ALAPVONAL. Görcs volt a játékosban, s görcs a tehetetlen szurkolóban is, aki minden jelből véleménye igazolását olvasta ki, hite és identitása eggyé vált, amit elvenni tőle nem lehetett.

ALAPVONAL. Milák Kristóf érzékeny ifjú alighanem, a nyilvánosság irgalma és a szurkolók – nemkülönben a szakma – türelme kijár most neki.

ALAPVONAL. Faragó Tamás lénye, megjelenése, lázadást, nonkonformitást is sugalló intelligenciája ama hazugságra telepített kor félelem nélkül való tagadása volt. Meg a magyar vízilabda örök jelképe.

ALAPVONAL. A futball a közösen átélhető identitás semmihez sem hasonlítható mámorát hozta el, így az új játék, ha egy másik azonosságot képviselő csoport ellen folyt, nem volt a klub célját elfogadó szurkolók nélkül elképzelhető.

ALAPVONAL. Azt az 1919-es ünnepnapot párás szemmel emlegették az elvtársak, míg éltek, a nép igen nagy részén meg úrrá lett a félelem.

ALAPVONAL. A nemzet – s Isten – közelébe érni, nem malterba öntött kéz- és lábnyomokkal, de nem is kikövetelt-kirimánkodott e világi stallumokkal lehet.

ALAPVONAL. Kozma István és Varga Zoltán április 9-én hunyt el. Egyikük napra pontosan ma ötven, másikuk éppen tíz esztendeje. A többi néma csend.

ALAPVONAL. Ami történt-történik, engem is meggyötör, de hogy lélekben erősödve élhetjük túl az egészet, hinni akarom mégis. S hogy így élheti túl a sport, az olimpia, azt is!

ALAPVONAL. Rudas Ferenc sorsa örökre legenda, a »mi lett volna, ha?« kezdetű kérdés folytonosan feltoluló – megnyugvást persze sosem hozó – példázata maradt.

ALAPVONAL. Wichmann Tamás ma indul utolsó útjára, át a Léthe vízén, szálfaegyenesen evezve, kimért, egyedi csapásokkal távolodva tőlünk, biztosan. Az ő lapátja sosem törhet el!

ALAPVONAL. Azt, hogy a hír nem lesz osztatlanul népszerű, sejthették a döntnökök, hisz az FTC hívei megtorlásként, megalázásként, sőt, megszüntetési kísérletként fogták fel a történteket.

ALAPVONAL. Springer Miklóst áradó monológjaiból nem lehetett kizökkenteni, csak a szívében élő örök Fradiról volt hajlandó szólni.

ALAPVONAL. A magyar sport Oscar-gálája, ahogy nevezik néha, ha már a verseny, a szavazás létezik, kell tehát, s örömmel várom minden évben.

ALAPVONAL. Az ustawka lengyel szó, kiállást jelent, de megbeszélt csoportos bunyónak fordítják. A harc néhány percig tart csupán, egyre többen is rámehetnek, de a harcképtelen vagy magát megadó embert nem illik támadni.

ALAPVONAL. Luisz, Szon, Bikila, Kellner és persze Pietri marad a hős. Rájuk szavazok, ha lesz e tárgyban voksolási lehetőség valamikor, de Eliud Kipchogét és nem hivatalos világcsúcsát is megsüvegelem.

ALAPVONAL. Ebben van reményünk a ma kezdődő dohai vb-n. Az ifjú Halász Bencében s – ha a mozgása újra „összeáll” – Márton Anitában bízhatunk. A hétpróbázó Krizsán Xénia foghat talán egy helyezést.

ALAPVONAL. Kocsis Sándor, aki tündökölt, előbb csapatát, aztán hazáját, majd életét veszítette el – s lelke békéjét nem találta soha. Legyen e békesség övé mindörökre, magyar földön – Puskás Ferenc mellett – pihenve immár!

ALAPVONAL. A kérdés jó tempóban, úgy tetszik, néha igenis föltehető, ám ha a réveteg siránkozás, a sehova sem vezető düh vagy a felelősséget elhárító terméketlen nosztalgia – amolyan „önfertőzés”, ahogy Balczó András mondja – alkalma lesz az egész, akkor szigorúan kerülendő!

ALAPVONAL. A mámor-hisztéria dimenzió irdatlan szélességét a magyar futball egyik hozzáállásbéli rákfenéjének gondolom.

ALAPVONAL. Most, hogy Kopasz Bálint azt mondja, erre az utolsó kétszázra készítette föl elméjét, lelkét, szervezetét, s hogy semmit, de semmit sem hallott, hogy különleges érzés kerítette hatalmába, s csak a célt látta – nos, mintha szóról szóra Hesz Mihályt hallanám.