Harminc éve hunyt el a 100 gyorsot Európában először egy percen belül úszó Bárány István

A második világháború előtt Hajós Alfrédon Halmay Zoltánon át Csik Ferencig Magyarország olimpiai bajnokok sorát adta 100 méteres férfi gyorsúszásban az olimpizmusnak. Emellett Halmay az 1908-as (sőt két évvel korábban a nem hivatalos 1906-os jubileumi) játékokon is második lett – 1928-ban pedig az egri Bárány István csapott célba másodikként a későbbi legendás Tarzan, Johnny Weissmüller mögött. (Még egy magyar szál: Weissmüller János 1904-ben a monarchiában, a történelmi Magyar Királyság területén született bánáti sváb családba az azóta Temesvárhoz csatolt Szabadfalván, Freidorfban.)

Az 1995. február 21-én, azaz harminc éve elhunyt Bárány eredménye nem a semmiből jött, 100 gyorson 1926-ban 18 évesen 1:01.00-gyel megnyerte az úszók első, budapesti Európa-bajnokságát, majd egy évvel később Arne Borg mögött ezüstérmes lett Bolognában a második Eb-n. Ráadásul idehaza már 16 éves korától uralta a mezőnyt, nem is volt kérdés, hogy döntős helyezésért utazik Amszterdamba – igaz, a jellemzően a tengerentúliak, az amerikaiak, a japánok és a kanadaiak által uralt sprintszámban csak titkon bíztak abban, hogy felállhat a dobogóra. A svéd Borggal nem kellett számolni, a bohém svéd csak 400-on és 1500-on indult az 1928-as olimpián.

Bárány szülei Csurgóról, illetve Budapestről kerültek Egerbe, édesapja, Bárány Géza a város mérnökeként dolgozott, édesanyja, Katinszky Katalin pedig hatévesen került Egerbe, ahol egyházi iskolában szerzett tanítói oklevelet. Amszterdam magyar hőse az érsekségi Csillag csárda udvarán lévő szabálytalan alakú, húsz méter hosszú uszodában ismerkedett meg az úszással – amelyet 1856-ban Bartakovics Béla egri érsek építtetett katonai úszásoktatásra –, első edzője Ádám Mátyás volt, majd Bitskey Zoltán (a mai egri uszodanévadó, Bitskey Aladár bátyja) segítette őt tovább a fejlődésben.

Az első világháború után Bárány előbb az ETE (Egri Torna Egylet), majd a MESE (Magyar Országos Véderő Egyesület Egri Sportegylete) színeiben úszott, és 1924-ben, 17 évesen már ott volt a párizsi olimpián. Itt találkozott először Weissmüllerrel, de ekkor még nem volt veszélyes az amerikai bálványra: 100 gyorson 1:08-cal nem jutott döntőbe, összesítésben 13. lett. Egy évvel Párizs után érettségizett a Dobó István Főreáliskolában, majd Bécsben tanult a kereskedelmi akadémián, Pécsett pedig jogi doktori címet szerzett, miközben járt az egri érseki jogakadémiára is. Ekkor, 1925. június 1-jén adták át az édesapja által is épített egri versenyuszodát, amely Közép-Európa első forrásvízzel működő versenymedencéje volt. Amszterdam előtt már ő volt az első számú magyar úszó, de kiegészítő sportként majdnem egy évtizeden át tagja volt az egri vízilabdacsapatnak is.

Az olimpiai keret névsora egy hónappal a játékok előtt a magyar bajnokságon dőlt el, a kvalifikáció Báránynak elvben nem okozhatott volna gondot, ám előtte néhány nappal belázasodott, és háziorvosa, dr. Schwartz Sándor kijelentette, hogy két hétig még csak vízbe sem mehet. Az úszó két hét helyett három napot adott szervezetének a gyógyulásra, majd folytatta az edzéseket, és az ob-n előbb 200 gyorson, majd 100 gyorson döntötte meg az országos csúcsot, az utóbbi számban ráadásul beállította Arne Borg egy évvel korábban a bolognai Eb-n úszott, kereken egyperces Európa-rekordját is. De az álomhatáron belülre csak Amszterdamban került.

Az olimpiai döntőben Bárány István kapta a 4-es pályát, mellette az 5-ösön úszott Weissmüller, látótávolságon belül tehát, ami menet közben nyilván jót tett a magyar fiú helyzetértékelésének. Álljon itt a helyszínről tudósító Vadas Gyula főszerkesztő-újságíró tudósítása a Nemzeti Sportban: „Nem izgultunk, nem drukkoltunk, nem kínlódtunk hiába. A magyar sport egyik legnagyobb kinyilatkoztatása, az eszméletlenségig menő boldogsága volt ez a mai nap. Bárány külön versenyt úszott Weissmüllerrel! S mögötte Amerika, Argentína, Japán legjobbjai. Három világrész! Három világrész, a diadalmas, feltörő új népek ellenében szerezte meg az öreg Európának a kis, nyolcmilliós magyarság fiatal, a férfikor határán még innen levő fia a becsületet. Csakhogy ezt a napot megértük és láthattuk!”

Miután Bárány kiszállt a medencéből, lihegve csak ennyit írt a Nemzeti Sport, pontosabban Vadas emlékkönyvébe: „Nagyon örülök, hogy elvehettem egy helyet az amerikaiaktól a vén Európa és elsősorban Magyarország számára.” Nem sokkal később megjelent Weissmüller is, aki Báránynak címzett üzenetében ezt írta Vadas noteszába: ,,Keep swimming and you will be world champion.” („Ússz tovább, és világbajnok leszel!”) A magyar úszó úgy emlékezett vissza a döntő utáni pillanatokra a „Versenyben Tarzannal” című 1984-ben megjelent könyvében, hogy a célba érve semmit sem látott és semmit sem tudott, aztán észrevette Halmay Zoltán (1904 kétszeres olimpiai bajnoka, 1928-ban szövetségi kapitány) figyelmeztetését, hogy Weissmüller épp gratulálni akar neki, de nem értette, hogy miért. Ekkor kiabálta be Szigritz Géza, a 4x200-as gyorsváltó tagja, hogy második lett…
Ugyanezen a napon a váltó előfutamából Magyarország – utolsó emberként Báránnyal – 9:46.6-os új Európa-csúccsal jutott be a fináléba, ahol ettől alaposan elmaradva végül negyedik lett. (A sors kárpótolta Bárányt, hiszen négy évvel később, amikor egyéniben éppen hogy lecsúszott a 100 gyors döntőjéről, váltóban sikerült felúsznia a dobogó harmadik fokára.) A 100 gyors amszterdami eredményhirdetése után Bárány belevetette magát az olimpia forgatagába, ott volt a vívóteremben ahol Tersztyánszky Ödön 5:2-re megverte Petschauer Attilát, és a kard egyéni bajnoka lett, majd aznap este a kardvívókkal együtt szurkolta ki az ökölvívó Kocsis Antal győzelmét a légsúlyú döntőben.

Hiába várták ezrek a Keleti pályaudvaron, ő leszállt Kelenföldön, és eltűnt az ünneplő tömeg elől, végül augusztus 21-én ért haza Egerbe. Az Egri Népújság 1928. augusztus 22-i számából kiderül, hogy a magyar úszót szülővárosában Szmrecsányi Lajos egri érsek nevében vitéz Subik Károly apát fogadta a vasútállomáson, ahol „mintegy kétezer főnyi lelkes közönség” várta Amszterdam ezüstérmesét, Bárány pedig meghatódva csak ennyit mondott: „Én nem tudok erre mást mondani, mint ígéretet teszek, hogy négy évig megint szigorúan fogok készülni, hogy Los Angelesben Magyarország zászlója egy fokkal magasabban lobogjon!”

Szeptember 3-án Bárány Istvánt és a többi olimpiai hőst Magyarország kormányzója, Horthy Miklós is fogadta, az olimpikonokat Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vezette az államfő elé. Másnap Bárány Londonba utazott, ahol egészen karácsonyig maradt, de nem úszni ment, „csak” elsajátítani az angol nyelvet. A következő év januárjában az egri érseki jogakadémián letette a harmadik alapvizsgáját majd Pécsett júniusban az államtudományi doktorátushoz szükséges két szigorlatot is sikeresen abszolválta.

Négy évvel később, 1932-ben Los Angelesben is az esélyesek közé tartozott, ám az olimpia előtt amerikai bemutató körútra vállalkozott, hozzájárulva ezzel a magyar küldöttség részvételi költségeihez. Nem meglepő, hogy ezután kissé fáradtan állt a rajtkőre, és csalódást okozott. Visszavonulása után hamarosan az úszók kapitánya lett, és az induló Képes Sport újságíró-szerkesztőjeként is dolgozott. A háború befejezése után – ahogyan a Horthy-rendszer kirakatemberei közül sokakat másokat is – jó ideig mellőzte a Rákosi-rezsim. Végül csak a levert forradalom után, az 1958-as második budapesti úszó Európa-bajnokság főrendezőjeként került vissza a főáramba. Ám szókimondása, őszintesége miatt a pártállam sportjában is amolyan megtűrt személyként kezelték. Végakarata szerint az egri úszómúzeumban helyezték el a hamvait.