ALAPVONAL. A különféle sportesemények rendezői a jövő héttől a régóta várt lehetőség mellett váratlanul nagy felelősséget is a nyakukba vesznek.

ALAPVONAL. Remek programot kínál az NB I mai két mérkőzése: a Fradi–Újpest mellett Zalaegerszeg–Budafok kiesési – vagy inkább bennmaradási – rangadó. Aligha kétséges, hogy 2021. április 20-án, Magyarországon néhány ezer ember a futballból meríti a legnagyobb, talán az egyetlen örömét.

ALAPVONAL. Végezetül egy közös bátorítás, mindannyiunknak. „Kedves sportkedvelők, sportőrültek! Egy éve már, hogy kizökkent a világ a normális kerékvágásából, és az egyre kevesebb kapaszkodók egyike, ami még ahhoz és a régi életünkhöz köt minket: a sport.”

ALAPVONAL. A csütörtöki végkifejlet inkább a lengyelektől, azaz az erősebb féltől függött, San Marinóban minden kizárólag a mieinken múlik. Ezért azon ritka mérkőzések egyike következik, amelynek értékelésében tökéletesen egyet is érthetünk majd Béla bácsival.

ALAPVONAL. Most más a helyzet. Egyszerre lehet nagyon sokat nyerni és veszíteni. Ha a válogatott kijut Tokióba, nagy valószínűséggel továbblép a csoportjából, és ha a negyeddöntőben sikerrel jár, a magyar női kézilabdázás visszatér oda, ahová mindig is álmodtuk, képzeltük.

ALAPVONAL. Ennek az ügynek számomra sokkal nagyobb az elvi jelentősége, mint a gyakorlati. Előbbi ugyanis messze túlmutat a medencék világán, és azt a kérdést veti fel, sőt talán válaszolja is meg: mi legyen a sorsa annak, aki a közvélekedés szerint vét a saját sportága ellen?

ALAPVONAL. A futball­edzőség külön­leges hivatás, amely teljes elkötelezettséget és mély szaktudást igényel. Azt hiszem, a Ferencváros már nem lesz pontosan az Rebrov után, ami addig volt. Sőt, talán Rebrov sem lesz pontosan ugyanaz a Fradi után, aki addig volt.

ALAPVONAL. Aki pedig már telítődött a pandémia híreivel, vagy rettegésben élve hallani sem akar róluk, annak menekülési útvonalként maradnak a kibeszélő- és „valótlanságshow-k”, a véletlenül sem tudásalapú vetélkedők. Esetleg még a hűtőszekrény. Ebben a beszűkült tudati és érzelmi állapotban védőoltással ért fel az egyiptomi világbajnokság és a magyar válogatott.

ALAPVONAL. Valószínűleg nincs mit tudni, mert egyetlen, nyilvánvaló ok nem jelölhető meg. Ezért Irapuato rejtélye ma nem is azt jelenti nekem, mi történt, inkább azt, miért nem vagyunk képesek még mindig szabadulni tőle.

ALAPVONAL. Vagy ha mégsem, talán jobban tesszük, ha megőrizzük a sportot jobb időkre. Mert egy mérkőzésnek, versenynek normális esetben azzal a céllal vágunk neki, hogy megnyerjük, nem azzal, hogy megússzuk, túléljük valahogy.

ALAPVONAL. A tavalyi ősz, Szalai Ádám öltözőbeli szózatával, Szoboszlai Dominik góljával, ezernyi, ennyire nem látványos bizonyítékával ezt erősíti. Harmadik Dárdai fehérvári szerződése jelzi, hogy ezt kívülről is így látják.

ALAPVONAL. Ebben az évben elsősorban nem a testi, hanem a lelkierő, nem a tehetség, hanem a kitartás, a karakter lehet a sikerek alapja. Valamint az egyén helyett a szűkebb és tágabb környezet, a hátország, amely felkészít a külső hatásokra, illetve megóv azoktól.

ALAPVONAL. Bocsánatot kérni, beismerni nem a gyengeség, hanem az erő jele. Ezért is régi vágyam egy sorozat indítása, amelyben a magyar sport emblematikus alakjai beszélnének arról, amit nem mondhatnak el senkinek, elmondják hát mindenkinek.

ALAPVONAL. Ez a pokolian nehéz, mégis felemelően szép a csapatsportokban. Hogy itt, mint a csatában, már nemcsak magunkért és fennkölt eszmékért, hanem a tőlem balra és jobbra állóért is küzdünk.

ALAPVONAL. A magyar sportbarátok egyik legkedveltebb világversenye az adventi várakozással hagyományosan egybe eső női kézilabda Európa-bajnokság. Igyekezzünk felhőtlenül lelkesedni; ne csak az eredményért, hanem magáért a játékért.

ALAPVONAL. Az ilyen szituációkra érvényes az örök tézis: sohasem lehet tudni, kinek van igaza, de mindig lehet tudni, ki a főnök. A siófoki kézilabdázóknál Fodor János az. Csakhogy most tűnik fel legélesebben, mekkora szüksége lenne a hátországra.

ALAPVONAL. Vallom, hogy létezik az anticipált győztes és vesztes kategóriája, és libabőröztető megélni, hogy csapataink egyre gyakrabban lépnek át utóbbiból az előbbibe. Valahogy tudtuk, hogy ki kell egyenlítenünk.

ALAPVONAL. Lám, mire vitte Nobby Stiles, akinek a története mindannyiunkról szól. Arról, hogy mik lehetnénk, és – roppant kevés kivételtől eltekintve – mik nem leszünk.

ALAPVONAL. Így kellene hosszú távú edzéstervet készíteni, versenynaptárt toldozgatni, elmaradt meccsek esetén új, provizórikus időpontokat rögtönözni, nem utolsósorban játékosoknak szerződéseket kínálni. Éltetni a reményt és a kézilabdát.

Vincze Ottó: Ózdi lakótelepi gyerekként, a negyedik emeletről, igenis sokra vittem.