Miközben Zalában is beköszöntött a tavasz, a ZTE csarnokában sokan dideregtek, hiszen maximum 20 Celsius-fok volt. Így csak a legvérmesebb drukkerek vetkőztek ingujjra, és gondolták, majd csapatuk játéka láttán lesz forró a hangulat. Mintha a játékosok sem melegedtek volna be teljesen, sok hibával, komótos tempóban indult a meccs. Aztán a játék képe alapján váratlanul megugrott a vendéglátó, amely két perc alatt összetákolt egy 13–0-s szakaszt, amelyből a két amerikai, Louis Hinnant és Michael Jones kilenc pontot vállalt, így már az első negyed végére csaknem tíz ponttal tartott előrébb a paksiaknál a Zalakerámia. Mindkét oldalon volt fontos hiányzó, a hazaiaknál a gólgyáros Calvin Watson, míg a vendégeknél Gulyás Róbert volt sérült.
Ha a pontokat nem is, a személyi hibákat bőszen gyűjtögették a vendégek, a 15. percre már 14 faultot fújtak a piros mezesek ellen, akiknél a csapat egyik legjobbját, Nick Williamst negyedik személyi hibája után le kellett ültetnie Dzunics Braniszlav vezetőedzőnek. A félidő előtt megint ritmust váltott a január 7. óta először saját csarnokában játszó ZTE, és lerohanásból elért néhány góllal megnyugtató (51–38) előnyt szerzett.
Az általában a harmadik negyedet elrontó zalaiak most sem cáfoltak rá önmagukra: 12–0-s rohammal kezdett a Paks, s máris izgalmas lett a találkozó, sőt Kiss Zsolt harmadik hármasával egyenlített az Atomerőmű, majd Tóth Ádám technikai hibája után Csaplár-Nagy Ervin kosarával már vendégelőny állt az eredményjelzőn (28. p.: 57–58).
Az utolsó negyedre aztán teljesen elbizonytalanodtak a hazaiak, s Charles Gosa kipontozódása ellenére is egyre jobban játszott a belelendülő ASE, a ZTE védekezése pedig újfent lyukasnak bizonyult. A hajrára a vendégek elhitték, hogy győzhetnek, a házigazda játékosai pedig maradék önbizalmukat is elveszítették, így aztán hiába rontott az utolsó percben három büntetőt is az Atomerőmű, az összkép alapján megérdemelt paksi siker nem maradt el.