ALAPVONAL. Biztos-e, hogy egy pályafutás értékéről, minőségéről a legtöbbet mindig, minden körülmények között a számok mondják el? Biztos-e, hogy aki több gólt szerzett (sőt, több gólpasszt jegyzett, osztott ki), több trófeát gyűjtött be csapatával, több BL-meccse van, több válogatottságig ért, az jobb is (volt) a másiknál egyértelműen?

ALAPVONAL. Jól jön a diadal a (hazai) topegyüttesnek is, zárszámadáskor hivatkozhat reá, de a labdarúgó Magyar Kupa a kicsik kitűnésének lehetséges terepe elsősorban, mennél jobban üzletre fordul a futball, annál inkább. A győztes dicsősége ettől még létezik és tiszteletet érdemel!

ALAPVONAL. Bizony, a versenysport története e fölszámolhatatlan ambivalencia története is, s e história során nem az idea áll győzelemre régóta már. Vélem, a fair play ezért a hőskor sajátja, az utókor szépítő emlékezetével persze. Higgyük el: teljesen tiszta sosem volt a sport, legföljebb a teóriához való ragaszkodásunk tetszett erősebbnek egykor, az öncsalást sem nélkülözve.

ALAPVONAL. Fosbury levelek özönét kapta, hogy ossza meg stílusának titkát a megszaporodott magasugró-palánták ezreivel, s megriadt szülők tiltakoztak legalább ugyanennyien. Tiltsák be az egészet, ezt követelték, hisz – az alkalmi, iskolai ugródombok homokjába – hanyatt vetődő ifjak a nyakukat is szeghetik. Ám az új módi viharos gyorsasággal terjedt el.

ALAPVONAL. Az, ami az utóbbi ötven-hatvan, majd – felgyorsulva – harminc év futballjával történt (a szakmai, edzéselméleti, kiválasztási föltételek fejlesztésén túl persze), a posztmodern kor individualista világának a leképeződése. A személyes, végső soron mindig pénzben, hatalomban, befolyásban, érdekérvényesítési képességben mért siker mint mérce és parancs került az élre, s ez mindent megváltoztatott.

ALAPVONAL. A csapat legmagasabbra nőtt játékosa Lóránt Gyula volt. Szálfatermetet mutatott a kor mércéje szerint, s dús szőke hajával, izmos testével férfiidolnak számíthatott. Érdemes megnézni a csapatról készült fölvételeket, hogy állt ő a Himnuszt hallgatva például.

ALAPVONAL. E tendenciát leghívebben, leglátványosabban és – sajnos, mondom – legvonzóbb módon CR7 alakja, pályaíve s maga a jelenség példázza, láttatja velünk. Aki arra kíváncsi, világunk merre tart, elég reá – pályafutására – néznie, s ha képes kilépni annak bűvköréből, mindent meg fog érteni.

ALAPVONAL.Mészáros Ferenc, Bubu – így gondolom – az 1968–89 közötti, a világ közvetlen, majd tágabb élmezőnyéből lassan kiszoruló, de még reménnyel viselős magyar labdarúgás tán legszínesebb, egyértelműen magas színvonalat képviselő egyénisége volt.

ALAPVONAL. Pelé a fölkészültségére kényes, folyvást gyakorló lélek, aki rendkívüli technikai, tanulhatatlanul ösztönös képességeket is kapott a sorstól. A küzdés és a játék mint művészet megszállottja volt egy emberben ő.

ALAPVONAL. Dalnoki Jenő élete minden pillanatában azonos volt önmagával, ez tette karakteressé, emlékezetessé mindörökre őt. Úgy játszott, ahogy élt, s úgy élt, ahogy játszott. Nem csillogva-villogva, meglehet, „darabosan” is néhanap, de elkötelezetten és szenvedéllyel, olyan emberként, aki tudja, ahogy a futballnak, úgy életünknek is megmásíthatatlan tétje van.

ALAPVONAL. A Liu testvérek históriája is e témába vág, csak tükörből nézve éppen. Ami történt, történik velük, az nemcsak a pénzért való hajsza, hanem egy szemforgatós hatalmi játszma része is inkább, s bizony megint mi szenvedünk vereséget a küzdelemben.

ALAPVONAL. Jól tudom, e zalai diadalnak nem annyira futballszakmai, mint amennyire szurkolói, emlékezettörténeti értéke van inkább ma már, de labdarúgásunk méretes zökkenőjének idejéről – a nemzetközi élvonalból való alászállás első egyértelmű esztendeiről – mégis érzékeltethet valami fontosat.

ALAPVONAL. Arról, hogy e váltás a futballt és körülményeit hogy alakította át, közhelyszámba megy a beszéd ma már, s ama tapasztalat sulykolása is, hogy aki élni akar – sikeresen élni! –, annak e sodort tudomásul kell vennie, s nincs mese, muszáj igazodnia, de hogy tetsszen is ez az irány, tőlem senki se várja el.

ALAPVONAL. Fazekas Lászlót első pillantásra aligha nézték sportolónak, amolyan gumilábú bravúrtáncosnak inkább. Ám mozgása könnyedsége, jobb szélről indított, befelé húzó lövőcselei, ritmusgyorsító mozdulatai összetéveszthetetlenül egyedi jelenséggé tették a tűbe fűzhetően vékony embert. Labdarúgásunk hajdani nagyságának eleven emlékezete.

ALAPVONAL. Az is a futball titkai közé tartozik, hogy az utolsó benyomás, élmény mindig nagyon meghatározó. Képzeljük el, ha e két meccset fordított sorrendben játsszuk le, ugyanezzel az eredménnyel. Akkor az eget veri most a mámorunk, és Szalai Ádám győzelmet jelentő csodagólja még inkább Isten akaratának tetszene, noha szerintem így is az.

ALAPVONAL. A „legvidámabb olimpia”, aminek a múltjukkal – lásd: Berlin, 1936 és ami utána jött – is birkózó németek a münchenit tervezték, a félelem, a bizalmatlanság alkalmává változott.

ALAPVONAL. A kegyelem állapota kizárólag a sok-sok munka (itt: edzés) elvégzése, a személyes (!) győzelem vágya gőgjének az elengedése nyomán lesz „megkapható”, e nélkül soha. A kegyelmi állapotban született győzelem alázatot bocsát a bajnokra, az ennek híján való »büszkévé« tesz, s ez mérhetetlen különbséget jelent.

ALAPVONAL.A küzdelem, a tartás valami felé, az „út” a lényeg tehát, amiről a ma ötven éve született pólós klasszis, Benedek Tibor is hangsúllyal szólt több alkalommal, amikor a talpra állás újra meg újra reánk szabott föladatáról beszélt.

ALAPVONAL. Egy fölvetésem lenne azonban, s ez része mostani vb-szereplésünknek is bizonyára. Mi van, ha egy ifjabb korban sikert sikerre halmozó, az időit szinte versenyről versenyre javító, a »legjobb leszek« identitásába belenőtt nagy tehetségű úszónak rá kell jönnie, valószínűleg nem lesz legjobb a józan számítás szerint?

ALAPVONAL. Hunyjuk le a szemünk, és látni fogjuk: szabadrúgás jön, áll egy kicsi, törékeny srác a labda mögött, lép kettőt, megtekeri, és száll, száll a labda eszeveszetten pörögve a bal felső sarok felé. A többi – ahogy Hamlet mondaná – néma csend!