A Hóhér nyomdokain – Moncz Attila publicisztikája

A bundától kezdve a drogüzelmeken át az erőszakos cselekményekig széles skálán mozog azon tettek sora, amelyek miatt az elmúlt években aktív sportolók hosszabb-rövidebb ideig rács mögött találták magukat, majd nemhogy a sportba, de a normális életbe sem találtak vissza. Az olimpiai bajnok sprinter Tim Montgomerytől (pénzmosás, kábítószer) a labdarúgó Brunóig (gyilkosság, gyermekrablás) színes a paletta, a Wikipedia külön szócikket is szentelt nekik, de a magam részéről ennél több sort nem vesztegetnék rájuk. Sokkal jobban érdekeltek-érdekelnek az olyanok, akik érdemi sportkarrier nélkül a rács mögött észhez tértek, majd onnan kijőve, teljes metamorfózis után a sport világába és a társadalomba is beilleszkedtek. Ezen a téren talán Bernard Hopkins mutatta be a legnagyobb fejlődést, aki 17 évesen többek között kábítószer-kereskedelem, fegyveres rablás és súlyos testi sértés miatt 18 évet kapott, amit az egyik legszigorúbb amerikai fegyintézetben kezdett letölteni. A sitten érzett rá a (szabályos) boksz ízére, majd korábbi szabadulása után idővel egyesített középsúlyú világbajnok lett, félnehézsúlyban is vb-övekig vitte, manapság pedig üzletemberként tevékenykedik.

Ha a „Hóhér” életpályáját veszem figyelembe, akkor – a sportot illetően – David Martindale még nagyon az út elején jár, ugyanakkor ő lehet a példa rá, hogy lassan a labdarúgás is nyit a (vissza)integrálódásra őszintén törekvő személyek felé. Nem volt nagy játékos, nagy edző még lehet belőle, a kezdet legalábbis ígéretes. A skót élvonalban szereplő Livingston kispadján a tétmeccseket illetően 14-es veretlenségi sorozattal (11 győzelem, 3 döntetlen) kezdett, ami az első osztályban rekord, a korábbi 12-es csúcson hárman osztoztak, köztük Martin O'Neill, a Celtic korábbi legendás menedzsere, az ír válogatott volt szövetségi kapitánya. Gary Holt tavaly novemberi lemondása után – először csak átmeneti jelleggel – kapta kézbe a marsallbotot, majd a jó eredmények hatására véglegesítették, ő cserében a csapatot a tabella ötödik helyére, illetve a Ligakupa döntőjébe kormányozta. Úgy, hogy 46 évesen a mostani az első állomáshelye vezetőedzőként. Élete előző másfél évtizede ugyanis a bűnhődésre, illetve a társadalomba való visszatérésre ment rá.

Fiatalon nem túl magas szinten futballozott, sokkal inkább érdekelte a vendéglátós szakma. Aztán amikor a pubjának elkezdett rosszul menni, egyre inkább elmélyült a kapcsolata a szervezett bűnözéssel. Kábítószer-kereskedelem és pénzmosás volt a fő profilja, neki, akinek a sógornője és annak férje is a rendőrségen dolgozott... 2004 áprilisában lekapcsolták, 2006 novemberében le is ültették hat és fél évre. A kettő között óvadék ellenében – már a benne zajló változások jeleként – beiratkozott, illetve bejárt a Heriot-Watt Universityre, ahol építészeti projektmenedzsmentet tanult. Az egyetemet a börtönből is folytatta, aztán amikor onnan jó magaviselete révén négy év elteltével kiengedték, diplomázott, elkezdett az építőiparban dolgozni, illetve segédedzői állást vállalt a skót hatodik vonalban érdekelt Broxburn Athleticnél. „Örökké hálás leszek, amiért a feleségem, Martha mellettem maradt. Folyamatosan látogatott. A családja nehezebben fogadott vissza. A szabadulásom után még csak nem is léphettem át a nővére háza küszöbét. Mára megbékéltek, ő is, a férje is a klub biztonsági szolgálatában dolgozik” – mondta Martindale.

A segédedzői munkája során hasznát vette, hogy a börtön fitnesztermében értékes tapasztalatokat szerzett az erőnléti edzések terén, illetve élt azzal a lehetőséggel, hogy szeretett elemezni. „Amikor kijöttem, játékosként még arra a szintre sem tudtam visszakerülni, ahol a börtön előtt voltam. A foci mindig is viszonylag könnyen ment nekem, még ha nem is játszottam vagy edzősködtem profi szinten. Ugyanakkor tudtam, hogy fiatalon a velem szembe jövő összes lehetőséget veszni hagytam, most viszont ezt el akartam kerülni – fejtegette. – Nagyon szomjazom a tanulásra. Azt tapasztaltam, hogy sokan a számítógépükön megnézik ugyan az eredményeket és a számokat, de azokból semmiféle tudományos következtetést sem vonnak le. A labdarúgás nagyon atletikus, ezt a képességet pedig szinttől függetlenül lehet befolyásolni.”

Hihetnénk, a börtönben alakult ki ez a nézete, ő azonban ezt cáfolja: „Szerintem néha túl sok a taktika. Amikor szabadultam, nem volt olyan elvem, amelyet követni akartam a futballpályán. A mostani feladatomhoz szükséges tudást a korábbi munkáim során sajátítottam el. Azt például sohasem értettem, miért kell egy csapatnak tizenhatszor oda-vissza passzolgatnia hátul, hiszen eközben az ellenfélnek bőven marad ideje visszarendeződni.” Barátai és jóakarói a kiscsapatnál látott munkája alapján ajánlották be a Livingstonhoz, amelynek akkori tulajdonosa fel is vette. Gondnok-létesítményvezetőnek, aki hetente kétszer segíthetett az edzéseken. „Bójákat gyűjtöttem össze, labdát szedtem. Kedden és csütörtökön önkéntes alapon dolgoztam, aztán mentem vissza az építkezésre” – elevenítette fel a profi korszak amatőr kezdő lépéseit. Két menedzsert (John McGlynn, Mark Burchill) még szerződés nélkül szolgált, közben, ha kellett, székeket cserélt a sajtóhelyen, vagy új padlót rakott le az öltözőben. A harmadik tréner, David Hopkin már őt kérte fel asszisztensének, majd Holt mellett is ezt a szerepkört töltötte be.

„Davidnak örökké az adósa maradok. Történelmi poggyászom volt, de büszke és boldog vagyok, amiért a Livingstonnál hozzám hasonlóan nyitottan gondolkozott mindenki. Tudom, hogy amikor az emberek olvasnak rólam, fenntartásaik lesznek velem kapcsolatban, ami teljességgel érthető. Csak arra kérem őket, hogy a mai személyiségem szerint ítéljenek meg, ne pedig a 2004-es David Martindale alapján. A múltamat nem tagadom le, tudtam, mit csinálok, nem akarom kisebbíteni tetteim súlyát. Az anyagiak csábítottak, a kapzsiság vezérelt. A BMW-s és a Range Rover-es srácok ösztönöztek, nem akartam az az ember lenni, aki folyamatosan azért dolgozik, hogy tudja fizetni a lakbért. Nekem életem hátralévő részében valószínűleg magasabb falakat kell megmásznom, mint másoknak. Mindig lesznek akadályok előttem, de ezeket én teremtettem, így egy szavam sem lehet. Kicsit keményebben kell dolgoznom, mint azoknak a srácoknak, akik nem voltak börtönben.”

A kemény meló pedig kamatozik. A Livingston jelenlegi keretének nagy részét már ő rakta össze (jó szemét dicséri a 2019-ben a Queen of the South csapatától 250 ezer euróért elhozott Lyndon Dykes szerződtetése, akit 18 hónappal később már csaknem tízszeres pénzért, 2.2 millió euróért vitt el a QPR), ideiglenesből mára véglegesített vezetőedző lett, aki ráadásul február legvégén megszerezheti a klub történetének második jelentős trófeáját, a Ligakupát. Az első nagy diadal, a 2004-es Ligakupa-siker idején éppen a sitten ült... Az igazolásokhoz kellett az a remek kapcsolati háló, amelyet a különböző edzői licencek megszerzéséhez szükséges edzéslátogatások során épített ki. Ma már közvetlen „vonala” van például Barry Fergusonhoz, a Rangers hajdani legendájához, a Liverpoolban megforduló Luis Garciához vagy a Sporting jelenlegi szakvezetőjéhez, Ruben Amorimhoz. Részben nekik köszönhetően csábított Írországból, Indiából, Németországból és Iránból is futballistát a Livingstonhoz. Gyakorlatilag minden játékosa imádja, pedig a jógától kezdve a skandináv combgyakorlatokig sok „őrültséget” el kell tűrniük, de van itt meccsek előtti és utáni hidratációs vizsgálat, na meg rendszeres testzsírszázalék-ellenőrzés is (tíz fölé nem mehet a mutató). Martindale szerint csak így lehet azt a könyörtelen letámadásra épülő futballt megvalósítani, ami az eddigi sikerek alapját jelenti.

Ráadásul a skót szövetség is megadta neki a végleges munkaengedélyt, az eljárásra a priusza miatt volt szükség. A meghallgatás előtt Phil Scranton kriminológus írt szakvéleményt: „Úgy gondolom, a skót FA-nak lehetősége van rá, hogy elismerje David Martindale figyelemre méltó személyes és szakmai átváltozását. Ha sikeresen teljesíti az alkalmassági tesztet, amit a liga is elfogad, azzal nem csupán elismeri, hogy Martindale megváltozott, hanem más szervezeteknek és munkaadóknak is bizonyíthatja, a korábban megbüntetettek saját erőből képesek megváltoztatni a saját és mások életét”

A liga elismerte az erőfeszítéseit, Martindale dolgozhat. Szigetországi lapok szerint hamarosan egy nagyobb klubnál, akár ugyanolyan milliós lelépési díj ellenében, mint amennyiért haverját, Ruben Amorimot elvitte a Portugáliában jelenleg éllovas Spor­ting a Bragától.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!