Dél-Korea ellen négygólos győzelemmel folytatta a vb-szereplést a magyar válogatott

JÉGKORONG
DIVÍZIÓ I/A-VB (Bolzano)
2. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–DÉL-KOREA 6–2 (2–1, 4–0, 0–1)
Bolzano, 1450 néző. V: Zrnic (szlovén),  Frandsen (dán) – Laguzov (német), Niityla (finn)
MAGYARORSZÁG: BÁLIZS – Stipsicz 1, Fejes / Szabó B. (2), H. Nilsson (1) / Garát, Ortenszky (1) / Kiss R. (1), Hadobás – Varga B. (1), Hári J. (1), Sofron 1 (1) / ERDÉLY CS. 2, Sebők 1 (1), Papp (2) / Nemes, Sárpátki, Galló / MIHÁLY 1, Németh K., Terbócs (1). Szövetségi kapitány: Don MacAdam
DÉL-KOREA: Ha Dzsung Ho (Lee Jeong Szeung) – Li Don Ku, Oh In Gjo / Nam Hi Du, Li Szeung Dzsae (1) / Dzsi Hjo Szeok, Kong Ju Csan / Li Dzsu Hjung, Li Min Dzsae – Li Csong Min, Kim Szang Vok (1), Kang Jun Szeok / Bae Szang Ho, Dzseon Dzsung Vu, Kim Geon Vu / Ahn Dzsin Hui, Li Jung Dzsun 1, Sin Szang Hun 1 (1) / Pak Dzsin Kju, Kim Szi Hvan (1), Kim Szang Jeob. Szövetségi kapitány: Kim Vu Dzsae
Kapura lövések: 31–33
Emberelőny-kihasználás: 5/1, ill. 3/1
Fegyelmi büntetések: végleges fegyelmi (Pak Dzsin Kju, ill. Sofron István)
MESTERMÉRLEG
Don MacAdam: – Az eredmény azt sugallhatja, hogy könnyű meccs volt, de ez nem igaz. Nagyjából három perc alatt ugyanennyi gólt ütöttünk, de a többi ötvenhét perc igazi csatát hozott. Az emberelőnyünknek még mindig javulnia kell, Bálizs Bencével viszont nagyon elégedett vagyok, és a védelmünk is úgy mozgatta a korongot, ahogy szerettem volna. A támadóink, főleg Erdély fergetegesen használták ki a sebességüket.
Kim Vu Dzsae: – Könnyű gólokat engedtünk a magyaroknak, a kapusunk nem tűnt felkészültnek, az övékkel szemben. Ez jelentette a legnagyobb különbséget. Szervezettebbnek kell lennünk, és semmilyen körülmények között sem adhatjuk fel a harcot.

ÖSSZEFOGLALÓ

Sokkal hamarabb úszott el Bálizs Bence shutoutja a divízió 1/A-világbajnokság Magyarország–Dél-Korea mérkőzésén, mint Japán ellen – akkor a harmadik harmadban meglehetősen balszerencsés gólt kaptak a mieink, ezúttal másfél perc sem telt el, és egy, a kapu mögül visszatett korongot Li Jung Dzsun lőtt rá, nem túl erősen, de olyan közelről, hogy nem számított, Bálizs lába között becsusszant a kapuba.

A válogatottunk nem jött zavarba, válaszként beszorította az ázsiaiakat. A nyomás góllá nem ért, viszont Pak Dzsin Kju elvesztette a fonalat, és végleges kiállítást érő módon tarolta le Mihály Ákost, a fejét találta el. Szerencsére a csatár tudta folytatni, és az ezt követő öt emberelőnyös perc is magyar helyzetek sorával telt, a korong csak nem akart a hálóban kikötni. Egészen a 14. percig, amikor Papp Kristóf és Erdély Csanád csaknem lemásolta a távol-keletiek gólját, annyi különbséggel, hogy a csapatkapitányunk a rövidbe bombázott.

„Ez az!!!” – tört ki Erdélyből a felgyülemlett feszültség, nem véletlenül, hiszen ha sokáig nem érik góllá a mezőnyfölény, minden csapat hajlamos görcsössé válni.

Az egyenlítés jobban megtörte a magyarok lendületét, mint a kapott gól, a következő perceket fantáziátlan, hamar elhaló korongkihozatali kísérletek és felelőtlenül, többször veszélyes helyen elszórt pakkok jellemezték.

Szerencsére nem sokáig, a japánok ellen gólt szerző Varga Balázs okosan vitte be a támadóharmadba a korongot, és türelmesen megvárta, míg tökéletes passzt tálalhat Sofron István elé. Ő pedig gyönyörű lövőcsellel megbolondította Li Don Kut, majd kipúpozta a hálót. Olyan mesterien kivitelezett volt az első mozzanattól az utolsóig, hogy a nyíltan – és érthetően – a dél-koreaiaknak szurkoló olasz újságíró kollégák is megtapsolták.

A második harmad olyan pazarul sikerült, amilyen pocsékul indult, egy újabb eladott korongból Li Csong Min lépett el, de Bálizs ziccerben kétszer is hárított. Ezt követően ízekre szedtük az ázsiaiakat. Mihály újabb fórt harcolt ki, amivel már éltek a mieink, Sofron István, Hári János és Stipsicz Bence kedvükre adogatták körbe a koreai rombuszt, végül utóbbi előtt nyílt meg folyosó, és kettőre növelte az előnyünket. Három percre rá a távol-keletiek még azt reklamálták – helytelenül –,  hogy a kispadra lekorcsolyázó Hári beleért a korongba, eközben Sebők Balázs a kék vonalról alaposan megnézhette, hova lő. Ellentétben Ha Dzsung Hóval, a kapus előtt ugyanis Erdély Csanád tanárian takart, az olló pedig egyre csak nyílt. Fél perc sem telt el, és Ortenszky Tamás kerülte meg a védőjét, majd Mihály elé tette vissza a korongot, neki már csak az üresen tátongó kaput kellett eltalálnia – eltalálta.

Grundzsargonnal élve Dél-Korea szövetségi kapitánya ekkor kiáltott új a húst, beküldte Li Jon Szungot, csak hogy két percre rá Erdély duplázzon. Megint Papp játszotta vissza a kapu mögül a korongot, ezúttal a csapatkapitánynak a kipattanót kellett bekotornia.

A dél-koreaiak is érezték, ez a hajó elúszott, és próbálták a frusztrációjukat levezetni a mieinken, keresetlen odaszúrkálások, provokációk tömkelegét mutatták be. Erdély a ljubljanai vb után megint mesterhármast szerezhetett volna, de amint kiugrott a védők között, Li Dzsu Hjung hátulról a lábaira vetette magát – amerikai futballban dicsérték volna, jégkorongban viszont magyar büntető járt érte. Más kérdés, hogy egy kisbüntetés jobban jött volna a mieinknek (főleg, hogy Erdély kihagyta), hiszen mindez emberhátrányban történt…

Az állás ellenére a harmadikban is hajtott a válogatottunk, csak öt perc után Sofront térdelésért véglegesen kiállították, ezt követően roncsderbihangulat uralkodott el. Nyilván megemlítendő, hogy a hosszú fór alatt Sin Szang Hun szépített, de ennek a gólnak igazán már senki sem tudott örülni, ahogyan az utolsó tíz perc összességében értelmetlen, kiállításokkal adok-kapokjának sem.

A lényeg a lényeg: a második meccsünket is megnyertük a világbajnokságon, ezúttal 13 (!) különböző játékosunk szerzett pontot, és szerdán az eddig két 1–6-os vereséget szenvedő Románia ellen kiváló helyzetbe hozhatjuk magunkat a feljutás szempontjából.

KORÁBBAN
Szlovénia–Románia 6–1
KÉSŐBB
19.30: Olaszország–Japán (Tv: Sport1)

PERCRŐL PERCRE