Fiatal magyar bírót is meghívtak az NHL hivatalos táborába

Egy afrikai sem látni annyi zebrát, mint amennyi az Óbudai Jégcsarnokban korcsolyával a lábán hol siklott különböző technikákat aprólékosan gyakorolva a pályát körül lengő – a nyári melegben különösen üdítően ható – nyolc fokban. A hűsítő jeges felmérésre csak azután került sor, hogy az elméleti képzés keretein belül szellemileg már némileg elfáradtak a terheléstől a fiatalok, így a testet építő gyakorlatokon volt a sor. 

 A Summer Exposure Combine névre keresztelt esemény egyébként a korábban a KHL-ben bíróként dolgozó, ma már az MJSZ játékvezetői szakosztályának vezetőjeként tevékenykedő Gebei Péter fejéből pattant ki, aki természetesen közelről figyelte, hogyan teljesítenek a fiatal tehetségek.   

„Senkire nem kell rászólni, hogy csinálja a dolgát, tudják a játékvezetők, hogy olyan szakértő szemek figyelik őket, amelyek elől a legkisebb lustaság, bliccelés sem bújhat el. Érzik a srácok, hogy ennek van tétje. Az oktatók folyamatosan jegyzetelnek, senki nem akarja, hogy negatív dolgok kerüljenek róla a noteszbe. A játékvezetés egyéni sportág, mi meg tudjuk adni az irányvonalat, de ha a »páciens« nem nyitott a kezelésre, akkor hiába. Szerencsére azonban ilyen gond senkinél nincs.” – mondta Gebei a Nemzeti Sportnak.   

Második alkalommal rendezték meg a továbbképzőtábort, és ezúttal már annyian jelentkeztek, hogy voltak olyanok, akik nem fértek be a keretbe. Nem feltétlenül a létszámkorlátozás, inkább a képességek, képzettségbeli különbségek miatt. Ebből következően a válogatott résztvevőkkel feltöltött mezőny minősége felülmúlta a tavalyit. Tizenöt magyar – férfiak és nők egyaránt – együtt gyakorolt a nemzetközi mezőnnyel, dél-koreai, fehérorosz és angol társaikkal karöltve.  

Az átlagéletkor alacsony, a legtöbben 25 éves kor körül vannak, és az NHL képviselőinek kérésére nívós ligákból érkeztek Óbudára. Olyan játékvezető nem jelentkezett, akinek esélye sem volt bekerülni, pusztán arról van szó, hogy a saját fejlődésükben még nem a SEC a következő lépcsőfok, csalódást pedig senkinek nem akartak okozni a szervezők. Többen vannak, akik már első alkalommal is végig csinálták a tábort, ezek a holland játékvezetők tavaly még a mezőny közepéhez, elejéhez tartoztak, idén viszont már egyértelműen lefelé lógtak ki. Sokan játékosként kezdték és most új karrierútra lépnek, bíróként próbálnak egyre jobbá válni.  

A német elsőosztály, a DEL már küldött játékvezetőt és megfigyelőt is a táborba, Gebeiék célja pedig, hogy a többi európai topliga érdeklődését, így a finn és a svéd bajnokságét is felkeltsék. A legerősebb bajnokságok közötti rivalizálás, és az NHL húzóneve egyaránt sarkalhatja arra újabb és újabb országok szövetségét, hogy delegáljanak résztvevőket a táborba.  

„Rengeteg az európai játékos az NHL-ben, ezért a tengerentúli szövetség szeretné, ha a játékvezetők között is lennének az öreg kontinensről. Viszont ott annyira más a bírók életútja, mint nálunk, hogy ez viszonylag nehéz. Amerikában több évet kell junior és egyéb alacsonyabb ligákban fújni ahhoz, hogy valaki neve szóba jöjjön NHL-játékvezetőként. Talán a magyar srácoknak akkor lehet esélyük oda kerülni, ha már középiskolás korukban erre teszik fel az életüket. Ebben hatalmas a szerencsefaktor, és még több az áldozat. Ennek ellenére nagyon reménykedem benne, hogy lesz olyan, akinek sikerül” – mondta Gebei Péter.  

Hogy nem a levegőbe beszél, azt bizonyítja a tény, hogy három bírót, köztük első magyarként Gebei Gergelyt is meghívták az NHL Exposure Combine-ra, valamint a mindössze 17 éves, nagyszerű fizikai állapotban lévő, és angolul folyékonyan beszélő Besenyei Áron felkeltette a DEL scoutjainak figyelmét, és könnyen lehet, előbb-utóbb olyan ösztöndíjat kap, amelyet, ha elfogad, magas szinten folytathatja játékvezetői pályafutását, és a szakma elismert tekintélyeitől tanulhat.  

„Egy játékos azért kezd el hokizni, hogy az NHL-ben játsszon, a legtöbb játékvezető eleinte viszont inkább kiegészítő tevékenységként tekint a bíráskodásra. Kell neki anyagi segítség az egyetem mellé, nem akar eltávolodni a sportágtól vagy valami hasonló motiválja. De ha 17 évesen ott van valakiben a szikra, és megkapja a szükséges segítséget, a hóna alá nyúlnak, akkor abból egy jól felépített karrier lehet” – magyarázta Gebei.  

Mindig az volt Gebei Péter álma, hogy az NHL-ben fújhassa a sípot, de egy idő után belátta, már túl idős ahhoz, hogy ez valóra váljon. Nem akart olyan álmokat kergetni, amik nem reálisak, végül a hasonlóan nívós KHL-be került. A tengerentúli profizmus viszont továbbra is vonzotta, jelentkezett egy képzésre Torontóban, amely a különböző jégen előforduló szituációk elemzését tanította, és sikeresen levizsgázott a tananyagból. Ennek a képesítésnek közvetlen hasznát ugyan nem vehette Észak-Amerikában, de az ottaniaknak annyira tetszett, hogy önszorgalomból képzi magát, hogy a jó szakmai kapcsolat azóta is megmaradt. Ezután került az MJSZ játékvezetői testületének élére, de az NHL-es kötődésű ismerőseivel folyamatosan levelezett, vitatkozott, tanakodott szakmai kérdéseken. Két évvel ezelőtt az NHL hivatalos táborában is vendégül látták, amelynek mintájára végül életre hívta a Summer Exposure Combine-t is. A barátság és a jégkorong iránti szeretet pedig azóta is arra sarkallja az amerikai kollégákat, hogy anyagi profit nélkül is fejlesszék kedvenc sportágukat, ahogy csak tudják.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki játékvezető lehessen a világ legnívósabb hokibajnokságában, az NHL-ben?  – Nagyszerű atlétának, jó korisnak és kikezdhetetlen személyiségnek kell lenni. Ha ennek a három tényezőnek a kombinációja tökéltes egyensúlyban van, jó esélye van az embernek. Hiába jó valaki az első kettőben, ha fejben nincs rendben, a rá nehezedő nyomás alatt összeroppan. Talán a személyiség a legfontosabb, ezért is örülök, hogy a táborban megismerhetjük közelebből a jövő, most még fiatal bíróit.   – Ez a legfontosabb, amit a résztvevőknek tanít, hogy jó emberek legyenek?  – Azt nem nagyon lehet tanítani, hogy valaki morálisan jó vagy rossz legyen, de aki a játékvezetői munkára adja a fejét általában jó személyiség is. Néha egyszerűen csak nem felel meg valamelyik követelményünknek, mert minden téren elképesztően sokat várunk a jelöltjeinktől.   – Elégedett a táborozók által képviselt szinttel?  – Igen, fizikailag és korcsolyatudásban is jók, mindenki keményen dolgozik. Jó ezt látni, mert jó hoki csak jó bírókkal lehetséges.  – Lehet bármelyikükből NHL-játékvezető?  – Persze, kellően atlétikusak, a testi adottságaik megvannak hozzá, természetesen még tanulniuk kell, de lehetőség van bennük.   – Mi a szakma legnehezebb része?  – Rengeteg van, de a mentális nyomás mind közül az egyik legnehezebb. A bírónak meg kell érteniük, hogyan kezeljék, és használják fel a nyomás hatására bennük lévő adrenalint a saját javukra. Amint ezt megértik, elkezdenek magukban bízni, aki pedig bízik magában abban mások is bíznak.   – Elképesztő tapasztalata van az NHL-ből, emlékszik olyan meccsre, mikor ez a nyomás elhatalmasodott önön, nem tudta kezelni?  – Voltak olyan pillanatok, amikor nem tudtam kellően gyorsan reagálni valamire, de mind hozunk rossz döntéseket. A szakmai nyomás össze sem hasonlítható azzal, hogy sokan úgy élnek, nem tudják képesek lesznek-e ételt tenni a gyermekeik elé az asztalra, vagy betegséggel küzdenek. Minden perspektíva kérdése, ha ezzel tisztában van az ember, máris könnyebbnek érzi a szakmája elvárásaiból eredő nyomást, hiszen a nap felkel másnap, akármi történik is egy hokimeccsen.  – Van kedvenc emléke a több mint 1200 NHL mérkőzéséről?  – Nagyjából egy egészként tekintek rá, de volt néhány különleges pillanat, amit a családommal együtt élhettem meg: az első és az utolsó mérkőzésem például, vagy az öltözői baráti beszélgetések a kollégákkal, és egy nehéz mérkőzés utáni elégedettség, hogy elvégeztem a feladatom.