Új korszak a rendezvény történetében, első alkalommal költözik Székelyföld határain túlra.

Gyulai Memorial: ahol a versenyzők a legfontosabbak.

ALAPVONAL. A magyar sikerek hősei mindig képesek lesznek megtölteni az előadósátrakat. A szeretetözönt meg tessék nyugodtan elviselni, van annál sokkal rosszabb dolog is, higgyék el. Marco Rossinak meg segítsen valaki annak a képtelen helyzetnek a feldolgozásában, hogy Budapesttől hétszáz kilométerre ugyanolyan nyelven mondanak kedves-szépet neki, mint Magyarországon.

ALAPVONAL. A magyarság egyik leghatékonyabb önbecsülés-növelő eszközének tekinthető sport amúgy is egyre tekintélyesebb helyet kér magának az előadások sorában. A Szerencsejáték Zrt. és a Nemzeti Sport által szervezett, Buzánszky Jenő nevét viselő Sportterasz jó eséllyel kínálkozik az idei tábor egyik legvonzóbb célpontjának.

Nem győznek betelni csapatuk közelmúltbeli sikereivel a Sepsi OSK szurkolói.

ALAPVONAL. Az intézkedés azonnali életbe léptetése ellen is »védett« Sepsi OSK egyelőre ünnepel. Ma délután össznépi mulatságon mutatják be a szurkolóknak a Szuperkupát, a hírek szerint az evés-ivásnak sem lesz különösebb akadálya. (…) Béke van, derűs hangulat, kiegyensúlyozott hétköznapok, szép kilátások, amelyek egyre több játékosnak jelentenek vonzerőt a klubcsődöket újra futószalagon szállító zavaros román futballvilágban.

ALAPVONAL. Július 4-ére emlékeztünk hát, és míg a törzsasztalnál többen is kívülről fújták a berni tizenegyet, a másiknál »duhaj fiatalok«, alig negyvenévesek zajongtak. Pedig az emlékidéző korabeli sajtókollázst is felolvasott, amelynek szemelvényeiből korábban is bőven hallhattunk, de így, Bern évfordulójának előestéjén másként szólt az egész. Esküszöm, könnyek csillogtak a szemekben.

ALAPVONAL. Popovici két aranyérme azonban mindent vitt, és miután mindkettőt kivételesen rokonszenves, beszélni szerető és tudó 17 éves srác nyakába akasztották, az esemény néhány napra még a futballt is lesöpörte a címlapokról. Az írások egymást túllicitálva igyekeztek dimenzionálni a „miként történhetett, hogy nem vettük észre, mekkora zseni él közöttünk?” kollektív bűnét.

ALAPVONAL. A természeti népek többnyire emberfeletti magyarázatokat keresnek a sohasem látott, csodaszámba menő eseményekre. Én találkoztam a csoda emberi léptékű magyarázatával is. Kolbászt evett, sört ivott, és a futballról mesélt.

ALAPVONAL.Amúgy roppant beszédes a román futballisták Magyarországra szerződésének kommunikációs hátországa. Míg az európai topbajnokságokba tartókkal – ez alig fordul elő...–, az ennél jóval nagyobb tömeget képviselő törökországi idegenlégiósokkal, de mondhatni, bárhová máshová elszegődőkről a büszkeség hangján foglalkozik a média, a Magyarországra szerződők kapcsán szinte kivétel nélkül felbukkannak furcsa felhangok.

ALAPVONAL. A gordiuszi csomót aztán maguk az ukránok vágták el, győzzön a jobbik a pályán, mondták. A glasgow-i Hampden Parkban összecsapott a két együttes, és ahogy azt a feszültséget az utolsó utáni pillanatig fenntartó krimiíró is szeretné, a tettes személyének azonosítására az utolsó oldalig, azaz vasárnap estig kell várnunk.

ALAPVONAL. A teljes ismeret hiányában nem elemezném, hogy a világ újabb gazdasági válsággal küzd, a párhuzam azonban óhatatlanul kínálja magát. Az angol szövetségi kapitány egyértelműen kemény hatósági fellépést sürget a futball-lelátók rendjének visszaállítása érdekében, míg nem kényszerítik ki még súlyosabb, még erőszakosabb szurkolói cselekmények.

„Sohasem tettem ilyet, de a döntőt megelőző napon helyet csináltattam a trófeának…”

ALAPVONAL. A Sepsi OSK története második Román Kupa-döntőjét vívta – és a történeti hűség kedvéért: első kupagyőzelmét aratta –, a hétközi, erősen munkanapnak minősülő időpont ellenére is ötezer, többnyire piros-fehérbe öltözött rajongó tartotta fontosnak, hogy ott legyen. (…) Székelyföld számára azonban ezúttal más volt a tuti tipp.

ALAPVONAL. Érthető módon, hiszen olyan jelenség verte ki a biztosítékot Romániában a korábbiaknál jóval nagyobb durranással, amellyel évtizedek óta együtt él a többségi nemzet törpekisebbségbe szoruló jégkorongos társadalma. Mondhatni pragmatikusnak tetsző belenyugvással, tekintve, hogy a székelyföldi hoki nélkül gyakorlatilag nem létezne e sportág a keleti szomszédban.

ALAPVONAL. Az anno a dévai edzőközpontban készülő nagy tornászbajnokok közül több név is felvetődhetett, a szaktárca azonban minden bizonnyal a dicsőséglista alapján döntött: legyen a négyszeres olimpiai bajnok Szabó Kati! Az ötlet azonban kiverte a biztosítékot, Daniela Silivas erőteljesen hangot is adott megbántottságának.

ALAPVONAL. Az eset nyomán bizonyára nemcsak Oszakának volt jó napja, engem is jókedvre derített e sztori, plusz eszembe juttatta azokat a sportolókat, akik saját gyengeségből vagy önhibájukon kívül képtelenek voltak profitálni a pályafutásuk dübörgése idején járó jóval átlagon felüli jövedelmükből. És persze azokat is, akik éltek a lehetőséggel, még a korábbi szabályozott rendszerek idején is.

ALAPVONAL. Azt azonban leglidércesebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a helyzetet rendezni kívánó törvénytervezetet alaptörvény-ellenesnek nyilvánítja az Alkotmánybíróság. Az egyszerűen érthetetlen eset Romániában történt, ahol maga a kormány támadta meg az egyik párt ötletét, amely lehetővé tette volna a diákok számára az iskolák szabadtéri sportpályáinak oktatási időn kívüli ingyenes használatát.

ALAPVONAL. Mintha mindez nem a futballban zajlana, amelyben az a csapat győz, amelyik az ellenfélnél legalább egy góllal többet lő, hanem valamilyen pontozásos sportágban, ahonnan minden szabályozási kísérlet ellenére sem lehet teljes mértékben kiküszöbölni az emberi szubjektivitást.

ALAPVONAL. A különböző lelátói koreográfiák alapján a „díszletei” kifejezés használata sem lenne túl elrugaszkodott, de a már említett hangorkánhatásra gondolva máris felszínesnek, lekicsinylőnek tetszik egy ilyen besorolás. Jelentőségük, a klubra, a csapatra gyakorolt hatásuk ezzel együtt vitatott, leginkább abban az értelemben: ki kiért van?