy tűnik, nem áll rosszul tokiói együttesünk. Ha a decemberi Európa-bajnokság után kellett volna elemezni ezen a téren Elek Gábor – és akkor még a mellérendelt Danyi Gábor – együttesét, akkor nem mertük volna biztosan állítani, hogy tökéletes az összhang, és minden pillanat felhőtlen az öltözőben. A kontinensviadalon egy-egy jó teljesítményt érthetetlen összeomlás és apátia követett, egy mentálisan erős válogatottra pedig nem jellemző a hullámzás. Persze Elek Gáborék azt sem felejtették el hangsúlyozni akkor, hogy a pandémia miatt szinte egy év után összeálló válogatottal az Eb-t mindenféle szempontból kísérletezésre is használják, mert a legfontosabb cél természetesen már akkor is az olimpiai részvétel kiharcolása volt.

Márciusban, már a győri olimpiai selejtezőtornán érezhető volt, hogy egy másik magyar csapatot látunk majd. A lányok nem a levegőbe beszéltek a viadal előtt, hogy mentálisan sokkal erősebbek lesznek, és nem befolyásolják őket annyira a korábbi kudarcok vagy sikerek. A kazahokat úgy győzte le az együttes, ahogy kell, megingás és kérdés nélkül, hogy aztán a második összecsapáson, a legnagyobb rivális szerbek ellen az utóbbi évek egyik legjobb játékával lényegében kiharcolja a tokiói szereplést. Annak a győzelemnek hatással kell lennie a szombaton kezdődő torna összecsapásaira is, a magyar lányoknak el kell felejteniük, hogy bármelyik csapat ellen esélytelenek, vagy egy esetleges rosszabb meccsperiódus után ne lennének képesek felállni.

MEGVÁLTOZOTT JÁTÉK

Nehéz lenne a 2008-as és a 2021-es csapatot összevetni, miközben nyilvánvaló különbség, hogy annak idején Pálingertől és Görbicztől rettegett a fél világ. A széleken akkor és most is biztos kezű játékosaink voltak, vannak, talán belső posztokon és beállóban lehetett akkor stabilabb teljesítményre számítani. A játék viszont más lett, most sokkal nagyobb a fizikai küzdelem, óriási a tempó és a rohanás, sebesség nélkül képtelenség győzni. A specialisták szerepe csökkent, így maradt le Tokióról például a Ferencváros átlövője, Csiszár-Szekeres Klára, aki az elmúlt években fontos szereplője volt a védekezésnek, viszont az egyéb világversenyekhez képest az olimpiára szűkebb keretet lehet nevezni, így előnyben voltak azok, akik a pálya mindkét felén meghatározó teljesítményre képesek. Lukács Viktória személyében egy klasszikus jobbszélsővel vágunk neki szombaton a tornának, az ő tehermentesítése az átlövő Klujber Katrinra vár, így spórolt ezen a poszton Elek Gábor kapitány. A jelenlegi válogatott legnagyobb erénye tényleg az az összetartás, egymásért küzdés lehet, amit az elmúlt mérkőzéseken láttunk tőlük, és persze azért Szöllősi-Zácsik Szandra, Klujber, Lukács vagy éppen a vállsérüléséből három hónap után visszatérő Kovacsics Anikó képes megszórni az ellenfelet.

2008-hoz hasonlóan Tomori Zsuzsanna Tokióban is összefut az oroszokkal (Fotó: Czagány Balázs)

 

Ami nyilvánvaló, hogy sohasem került olyan nehéz csoportba az olimpián magyar csapat, mint a mostani. Amíg 2008-ban szinte biztosra vehettük, hogy nemzeti együttesünk minimum a legjobb nyolcba kerül, addig az előttünk álló viadalon már szép eredménynek tartanánk a negyeddöntős szereplést. A hatosunkban nincs olyan ellenfél, amely ellen borítékolható a két pont megszerzése, a legnagyobb esély a sikerre a brazilok – őket kétszer is legyőztük a felkészülés során Siófokon –, a svédek és talán a spanyolok ellen van. Ellenben egy jól sikerült csoportkörös szereplés azt is jelenthetné, hogy a másik oldalról könnyebb ellenféllel kerülünk össze a négy közé jutásért, vagyis onnantól már lehetne álmodozni...

LESZ, AKI SEGÍT

A kilencvenes évek közepétől az új évezred első évtizedének végéig a magyar női kézilabdázás mindig ott volt az elitben, ennek köszönhetően a 2008-as csapat is azzal a teherrel utazott Pekingbe, hogy nagyot kell alkotnia. Ezt a terhet a mostani csapatnak nem kell cipelnie, talán a közvélemény is elégedett lenne azzal, ha a nyolc között zárna az Elek-csapat. A legutóbbi olimpia óta eltelt 13 év viszont azt is tudatosíthatja a lányokban, hogy nem mindennap juthat el magyar kézilabdázó az ötkarikás játékokra, ez pedig kiváló dopping lehet, de béklyót is köthet a lábakra. Csak reméljük, hogy Kovacsicsékat feldobja a tokiói szereplés lehetősége, és emlékezetessé varázsolják a játékokat a maguk, és ezzel együtt az összes magyar kézilabda-szurkoló számára.

Segítségük lesz a padról is. A 2008-as válogatott világklasszisa, vezére, Görbicz Anita most a szakmai stáb tagjaként tudja megosztani tapasztalatait, és biztosan lesz olyan észrevétele, amellyel nagyot lendíthet a Tomori kivételével olimpián „első bálozó” magyar játékosok teljesítményén.

Sydneyben ezüstérem lett a vége (Fotó: MTI)
Az aranyérem még hiányzik a kollekcióból
1976, Montreal
Először szerepelt a női kézilabdatorna az olimpia programján, és ezt a magyar válogatott rögtön bronzéremmel ünnepelte meg. Török Bódog együttese a hatcsapatos tornán simán verte meg Japánt, Kanadát és Romániát is, valamint döntetlenre végzett az NDK együttesével. Egyedül a későbbi olimpiai bajnok szovjetektől kapott ki csapatunk, s zárt a harmadik helyen.
1980, Moszkva
Egy hellyel hátrébb, a 4. helyen végeztek a mieink, de jóval kevesebb sikerélménnyel tértek haza, hiszen a négy évvel korábbi tornához hasonló lebonyolítás során egyedül Kongót verték meg és még egy döntetlenre voltak képesek a csehszlovákokkal, a szovjetek – akik persze megint megnyerték a tornát –, a jugoszlávok és a keletnémetek jobbnak bizonyultak.
1996, Atlanta
Hosszú szünet után tért vissza a magyar válogatott az olimpiai tornára, az 1995-ös világbajnoki ezüstérem megszerzése után esélyesként. Négyes csoportunkban Kínát és az Egyesült Államokat nem volt nehéz megelőzni, a dánok elleni vereség után viszont Dél-Koreával kellett elődöntőzni, az ellenfél átrohant Laurencz László együttesén. A mieinknek helyén volt a szívük, s megnyerték a norvégok elleni bronzcsatát.
2000, Sydney
Ezt a tornát – legalábbis a végkifejletet – nemzeti sorscsapásként élte meg minden magyar szurkoló. Mocsai Lajos csapata a világ legjobbjaként tündökölt 46 percig a döntőben és hat góllal vezetett a dánok ellen, hogy aztán érthetetlen módon leblokkoljon, és tíz góllal elveszítse az utolsó 14 percet. Fájó, mégis gyönyörű emlék, nem beszélve arról, most mennyire örülnénk egy olimpiai ezüstéremnek...
2004, Athén
Görögországban nem bírta elviselni az esélyesség terhét a magyar válogatott. A 2003-as vb-ezüstérmes csapat ugyan hétből öt mérkőzést megnyert Athénban, de a két legfontosabbat elveszítette. Először az ötös csoport „döntőjét” az ukránok ellen, aztán a világbajnoki döntő „visszavágóját” a franciákkal szemben. Az ötödik hely megszerzése aztán kötelező feladat volt, a szájíz mégis keserű maradt.
2008, Peking
Nem volt egyszerű a magyar csapat útja a legjobb négyig, de a románok elleni nyolcaddöntőt nehéz elfelejteni. A magyar csapat erre az összecsapásra tartogatta legjobb formáját, és legyőzte papíron esélyesebb ellenfelét. A világbajnok oroszok ellen is volt esély az elődöntőben, de hiába kapott csak 22 gólt, 20 szerzettel nem győzhetett. A bronzmérkőzésen aztán a játékvezetők megtolták Dél-Korea szekerét, így úszott el a medália.
Görbicz Anita orosz szorításban a pekingi játékokon (Fotó: Czagány Balázs)
LAPUNK SZAKÉRTŐJE SZERINT NEHÉZ JÓSOLNI TOKIÓRA
Siti Beáta: „Remélem, megélik ezt a csodát, és szárnyalni fognak”
A tokiói olimpia alatt, a magyar női kézilabda-válogatott mérkőzései és – remélhetőleg minél hosszabb – menetelése során lapunk állandó szakértője Siti Beáta lesz. A korábbi 135-szörös válogatott, Bajnokok Ligája-, KEK- és háromszoros EHF-kupa-győztes klasszis a világbajnoki ezüst- és az Európa-bajnoki aranyérem mellett 1996-ban Atlantában a harmadik, 2000-ben Sydneyben pedig a második helyen végzett a csapattal az olimpián, így ha valaki, ő tudja, milyen az ötkarikás érzés.
„Sírva álltam az ötkarikás dobogón, Sydneyben azokban a percekben csalódásként éltük meg az ezüstérmet, nagyjából minden magyar emberrel együtt    – tekintett vissza Siti, aki az elmúlt évtizedben két részletben – a norvég Karl Erik Böhn és a dán Kim Rasmussen segítőjeként – összesen hat évig másodedzőként is dolgozott a női válogatott mellett.  – De néhány órával a döntő után már azt mondogattuk magunknak: ha a tizenkét hetes olimpiai felkészülés kezdetén azt mondták volna nekünk, hogy döntőt játszunk, a feneküket vertük volna a földhöz örömünkben. Nem gondoltuk volna, hogy a fináléig el fogunk jutni.”
Siti leszögezte, mivel lement a londoni és a riói olimpia női kézilabdatornája a mieink nélkül, így az előző két játékokon nem is érintette meg igazán az olimpia szellemisége, de most újra lesz kiért szorítani.
„Néztem a felvételeket az eskütételről, a Tokióba indulásról, és borzongtam, sok-sok év után először fogott el az az érzés, hogy itt egy újabb olimpia   – mondta a korábbi remek irányító.   – Ez ugyanakkor más jellegű lesz, mint amit én is átéltem korábban. A csajok nyilván megszokták a nézők nélküli meccseket az elmúlt másfél évben, mégsem tudom, hogy szurkolók híján mennyire érzik át, hogy egy olimpia tényleg más, mint a többi nagy torna. De ez csak külsőség, nyilván nem ez lesz a mérvadó. Bízom benne, hogy a már olimpiát megjárt Tomori Zsuzsi és Görbicz Anita, ha kell, tud segíteni a többieknek.”
Siti Beáta szerint nagyon nehéz jósolni és megítélni az erőviszonyokat, főleg, hogy igen nehéz csoportba kerültek a mieink Tokióban.
„A franciáknál a formaidőzítés csúsztatva történik egy-egy világversenyen, ilyen szempontból még szerencsés is lehet, hogy velük kezd a magyar válogatott, bár messze nem a francia a legkönnyebb falat a hatosunkban. A brazilok elleni két felkészülési meccs alapvetően pozitív élmény, de nem lehet kiindulási alap. Mindenesetre nálam a brazil csapat abszolút a verhető kategóriába tartozik. Az oroszok játékstílusa általában nehezebben fekszik nekünk, kérdés, mennyire nyitják meg a védekezésüket, bár Szöllősi-Zácsik Szandra révén a távoli zónákból is eredményesek lehetünk. Az oroszok rakkolósak, viszont technikásak is, fizikailag is ott vannak a legjobbak között, és minőségi cseréket tudnak pályára küldeni. Lehet, hogy ki-ki meccs lesz az ellenük vívott, és borzasztó nehéz lesz a pontszerzés. Meglátjuk, mert volt már olyan, hogy úgy mentünk neki egy meccsnek, hogy esélyünk sincs, aztán kiderült, hogy mégis.”
Hosszú idő, a 2008-as pekingi seregszemle után jutott ki a válogatott újra a játékokra, éppen ezért Siti bízik benne, hogy ez felszabadultságot, plusz érzelmi töltetet és adrenalinlöketet adhat, amit a pályára is kivisznek a játékosok.
„A fiataloknak egy csoda, hogy ott lehetnek az olimpián, amikor én még a juniorválogatott tornákon találkoztam velük, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elérhetik ezt a szintet, egyáltalán a felnőttválogatottságot. Reménykedem, hogy ezt a csodát megélik és szárnyalni fognak, hiszen ez egyszeri, óriási lehetőség.”
A FOTÓRA KATTINTVA NAGYOBB MÉRETBEN IS MEGTEKINTHETŐ!
FONTOS TUDNIVALÓK
A NŐI VÁLOGATOTT OLIMPIAI KERETE 
  Kapusok:   Bíró Blanka, Janurik Kinga (mindkettő FTC-Rail Cargo Hungaria).   Jobbszélső:    Lukács Viktória (Győri Audi ETO KC). Jobbátlövők:   Kiss Nikolett, Tomori Zsuzsanna (mindkettő Siófok KC), Klujber Katrin (FTC).  Irányítók:   Kovacsics Anikó, Szucsánszki Zita (mindkettő FTC), Vámos Petra (DVSC Schaeffler). Beállók:    Bordás Réka (DVSC), Kisfaludy Anett (FTC).  Balátlövők:    Háfra Noémi (FTC), Szöllősi-Zácsik Szandra (MTK Budapest). Balszélsők:  Márton Gréta, Schatzl Nadine (mindkettő FTC). Tartalékok (sérülés esetén nevezhetőek be):    Szikora Melinda (kapus, Siófok), Helembai Fanny (beálló, Váci NKSE). A játékosoknál az előző idénybeli klubjukat tüntettük fel.

OLIMPIA, TOKIÓ  
  A női kézilabdatorna csoportjai. A-csoport:    Hollandia, Montenegró, Norvégia, Japán, Dél-Korea, Angola.   B-csoport:    Spanyolország, Orosz csapat, MAGYARORSZÁG, Svédország, Franciaország, Brazília
A MAGYAR VÁLOGATOTT CSOPORTMÉRKŐZÉSEI AZ OLIMPIÁN     
Július 25.:    –Franciaország, 14.30
Július 27.:    –Brazília, 4
 Július 29.:    –Orosz csapat, 12.30
 Július 31.:    –Spanyolország, 12.30
 Augusztus 2.:     –Svédország, 9.15
A csoportokból az első négy helyezett jut tovább.

A TOVÁBBI PROGRAM 
  Negyeddöntők. Augusztus 4.:   2.30, 6.15, 10, 13.45.  Elődöntők. Augusztus 6.:    10, 14.   A 3. helyért. Augusztus 8.:   4.  Döntő. Augusztus 8.:   8
Az időpontok magyar idő szerint értendőek.

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Kovács Erika, Nedelykov Tamás, Szűcs András (szöveg), Mirkó István, Tumbász Hédi (fotó)