ALAPVONAL. Kocsis Sándor, aki tündökölt, előbb csapatát, aztán hazáját, majd életét veszítette el – s lelke békéjét nem találta soha. Legyen e békesség övé mindörökre, magyar földön – Puskás Ferenc mellett – pihenve immár!

ALAPVONAL. A kérdés jó tempóban, úgy tetszik, néha igenis föltehető, ám ha a réveteg siránkozás, a sehova sem vezető düh vagy a felelősséget elhárító terméketlen nosztalgia – amolyan „önfertőzés”, ahogy Balczó András mondja – alkalma lesz az egész, akkor szigorúan kerülendő!

ALAPVONAL. A mámor-hisztéria dimenzió irdatlan szélességét a magyar futball egyik hozzáállásbéli rákfenéjének gondolom.

ALAPVONAL. Most, hogy Kopasz Bálint azt mondja, erre az utolsó kétszázra készítette föl elméjét, lelkét, szervezetét, s hogy semmit, de semmit sem hallott, hogy különleges érzés kerítette hatalmába, s csak a célt látta – nos, mintha szóról szóra Hesz Mihályt hallanám.

ALAPVONAL. Majd egy döbbenetes mondatot ejt ki Milák Kristóf, a csapat hazai fogadásakor. »Nem nekem kell hajszolni az időt, az időnek kell hozzám jönnie«.

ALAPVONAL. Kéne egy „teljesen” zalai bajnok végre nekünk. Lesz-e? Major Veronika hozzáállásán nem múlik, ez bizonyos!

ALAPVONAL. A hivatkozási alap az 1894. június 23-án kelt, a NOB megalakulását is jelentő párizsi határozat volt, aminek értelmében bármely rendkívüli fizikai teljesítményért aranyérem adható.

ALAPVONAL. A szakmai mutatókon túl futballunk azt a tradícióhoz kötődő mentális-morális kiállását, közegét veszítette el ugyanis, ami az ő hozzáállásában fölvillan még.

ALAPVONAL. Élnek idősödő labdabolondok, akik hiszik, ha Varga nem lép le, ha Albert nem sérül meg – pontosan ma ötven éve –, futballunk históriája másképp alakul. Úgy vélem, a lényegi tendenciákra nézve nemigen alakult volna másképp.

ALAPVONAL. Tisztelettel hallgatnak általában, kérdésekre is válaszolok, egyvalamit szoktam kérni a közönségtől: hogyan lenne jobb, régi fényében tündöklő futballunk, ezt senki se kérdezze meg.

ALAPVONAL. Mi lenne, ha a javadalmazáskor figyelembe vennék, ki hány olimpián győzött (nyert érmet). Az a bajnok, aki egymás után háromszor diadalmaskodik, hadd legyen kissé több a szememben, mint aki egy játékokon szerez hármat.

ALAPVONAL. Senna már pihen, árnyékban, csendben. Sírkövén a felirat: „Semmi sem választhat el Isten szeretetétől”, de miről is szól az a sokaknak oly ellenállhatatlanul vonzó motorzümmögés?

ALAPVONAL. Hosszú Katinka Rio legeredményesebb magyarja reményeink (egyik) zászlóshajója Tokióban, s ha ott is sikerrel jár, csodálatunkra lesz érdemes.

ALAPVONAL. A szurkoló még hisztérikusabb, az illetékes (játékostól menedzseren át a vezetőig) még titkolózóbb lesz, akad, aki kimondja nyíltan: nálunk erről nem szokás beszélni (mármint pénzösszegről).

ALAPVONAL. Az atlétika és a futball törvénye nem összevethető, ám az emlékezetes tett következménye itt is ugyanúgy képes befolyásolni életeket, sőt – mivel a foci nehezebben mérhető, a reá IRÁNYUló figyelem MEG túltesz mindenen – TALÁN még inkább.

ALAPVONAL. Nincs megállás, a mókuskerék forog tovább, a végletekig vitt »kollektív önzés« – a klubért való küzdésre hivatkozás álorcájában! – valóban egyéni sporttá zülleszti a futballt.

ALAPVONAL. Végh Antal éppúgy a szocializmus egyik furfangos szelepe volt, ahogy a műfajában nála klasszisokkal tehetségesebb Hofi Géza is. Még az sem véletlen tán, hogy Hofi a futballt mint témát vele egy időben »találta meg«.

ALAPVONAL. Akkor tizenkilenc éves fiamnak elmondtam a titkot, július 7-én este, a balatonakali állomás melletti sörözőben, a tó átúszása után – csak ő indult – Azt, hogy az úszó Risztov Éva 10 kilométeres nyílt vízi győzelmére gondolok, de úgy emlékszem, meg is bántam, hátha »locsogásom« dönti romba a reményt

ALAPVONAL. Sebes 1954. július 5-i őszinteségét szerintem a hazatérés során tapasztaltak – no meg a gyarló természete – változtatták meg. Emlékszem, el-elcsuklott a hangja, ha a vb-döntő szóba került, de saját hibájáról nem volt hajlandó beszélni többet.

ALAPVONAL. Amikor a labdarúgásra csodálkoztam, egy dolgot képtelen voltam fölfogni tízévesen. Miért gúnyolja a győztes a vesztest mámorosan, miért nem vigasztaló szóval közeledik felé?