A magyar válogatott a második helyen jutott tovább, szombaton 11 órától lép pályára.

Sokáig vezettünk a Moldovában zajló torna második csoportmeccsén a németek ellen, de a rivális a második félidőben egyenlített.

Csütörtökön Németország, pénteken Írország lesz az ellenfelünk.

Ezúttal viszont olyan hétnapos kaland van mögöttünk, amelyről nagyon remélem, hogy valamikor könyv készül, és a szereplők elmondják, valójában mi is történt a magyar válogatott berkein belül.

NS-VÉLEMÉNY. A játékosokat nem lehet lecserélni, főleg nem egy vb közben.

NS-VÉLEMÉNY. Jó lenne a fővárosi vagy a Rába-parti zöld-fehéreket ünnepelni a final four végén.

A francia fővárosban lehet teljessé tenni az éremkollekciót.

A szekszárdiak ugyan sokkal jobban kezdtek, de a folytatásban már nem tudták tartani a lépést a győri gárdával.

ALAPVONAL. Igen, abban reménykedünk, hogy nekünk, magyaroknak ezt jelenti majd a nyári olimpia, és a sikerekről szólnak a hírek, nem pedig arról, amivel jelenleg riogatnak.De talán ugyanígy éreznek az Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Izraelben, Iránban, Ukrajnában és Oroszországban is, legalább ilyenkor, ha a sport a téma.

„Ebben a témában is folyamatosan egyeztetünk az Európai Labdarúgó-szövetséggel (UEFA) és a német hatóságokkal.”

A francia szervezők mindent megtesznek, hogy a játékokon tényleg csak a sport legyen a főszereplő, de nincs könnyű dolguk.

A MOB és a sportirányítás képviselői ünnepélyes keretek között, kvótás sportolóink jelenlétében adtak helyzetjelentést.

Két csapatsportban négy csapatunk már biztosan ott lesz a játékokon, de a többi sportágban is szépen gyűlnek a kvóták.

NS-VÉLEMÉNY. Mindenki hitt végre magában – talán ez a legfontosabb.

ALAPVONAL. Ha másban nem is, koncentráltságban, akaratban, lelkesedésben, harci kedvben senki sem lehet jobb nálunk, s a hazai környezetnek megint segítőnek, nem nyomasztónak és tehernek kell lennie a magyar női kézilabda-válogatott számára, talán sohasem visszatérő lehetőség, hogy mindkét válogatottunknak itthon vívhatta, vívhatja ki az olimpiai szereplés jogát.

ALAPVONAL. Tizenöt évvel ezelőtt egy kicsit Székesfehérvár is belehalt ebbe a tragédiába. A sors kitépte a város szívének egy darabját, elrabolt egy olyan kincset, értéket, amely egyet jelentett azzal a hellyel, közösséggel. Erősítette a lokálpatriotizmus, az összetartozás érzését, kiszakíthatatlannak tetszett a város testéből, aztán egy szempillantás alatt eltűnt, és maradtak csak az emlékek.

A férfiválogatott fizikailag, mentálisan és taktikailag is előrelépett, érett játékkal váltotta meg a párizsi repülőjegyet.

„Ez a siker azért is sokat adhat, mert újra bebizonyítottuk, hogy fel tudunk készülni egy ilyen fontos viadalra, képesek vagyunk megcsinálni.”

A kapushoz hasonlóan utolsó olimpiájára készülő Lékai szerint a végén a portugálokra omlott a csarnok.

ALAPVONAL. A szurkolóktól pedig továbbra is a bizalom a legfontosabb. A nagy többség imádja, élteti a magyar futballválogatottat, nem véletlenül kapkodják el a jegyeket órák alatt a felkészülési meccsekre is. De még több önuralomra van szükség a fotelban is, a közösségi terek világában, mert a közhangulatot, a közvélekedést már ez uralja, és most Marco Rossinak, valamint a csapatnak e téren nincs másra szüksége, mint egységes kiállásra, támogatásra.