„Ennyi év távlatából nekem annyi maradt meg, hogy hatszázezer dollár volt az ár, illetve összesen hat évet futballoztam a Feyenoordban, háromszor kötöttem kétéves szerződést – mondta az 58 éves Kiprich József, akinek neve természetesen 1980-tól rendszeresen szerepelt a Népsportban. – Óvatos voltam a tárgyalás alatt, mert egy évvel korábban a Lecce megvásárolt volna, aztán Vincze Istvánnak adtam két gólpasszt a csehszlovák Cheb elleni Intertotó-kupa-mérkőzésen, amelyet három kettőre megnyertünk, és mindhárom gólunkat Pilu szerezte. Így az olaszok őt szerződtették. Később a Stuttgart is szóba került, de akkor megsérültem.”
A rotterdami szerződés azonban megköttetett, mégpedig meglehetősen gyorsan. A csatár 1989 augusztusában hét közben Hollandiában tárgyalt, szombaton még játszott az Újpesti Dózsa ellen (0–1), vasárnap este pedig megérkezett a Feyenoord vételi ajánlata.
„Gyorsan történt minden, mert a következő héten már a holland bajnokságban léptem pályára. Hazai pályán játszottunk a Fortuna Sittarddal, az ellenfél kettő nullára vezetett, amikor a mérkőzés vége előtt nem sokkal a szurkolók beözönlöttek a pályára. Csak annyit érzékeltem, hogy egy tégla repült el a bokám mellett, majd mindkét csapat játékosai a játékvezetőkkel együtt rohannak az öltöző irányába. Csak pislogtam, hogy hová is kerültem. Mondtam is magamnak, szép időszak vár rám, ha itt ilyenek a szurkolók. Gyengék voltunk abban az idényben, de később megértettem, hogy a Feyenoord egyszerűen nem szerepelhet rosszul.”
A későbbi hetvenszeres válogatott 1989 és 1995 között futballozott a Feyenoordban, a szurkolók kedvence lett, elsősorban 53 góljának köszönhetően. Olyannyira kedvelték, hogy a hatodik évben a csatár kérvényezte a holland állampolgárságot, de időközben az APOEL ajánlatát nem utasíthatta vissza, s két évre a ciprusi élvonalba szerződött, amelyben 41 bajnokin 29 gólt szerzett.