ALAPVONAL. A makarskai éttermekben, üzletekben a személyzet piros-fehér kockás egyenpólóban feszít, a keblek az önbecsülés mellett az önbizalomtól is dagadnak.

ALAPVONAL. Rossi olyannak lát minket, amilyennek mi szeretnénk látni, illetve láttatni magunkat.

NS-VÉLEMÉNY. Győzött a jobb.

ALAPVONAL. A magyar játékosok nem elsősorban kézilabdázóként, hanem sportemberként aratták a szombat esti diadalt. Ettől lett ez még értékesebb. Hiszen kézilabdázni képtelenség folyamatosan egyenletes, magas szinten, de emberként, hittel, lélekkel helyt- állni – erre sokkal nagyobb az esély.

NS-VÉLEMÉNY. Ez azon a pénteki napon semmit sem számított. A magyar labdarúgó-válogatott számomra első világbajnoki mérkőzésére készülődtem. Közép-európai idő szerint 23.15-kor kezdtünk a házigazda argentinok ellen.

ALAPVONAL. Nem volt normális állapot, hogy az 1980-as évekig gyakorlatilag Budapest jelentette a magyar sport színe-javát, de az sem, hogy az 1990-es évektől tömbben vidékre menekült szinte minden érték.

ALAPVONAL. Ekkor vetődött fel a kérdés: mi legyen? Történetünk elejéhez visszakanyarodva, mi, ki a fontosabb, a játék vagy a játékos?

ALAPVONAL. Ahogyan Csank János futballtréner kevésbé fennkölten, de tökéletes sportos logikával megállapította: ne csak azt vegyük észre, ha kapjuk a lesgólt, hanem azt is, ha rúgjuk.

ALAPVONAL. A tartás, a ragaszkodás, a lelkesedés elsősorban nem külső tényezőkből, eredményekből fakad, nem is azokban tükröződik; inkább belülről jön. És különféle válogatottjainknak mintha a hívei, a rajongói is válogatottak lennének.

ALAPVONAL. „Az istenáldotta, született tehetség szólam. Lőni az tud rendesen, aki az edzések után megkéri a kapust, hogy maradjon még kint, és addig rugdos neki, amíg bírja.”

A világ legidősebb utánpótlásedzője 65 évesen visszavonult. Életútinterjú.

ALAPVONAL. Jön még ezer meccs az életetekben, de húsvét már bizonnyal száz se. Higgyétek el, meg kell néha állni. Sőt, le is kellene néha ülni. És nem feltétlenül a kispadra vagy a lelátóra.

ALAPVONAL. A tavalyi vesszőfutás utáni azonnali összeborulásra azért most nem biztatnám a tisztelt szurkoló- és sorstársakat, tegye meg ezt – és ne szavakkal – ma a válogatott.

Minden idők talán legjelentősebb taktikai újítása folyamatosan a vita tárgyát képezi.

ALAPVONAL. Erre egészen addig él a remény, amíg az ember, ha már nem is feltétlenül a jót cselekszi, de legalább még a jót méltányolja. A sportban ráadásul elsősorban az eredmény minősít, és az az efféle, pályán kívüli akcióknál szinte garantált.

ALAPVONAL. Az sem véletlen, hogy az angol szurkoló a fan vagy a supporter, azaz rajongó, támogató, bezzeg a magyar drukker a német Druck főnévből származik, ami maga a nyomás.

ALAPVONAL. Ha joggal állítják rólunk, magyarokról, hogy utolsóként megyünk be a forgóajtón, de elsőnek jövünk ki, akkor e kétes értékű erényünket új téli sikersportágunkban sportszerűen és remekül hasznosíthatjuk. Hegy nélkül, hó nélkül, fagy nélkül is.

ALAPVONAL. Nem passzív romantika ez a részemről, dehogy sírom vissza a késői Kádár-rendszer megnyomorított sajtóját, de az tagadhatatlan: nem volt internet, nem volt semmiféle közösségi média, miénk, a hivatásosoké volt a közlés monopóliuma és felelőssége.

ALAPVONAL. A magyar labdarúgás hajdan kimeríthetetlennek hitt kincsesbányája ma már múzeumként, mementóként sem működik.

NS-VÉLEMÉNY. A mai Év Sportolója Gálát tekintsük egy remek játék végkifejletének, amely ráadásul nem is nulla összegű eredményt hoz.